Néhány hete ismerte meg az ország annak a halk szavú, de határozott tekintetű asszonynak a nevét, akit úgy hívnak: Sándor Mária. Lehetetlen nem felfigyelni rá. Az ápolónőként megalázóan alacsony bérért robotoló Sándor Mária szelíd bárányból egyszerre oroszlán válik, amikor a többi ápolónő sorsa kerül szóba. Nem kizárólag a saját boldogulását tartja szem előtt, hanem harcol mások jogaiért is. Főleg ez utóbbi célja fontosabb a számára. Eddig már több tüntetést szervezett az egészségügyben dolgozók jobb anyagi és erkölcsi megbecsüléséért. Ő kezdeményezte a fekete ruhás, illetve fekete szalagos tüntetést a kórházakban, rendelőkben. Ezeket általában nem engedélyezték, jobb esetben csak a szalagot ölthették a ruhájukra - "nagylelkűségből" elnézték nekik. A diktátorok az ilyen halk, csendes emberektől rettegnek a legjobban, mert a látszólagos gyengeség mögött hatalmas lelkierő áll, amely képes akár birodalmakat megdönteni - mint például Mahatma Gandhi. De nem kívánok túlzásba esni. Itt áll egy asszony, aki az elveiért, a társaiért kész szembeszállni az állam szervezeteivel. Kérek mindenkit, álljanak minél többen Sándor Mária mögé és támogassák küzdelmében. Tiszteljék és szeressék. Higgyék el, megérdemli!
