Bár az apja, Kim Dzsong Il 2011 decemberében bekövetkezett halála után hatalomra került észak-koreai kis vezér, Kim Dzsong Un kezdetben némi reménysugár lehetett a világ számára, sokan azt remélték, kivezeti a példátlan elszigeteltségből a sztálinista országot, valamelyest megnyirbálja a hadsereg befolyását, s javítja az életszínvonalat, ma már bizton állíthatjuk, hogy ennek inkább az ellenkezője valósult meg. Külpolitikai szempontból még izoláltabbá vált az ország, mert már Kínával is hűvössé vált viszonya, s Peking egyre inkább megelégeli a kis vezér túlkapásait.
Az elszigeteltség miatt azonban a terror, a belső ellenőrzés is egyre erőteljesebbé válik. A kínai határszakaszon olyan szigorú ellenőrzés tapasztalható, mint még soha – írta a Daily North Korea portálja. Különösen azután növelték a határon szolgáló egységek számát, hogy katonáknak sikerült Kínába szökniük. A határőrizet megerősítése miatt a különféle termékeket, például DVD-lejátszókat Kínából behozó csempészeknek is sokkal nehezebb a dolguk.
A phenjani központi televízió, a KCTV még februárban azt állította, dél-koreai kémeknek sikerült behatolniuk az ország területére. Azóta mindenkit gyanúsnak tartanak, aki átlépi a határt. A kémveszélyre hivatkozva ráadásul már nem csak a határt ellenőrzik kivételes szigorral, hanem egyes, a határhoz közeli régiókban gyakorikká váltak a rajtaütésszerű manőverek: a belbiztonsági erők –persze bejelentés nélkül – házkutatást tartanak az egyes lakásokban, s állítólagos kémek után kutakodnak.
Hogy tényleg kémügy van-e a háttérben, azt sokan megkérdőjelezik az országban. Inkább arról lehet szó, hogy a különböző technikai szerkezetek egyre nagyobb kihívást jelentenek a rezsim számára. Hiába ellenőrzi rendszeresen egy arra kijelölt hivatal, hogy az emberek az előre beállított programokat hallgatják-e rádióikon, s nézik televízióikon, a DVD lejátszók támadásával továbbra sem tudnak mit kezdeni. Állítólag nagyon sok háztartásba jutottak el nemcsak lejátszók, hanem velük együtt dél-koreai sorozatok is, amelyekből azért elég egyértelműen kiviláglik, hogy mindaz, ami a phenjani médiában elhangzik a déli szomszédról, merő hazugság.
A másik ok az lehet, hogy hónapok óta kemény szárazság gyötri az országot. Ennek következtében az Észak-Koreát Kínától elválasztó Tumen folyó vízszintje is jelentősen csökkent, vagyis könnyebbé vált a Kínába való átszökés. A határon mindenkit árgus szemekkel figyelnek az őrök, azokat a farmereket is, akik csak a terményt akarják betakarítani. Előírták számukra, hogy kizárólag hármas csoportokban dolgozhatnak.
A razziák február közepe óta tartanak, s nem is eredménytelenek. Becslések szerint a Kínából becsempészett termékek aránya egyharmadával csökkent – írja a Daily NK. A helyiek azért próbálják némi humorral felfogni az új fejleményeket. Állítólag azt mondogatják, hogy a szigorított ellenőrzés miatt legalább nem kell bezárni az ajtót, ha elmennek otthonról.
A kemény ellenőrzés mindig azt jelzi, hogy a rezsim valamitől fél. Ezt erősíti meg egy másik hír is, amely szerint Kim Dzsong Un elitcsapatot hozott létre a hadseregen belül, amelynek kizárólag az a célja, hogy leleplezze az ellene irányuló fenyegetéseket. Az új egységről szóló határozat még tavaly év végén született meg, a kis vezérért mindenre képes katonák zászlóalja februárban jöhetett létre.
Bár hivatalosan a tisztek ellenőrzése alá tartozik, valójában Kim Dzsong Un amolyan magánhadserege. Az egység feladata nemcsak a hadseregen belüli esetleges mozgolódások feltérképezése, hanem minden gyanús eset feljegyzése, majd jelentése az ifjú marsallnak. Az már önmagában véve meglepő, hogy szükség van egy ilyen zászlóalj létrehozására egy olyan rendszerben, ahol szinte mindenkiről jelentenek mindent.
Ez is arra utal, hogy a kis vezér csak nagyon kevesekben bízik meg, még legközelebbi munkatársaiban sem. Igaz, Csang Szon Tek 2013 decemberében történt kivégzése is megmutatta: betölthet bárki bármilyen fontos tisztséget az államapparátusban, posztja nem tekinthető biztosnak.
