A Habony kísértet

Kacagjak harsányan, vagy pukkadjak meg mértéktelen haragomban? Ezen tépelődtem, amikor tényleg csak néhány másodperc hosszat bámultam a tévében Orbán Viktor szemérmetlen miskolci kabaré jelenetét. Azt, amelyben eljátszotta, hogy csakugyan fogalma sincs Habony Árpád közéleti szerepléséről. Nehéz volt megítélni, valóban éppen humoros hangulatban volt Orbán, vagy tényleg ennyire ostobáknak véli az„alattvalóit”. A mai Európában nincs még egy olyan ország, (megbántani semmi hajlamom egyiket sem, még Albániát sem), amelynek a miniszterelnöke hasonlóra vetemednék. Még hozzá olyankor, amikor egészen frissen két választási vereség áll a pártja mögött. Nézve a különös jelenetet eszembe jutott még az is, hová soroljam ezt a páratlan mutatványt? A hajdani Hofi Géza produkciói közé-e, de igen gyorsan elűztem ezt a gondolatot, mert Hofi a humor utánozhatatlan művésze volt, és nem politikai ripacs.

Mégis arra jutottam inkább, hogy az, amit több más millió magyarral láthattam, se nem vidám nem volt, se nem bosszantó. Csak fölháborító! A Fidesznek a legutóbbi öt esztendőben produkált kormányzati gyakorlata a "maga nemében egyedülálló". Valóban kevés az a miniszter, akit a munkájáért felelősségre lehetne vonni, számon kérni rajta dilettantizmusát, ellenben van száznál is több államtitkár és helyettes, akit a Parlamentben szemérmetlenül oda lehet állítani képviselőknek válaszolni, ha kérdés, interpelláció hangzik el.

Más ügy, ha nyelvtanilag vesszük szemügyre az elhangzottakat, mert az esetek többségében elvárhatnánk, hogy illene tudni összeegyeztetni az egyes számot és a többes számot. Akik ennyire kérkednek tősgyökeres magyarságukkal, erre igazán több gondot fordíthatnának. Amit Orbán Viktor kipécézett - szokás szerint a sajtón gúnyolódva - álkérdés, hiszen kevesen vannak, akiket igazán izgat, hogy az a bizonyos Habony Árpád kormányfői tanácsadóként szerepel-e hivatalos fizetési listán, vagy sem? Az már annál inkább, hogy mennyit kaphat, és milyen szolgálatokért. Még pontosabban: olyanért fizetünk-e közpénzből, ami fabatkát sem ér, fölösleges pazarlás. Ha hallgatom történetesen Róna Péter közgazdasági fejtegetéseit, csettintek, ez igen, a miniszter urak oda figyelhetnének, pedig sem titkos, sem letagadott tanácsadó, egyszerűen szaktekintély.

Ha a Habony ügyben egészen időszerű példát kellene említenem, az Orbán-Simicska válás körülményeit tenném szóvá. Nevezetesen annak tájékoztatási vonulatait. Ahogyan tapasztalhattuk, a Fidesz vezetését az hozta zavarba, hogy hirtelen elvesztette két „zászlós hajóját”, a nyomtatott Magyar Nemzetet, és tévécsatornáját, a Hír tévét. Érzékeny veszteség volt. A Simicska-birodalom, mármint annak a sajtó része, talpon maradt, mi több, zavartalanul dolgozott tovább, mondhatni látható jel nélkül folytatta. Elmentek az Orbán huszárok, természetesen kaptak tisztes kárpótlást, új sarzsikat, Simicskáéknál meg egyik napról a másikra megjelent a fiatal nemzedék.

Aki nézte tovább a Hír tévét, nem vett észre semmit, legfeljebb azt, hogy a szakmai minőség javult, profibb lett és színvonalasabb. Föltűnt azoknak is, akik kíváncsiságból kezdtek belekukkantani. Valószínűleg az történhetett, hogy az ambiciózus ifjú lányok és fiúk tanultak a német ARD-től és a ZDF-től, az osztrák ORF 1-től, a BBC-től ellesték a stílust. Bizonyára azért is, mert a szívükhöz közelebb áll a mérsékelt konzervativizmus, a kulturáltabb, az európai hang, szemben a Bayer Zsolt, Lovas István-féle vademberséggel. Hamar otthonra leltek, a korszerű magyar informálódni kívánók meg érdekesebb, pártatlanabb hírforrásra.

Nem nyergeltek át a baloldalira, de nem rokonszenveznek a Jobbikkal sem, mint az Orbán-csapat igyekszik elhitetni. A Fidesz pánikba esett, sebbel-lobbal igyekszik lábra állítani elvesztett hálózatát, és mert sürgős neki, Habony Árpádot bízta meg a hálátlan feladattal. Orbán a hírt szellemeskedő modorában megpróbálta a bulvár sajtó nyakába varrni, ehhez kellett a mese Habony „magánemberi” mivoltának hangsúlyozásával. Az „ismeretlen kalandor” látomásával.

A kombinációhoz nem föltétlenül szükséges a bulvár észjárás: ami szemmel látható, hetek röpültek el, és a Fidesz propaganda gépezetét csak döcögve sikerül még megszervezni, fájó veszteség minden áldott nap. Úgy látszik, Habony sem ezermester, nem is csodadoktor, a hiányzó eredményt fájlalhatják a vakbuzgó hívek, kell tehát keresni egy balekot, egy bűnbakot, akire a kudarc áthárítható.

Orbán nem hálás politikus, ha a pillanatnyi helyzet úgy igényli, habozás nélkül félretaszít bárkit. Bár a miskolci megfogalmazás körmönfontan óvatos volt, Habonyt nem dobta oda koncként, csak szellemeskedéssel nevetségessé tette kissé. Kibírja majd, ez a típus mindent elvisel. Nem volna meglepetés, ha holnap az derülne ki, hogy mégis ő áll a romjaiból fölélesztésre szánt Fidesz kommunikációs ellenhálózat élén, de milyen eredményességgel, az a jövő zenéje.

Az ilyen „tanácsadók” többször is bukhatnak. Mintha misem történt volna, megrázzák magukat, és megkísérlik az új kalandot. Elvégre a kísértetjárás, amúgy önmagában szórakoztató.