A szegénység nem fejezhető ki pusztán számokkal. Nem csupán attól szegény valaki, mert kevesebb a jövedelme annál, mint ami a számítások szerint elégséges lenne ahhoz, hogy meg tudjon élni. A szegénység egy kényszer szülte életérzés, életforma. Lényege talán úgy foglalható össze, hogy a reménytelenség, a kiszolgáltatottság, a félelem élethelyzete. A szegénység maga a reménytelenség, mivel nem látszik esély a változásra. A szegénység maga a kiszolgáltatottság, mivel semmi sem biztos. A szegénység maga a félelem a még rosszabbtól. Vannak született szegények, és vannak elszegényedettek. Vannak nagyon szegények, és vannak kevésbé szegények. Vannak családos szegények és vannak magányos szegények.
A kérdés az, lehetséges-e találni közös nevezőt? Igen! Lehet! A szegényeket a hatalom megfosztja emberi méltóságuktól, abban az értelemben, hogy normális körülmények között az ember nem válhat eszközzé, nem válhat tárggyá. A szegények azonban a hatalom eszközévé válnak, mivel nem uralják sorsukat. A szegények a hatalom akaratának tárgyaivá válnak, mivel azt, és úgy kell tenniük, amit a hatalom elvár tőlük. Ezért értelmetlen minden olyan kimutatás, amely azt hívatott bizonyítani, hogy országunkban csökken a szegénység. Attól ugyanis, hogy többen jutnak alamizsnához, attól ugyanis, hogy az alamizsna mértéke emelkedik, a jogfosztottság nem szűnik meg, sőt erősödik! Az elmúlt öt év változásainak lényege, hogy az állami ellátó rendszerekben megszűntek a szilárd, kiszámítható pontok. Senki nem jogosult semmire. Semmi nem jár senkinek. Minden a hatalom mérlegelésén alapul, esetleges, csökkenthető, megvonható. Igazak ezek a megállapítások akkor is, amikor a foglalkoztatás során nem érvényesülhetnek a munkavállalót védő garanciális szabályok, az alkalmasság, képesség, rátermettség helyett mérlegelésen alapuló hatalmi szó érvényesül, nem csökkentve ezáltal, hanem növelve a szegénységet. A közfoglalkoztatás a legjobb példa erre, amelyben a határozott időre történő foglalkoztatás önmagában elégséges ahhoz, hogy a közfoglalkoztató azt tegyen a közfoglalkoztatottal amit akar.
Közös vonása a szegénységnek az is, hogy ezt az életformát az érintettek nem önként vállalják. A földi javakról le lehet mondani, az emberi méltóságtól azonban csak megfosztani lehet valakit.„Ki tudja elképzelni, hogy egyetlen tárgya sincs? Az EMBER ott áll az Appelplatzon, anyaszült meztelenül. semmi, de semmi nincs a földön, ami az övé.” E sorokkal kezdődik Fahídi Éva "Anima rerum - A dolgok lelke" című könyve, bemutatva a totális kiszolgáltatottságát azoknak, akiket a hatalom mindenüktől megfosztott, s marhavagonba zsúfolva megsemmisítő táborba hurcolt. E sorokat könnyezés nélkül nem tudja végigolvasni az, akinek rokona, barátja, ismerőse várta hasonló helyzetben egykoron, hogy egyetlen kézmozdulattal döntsenek a sorsáról. S bár ezzel a helyzettel egyetlen mai szegény sorsa sem azonosítható, egyetlen jóérzésű ember sem lehet nyugodt, ha arra gondol, mi várható, ha valóban hatalomra jut az a párt, amelyik elnökének a "könyökén jön ki a holokauszt"? Az a párt, amelynek elnöke szerint millió egy gondunk között nincs szükség arra, hogy gyermekeink emlékezzenek a holokausztra. Nem lehet nyugodt akkor sem a jó érzésű ember, ha végiggondolja, hogy a fülkeforradalmárok a Horthy-korszakot tekintik elődjüknek. Különösen indokolt a nyugtalanság a két politikai erő választási koalíciója esélyeinek növekedésére gondolva. Mind két politikai erő a szegények ellen, s nem a szegénység elleni harcra építette, építi politikáját. Az, hogy ez a politika napjainkban is sikeres, igazolja az elmúlt hetven év oktatási rendszerének kudarcát. A Jobbik pártelnök-frakcióvezetője történész Helyettesei között található szociológus, politológus. A frakciótagok többsége is felsőfokú végzettséggel rendelkezik a társadalomtudomány valamely területén. Nehezen hihető el, hogy nem ismerik a múlt század történéseit. Vagy nagyon is jól ismerik? Neves elemzők szerint sikerük titka, hogy megoldásokat kínálnak a mai kor félelmeire. Azoknak a félelmeire, akik még nem szegények, de a szegénység küszöbén állnak. Ők azok, akik félnek a szegénységtől, és félnek a szegényektől. Ezért számíthatott rájuk a mai hatalom, amikor rendcsinálás ürügyén a szegényeket megfosztotta emberi méltóságuktól. Mit tud ehhez hozzátenni a Jobbik? Kár lenne ötleteket adni azoknak, akik között jut hely annak is, aki a Dunába lőtt ártatlanok emlékművét meggyalázta. Az igazság az, nehéz is lenne bölcs tanácsot adni bárkinek! Annyi azonban megjósolható, ha nem születik egy olyan politikai erő, amelynek sikerül - ha kell egyenként megszólítva - meggyőzni a félelemben élőket arról, hogy a kirekesztés helyett van más megoldás is, akkor kiállítják rólunk a szegénységi bizonyítványt: Magyarország emberségből, civilizáltságból, polgári erényekből szekundát kapott.
