Olaszország áll most az érdeklődés középpontjában. Az ántánt diplomatái már a háború kezdete óta azon voltak, hogy Olaszországot is belevonják a háborúba, nem sajnálták az ígéreteket és kétségtelen, hogy Olaszországban is van párt, amely a háborút akarja.
Az olasz kormány mindezidáig kitartott a semlegesség mellett és erre volt sok oka.
Az első magának a háborúnak veszedelme és kockázata, a másik Tripolisz ügye, mert ebben a meghódított gyarmatban állandó a bennszülöttek forrongása, sőt az ország belsejében lakó törzseket az olaszok még egyáltalán nem igázták le, tehát ha Olaszország belekeveredik a világháborúba, kétséges, lesz-e elég ereje Tripoliszt megfékezni.
De talán a legjelentősebb oka az, hogy Olaszország tart a szlávság terjeszkedésétől az Adrián, ez pedig okvetlen bekövetkeznék, ha Oroszország birtokába keríti a Dardanellákat és Szerbia kijut az Adriai-tengerre, amitől az olaszok az ántánt győzelme esetén tartanak.
Olaszország tehát fontos elhatározások előtt áll, és mint a táviratok mondják, napok óta fontos diplomáciai tárgyalások vannak Rómában.
Hogyan uszítanak háborúra.
Berlinből jelentik a „Kölnische Zeitungnak": Hogy milyen eszközöket használ föl Anglia, hogy Olaszországot is belesodorja a háborúba, azt a következő eset mutatja rikító színekkel:
A „Giornale d'ítalia" szerkesztőségi épületének homlokzatán esténként vetített jelentésekben a következő mondatot adta ki:
Anglia kényszeríti Olaszországot a háborúra, azáltal, hogy megvonja tőle a szenet, amelyet csakis Anglia szövetségeseinek szállít. A szénhiány következtében hat nap múlva az összes olaszországi gyárakban, vasutaknál stb. megáll a munka.
A „Giornale d'Italia" ezen bejelentését hamarosan megerősítette egy az angolbarát „Messageroban" megjelent állítólag hivatalos londoni jelentés.
E megfélemlítési kísérlet oly otromba és ostoba, hogy egyenesen érthetetlen volna, ha Olaszországra valamely hatása volna, mert hiszen az érdekelt olasz körök tudják, hogy Olaszország Németországtól kap szenet és ezután is kaphat.
Népszava 1915. május 11.