Kim Dzsong Un hatalomra kerülése után olyan hírek is megjelentek, amelyek szerint idővel enyhíthet majd a kemény médiakontrollon. Ez szintén csak vágyálom maradt. A KCNA hírügynökség és a KCTV televízió az ifjú vezér hőstetteitől hangos. Egyre több az olyan hír, amely azt bizonyítja, valóságos zseni, sőt, tulajdonképpen istenség. Meglehetősen hamar elsajátította az autóvezetést: mindössze három éves korában már egyedül vezetett gépkocsit, olyan apróságokkal nem foglalkozik a helyi média, hogy ért le a lába a pedálokig. Kilenc éves korában „külföldi vezetőkkel” hajóversenyre állt ki.
Hol? Kikkel? Lényegtelen. A legfontosabb az, hogy bár a körülmények nem éppen az ifjú zseni mellett szóltak, ezúttal is bizonyította kivételes rátermettségét, s ő nyert. Nemrégiben képekkel is „bizonyították”, hogy Kim Dzsong Un megmászta az ország legmagasabb hegyét a tisztek társaságában. Természetesen nem fáradt el, mosolygott, amikor a havas tájat fürkészte.
Ha a fiatalok figyelmét valahogyan elkerülnék ezek a hőstettek, nem kell szomorkodniuk. A rövidesen kiadandó új tankönyvekben is részletesen ecsetelik majd, milyen fantasztikus képességekkel van megáldva Kim Dzsong Un.
Észak-Koreában persze már hozzászokhattak az emberek ezekhez a történetekhez, hiszen Kim Dzsong Ilről is hasonló dolgokat tudhattak meg egykor, amelyeket szintén felsoroltak a tankönyvekben. A néhai kedves vezérről például gyakorta idézett történet volt, hogy egy ízben bowling versenyen vett részt, s bár előtte még csak a játékhoz használatos golyót sem tartott a kezében, természetesen ő végzett az élen, hibapont nélkül. Golfban végképp verhetetlen volt. Első versenyén ötször is egyből juttatta az apró golyóbist a lyukba.
Észak-koreai menekültek elmondásából kiderül, hogy a lakosság egy része teljes egészében el is hiszi ezeket a meséket. Kang Csol Hvan író önéletrajzában azt írta: „Számomra Kim Ir Szen és Kim Dzsong Un tökéletes lények voltak, mindenfajta negatív tulajdonság nélkül.”
A rezsim legnagyobb félelme ezért az, hogy titkos DVD-k jutnak be az országba, amelyek leleplezik a rendszer hazugságait. Száz százalékig azonban nem tudják elvágni a külvilágot az információktól, s a fiatal generáció egy része már ki tudja játszani a kemény szabályokat.
Bármennyire meglepő is, Észak-Korea is – úgy-ahogy – halad a korral. A mobiltelefonok elterjedésével a szelfizés is nemcsak ismertté, népszerűvé is vált. Ugyanúgy, mint a világ más országaiban, az okostelefonok elülső részén található kamerát használják arra, hogy fényképet készítsenek magukról. Ugyanígy egyre népszerűbbek a fotószerkesztő alkalmazások.
Olcsósága miatt a legnépszerűbb az Arirang típusú mobil, amely a tekintetben az észak-koreai mobilhálózatot üzemeltető egyiptomi Orascom által forgalmazott „Pyongyangot” is megelőzi. Ez valójában a kínai Huawei vállalat más néven eladott terméke. Az észak-koreai propaganda is az Arirangot részesíti előnyben, mondván: hazai termékről van szó.
Bár folyamatosan hirdetik, hogy a phenjani ipar nagyszerűségének köszönhetően jelentősen csökkent a mobiltelefonok ára, azért így sem nevezhető olcsónak: 400-500 dollárba kerül. Észak-Koreában persze egy sor funkció nem használható, mobilinternet nincs, de bluetooth igen, így a fényképeket meg tudják osztani egymás közt az észak-koreaiak.
2013 májusi adat szerint 2 millió ember rendelkezett mobillal az országban, ami a lakosság 1/12-ének felelt meg, azóta nyilván jócskán nőtt a maroktelefont használók száma. A feketepiacon lopott mobilokat is lehet venni, ami persze azt is jelzi, hogy egyre több telefont lopnak el az országban. Az illegálisan vehető mobilok valamivel olcsóbbak a hivatalosan vásárolhatónál, árul 300 dollár körüli.
