Untat, ha tévében sokadszor látom viszont ugyanazt a műsort. Ismételni kell, nincs mindenkinek ugyanakkor ideje megnézni, amire kíváncsi, de nyúzni egy témát, rossz műfaj. Rendszerint a „kis csatornák” teszik, köztük az Echo Tv, talán a képzelet kevés, talán a riporter. Több nap után tért vissza ismét a vasárnapi tapolcai választás, elillant érvekkel. Ki tudja, fölidézni a Jobbik győzelmét annak az Echo nézőnek, akinek ez szívügye, és úgy véli, ezen a képernyőn szívesen tesznek neki eleget. Miközben, ha az ember máshová kapcsol, lát frissebb jelenséget is. Például Orbán miskolci magánszámát Habony Árpáddal, bár már az is a „múlt”. Viszont kalandozva a hálón elhangzanak csakugyan érdekes vélemények. Mondjuk a magyar kormányfő esetleges utódlásáról, amelyet Bécsből figyel meg Lendvai Pál, és szívesen osztja meg a véleményét a magyar nézővel. Még mélyebb történelmi hasonlat Friderikusznál, Szilágyi Ákos faggatása egy esszéje ürügyén, amely a Fidesz-világ horthysta gyökereit kutatta föl. Én túllépek e napi kocsmán, írta a költő több évtizede, és neki volt igaza.