Nem teljesen vak az Európai Unió (EU), de szeret nem arra nézni, amerre kellene – így foglalta össze a magyar közszolgálati médiarendszer kapcsán felmerült aggályok uniós kezelését Polyák Gábor. A Mérték Médiaelemző Műhely jogásza a MÚOSZ tegnapi konferenciáján épp arra mutatott rá: ha nem is teljesen eszköztelen az EU az állami média működtetésével – így például annak óriási 80 milliárdos költségvetésével – szemben, nem sok mindenbe tud "belekötni". Például csak azzal tudna érdemben foglalkozni, hogy ezzel a büdzsével mennyire versenytorzító a magyar közmédia, a tartalmait, elfogultságát már nem tudná vizsgálni.
De mint Polyák kiemelte, valójában az Unió teljes „alapjogi mozgása” is nagyon szerény; az új médiatörvény idején is emlegette a sajtó az EU alapszerződésének 7. cikkelyét, mint „atombombát”, amellyel, ha nagyon megsértjük az uniós normákat, egy időre elvehetik szavazati jogunkat – vagyis ennél súlyosabb szankciókra nem számíthat az Orbán-kormány. (Legutóbb a reklámadónál a törvényt függesztette fel az Európai Bizottság, igaz, addig példátlanul.) Hiába látják úgy Brüsszelben is, hogy kiszolgáltatott a magyar közszolgálat az egypárti felügyeletnek és irányításnak.
A szakértő arra is kitért: az uniós keretek között már önmagában az MTVA léte is „értelmezhetetlen” - mint később az Átlátszó ügyvédje, Sepsi Tibor előadásából kiderült, azért sem, mert szerinte valójában nem műsorszolgáltató, hanem mint a neve - "médiaszolgáltatás-támogatós és vagyonkezelő alap" - mutatja, vagyonkezelő, és a működése felett lényegében nincs kontroll. Az ügyvéd szerint a 80 milliárd legalább 80 százaléka csak a vagyonkezelői tevékenységre megy; a közmédia szerződéseiért rendre bíróságra menő portál szerint az MTVA-nak nem érdeke, hogy ezek az adatok kereshetőek, felhasználhatóak legyenek.
Ráadásul fontos jobban lobbizni az átláthatóságért: ám a Mérték vezetője szerint a médiaügyeket például csak egy olyan befolyásos médium tudná hatásosan közvetíteni az unió felé, mint az RTL. Erről EP-képviselőként Újhelyi István is beszélt a konferencián: azt mondta, rendszeresen azt kérdezik tőle, itt miért nem tesz senki semmit a magyar közmédia átláthatóságáért, függetlenségéért? Valójában a brüsszeli politikusok, mesélte, mára megunták a magyar médiaügyeket, a kormánnyal való csatározást.
Hammer Ferenc médiakutató ezek után a közmédia egyszer majd bekövetkező strukturális megváltoztatásának fontosságáról beszélt: a pártokat tűzzel-vassal távol kell tartani tőle, támogatnia kell a társadalmi kohéziót, az egyre kevésbé képviselt helyi közösségeket kell szolgálnia. "A közmédiának azt kell elérnie, hogy elhiggyük, valami közünk még mindig van egymáshoz" - utalt az ország politikai megosztottságára Hammer, hozzátéve, a közszolgálati tartalmakat kell támogatni elsősorban, vagyis bárkit, aki olyat előállít, és bárki állíthassa is elő, aki képes erre.
A társadalom kiállását szorgalmazta a holland Munkáspárt EP-képviselője, a Celldömölkön született Piri Kati: azt mondta, egyrészt az EU-nak új koncepcióra volna szüksége az alapjogok hatékonyabb védelméért, másrészt a magyaroknak kellene felismerniük az antidemokratikus folyamatokat, hogy aztán tehessenek érte. Mint mondta, örül, hogy a fiatalok már az utcán teszik ezt.