Sokkban

Napok óta attól hangos a sajtó, hogy sokkolókkal szerelik fel az Országgyűlési őrséget, azaz a Kövér-gárdát. Vérmérséklettől függően akad, aki nevet rajta, akad aki rémüldözik, akad aki meg egyenesen azt vizionálja, hogy mi lesz, ha esetleg az ellenzék megrendszabályozására használják fel, ha már a bírságok kevésnek bizonyulnának, noha vastagon szokott fogni a házelnöki toll.

Mégis, azt hiszem, pánikra most nincs semmi ok. Pánikra amúgy már régebb óta vannak okaink, nyomósabbak is, mint holmi nyomorult sokkoló, mondhatni sokkolóbbak is. Mert itt egy fél ország nem tért még magához abból a sokkból, hogy az amerikaiak tiltólistára tették az Orbán-klientúra néhány prominensét, olyan mértékű korrupcióra hivatkozva, ami már Washingtonból nézve is kiböki a szemet, de amit a Kossuth térről nem látnak. S még abból sem tértünk magunkhoz, hogy a NAV elnökasszonyának saját maga ellen lefolytatott objektív és szigorú vizsgálata nem talált semmi önmagára nézve terhelőt.

Abból se tértünk még magunkhoz, hogy a Horthy-dédelgető magyar jobboldal fittyet hányva példaképük antikommunizmusának, bőszen kvaterkázik Moszkvával, ráadásul épp akkor, amikor magára valamit is adó EU-tag ennek még a látszatát is kerüli. Aztán sokkolt minket alaposan a Külügyminisztériumba költöző futsal csapat, a 160 milliós miniszteri villa, a futurisztikusan méretváltó Rogán-rezidencia, és a Lázár-gőg alól kikandikáló 80 milliós budai lakás a gyereknek. S hol vagyunk még a Habony-sokk felemlegetésétől, aki teljes bizonyossággal az ország - sőt, megkockáztatom -, az unió legjobban élő nincstelenje, Gucci-táskákkal és időnként előtörő nyugdíjas verő hajlamokkal. Akinek pedig mindez még nem elég a sokkos állapothoz, az gondoljon a „testnedvek futamára”, ahol minden magyar oligarcha atyja nem túl hízelgő jelzővel illeti a miniszterelnököt, aztán még némely illusztris személyét a magyar sajtónak, hogy legott visszavágjanak neki, közéleti-szellemi nívónk igen ékes bizonyítékaként.

Hát minek ide sokkolók, kérem szépen? A kormány nélkülük is sokkban tart minket. Egy igazi sokkolót talán már meg sem éreznénk.