Göbölyös N. László írása a Népszavának;

földrengés;Nepál;Probe International;törésvonalak;James Jackson;

2015-05-12 07:19:00

Azok az alattomos törésvonalak

A földrengés megelőzése nem csupán az előrelátáson, a gazdasági lehetőségeken, továbbá egy hatékony vészjelző rendszeren múlik, hanem az ország geológiai helyzetén is. A földrengések pusztítása azonban nem egyforma még a lényegesen nagyobb erősség esetén sem. A nepáli tragédia kapcsán számos szakember kereste a válaszokat e kérdésre.

Brit geológusok hasonlították össze az április 25-i, 7,8-as erősségű nepáli földrengést a tavaly április 1-jei chilei, 8,2-es erősségű természeti csapással. Nepálban városok, falvak váltak a földdel egyenlővé, a halottak száma 8000-hez közelít, milliók váltak hajléktalanná.

A földrengés által kibocsátott energia a NASA felvételei szerint még az ionoszférában is jelentősen módosította az elektronok elosztását. (Ezt itt mi Közép-Európában is érezhettük, mert a nepáli tragédia után valósággal „megőrült” az előtte már kiegyensúlyozottnak tűnt tavaszi időjárás.) Ezzel szemben a tavalyi chilei földrengésben csupán hatan haltak meg, és 2500 ház szenvedett károkat.

Az egyik magyarázat nyilvánvalóan a két ország építkezési normái és gazdasága közötti különbségben keresendő. Chilében, az 1960-as, 9,5-ös erősségű földrengés után, amelyben 5500-an vesztették életüket, szigorú, földrengés elleni építési szabályokat vezettek be a lakóházaknál és az infrastruktúráknál. Nepálban ez nem történt meg, holott már 1934-ben volt egy hatalmas, 8,3-as földrengés, amely lerombolta Katmandut és 8500 embert ölt meg.

A főváros egyébként egy egykori tó medrében fekszik, ezért talaja a földrengések idején egészen különleges vibrációkat bocsát ki. A 81 évvel ezelőtti katasztrófa szemtanúi szerint akkor Katmandu „hullámzott, mint egy óceán”.

Nepálban a város házainak, templomainak nagy részét égetett téglából, vályogból építették. A kontinentális földrengések megelőzésén, hatásuk enyhítésén dolgozó Earthquakes Without Frontiers kutatócsoport szerint egy, az 1934-eshez hasonló földrengés akár 40 ezer halálos áldozatot is követelt volna, mert az érintett zóna épületeinek 93 százaléka nem földrengésbiztos. Emellett, mint sok más ázsiai nagyvárosban, számtalan megoldatlan gond nehezedik a mindennapokra, mint a már-már elviselhetetlen levegő- és a vízszennyezés, vagy a közlekedés, és nehéz befektetőket találni egy biztonságos város építésére.

Építkeznének viszont - a kockázatokat figyelmen kívül hagyva - azok a kínai és indiai nagyvállalatok, amelyek tucatnyi óriásgátat terveznek a nepáli folyókra. Ha ezek elkészülnek, sok köbkilométernyi víz válna potenciális gyilkoló eszközzé, mert akkor a földrengés valóságos szárazföldi cunamit válhatna ki. Az építés alatt álló, 110 MW-os Rasuwagadhi, amely a Trishuli folyón áll, alig 65 kilométerre az április 25-i földrengés epicentrumától, meg is sérült, bár szerencsére ez nem növelte a katasztrófát.

A gát ellenálló képessége a tervek szerint a 7-es erősségű földrengésig terjed. A kanadai Probe International civil szervezet kutatói megvizsgálták a Himalája folyóira tervezett gátak helyzetét és megállapították, hogy ezek 48,2 százaléka erős, 50, 4 százalékuk pedig mérsékelt szeizmikus aktivitású területen fekszik. Mintha elfelejtették volna, hogy milyen gyászos szerepet játszott a 2008-as, 85 ezer ember halálát okozó szecsuáni földrengés idején a Jangce egyik mellékfolyójára épített Ceping-pu gát, amely alig 6 kilométerre volt az epicentrumtól.

De nem csupán az előrelátáson, a gazdasági lehetőségeken, továbbá egy hatékony vészjelző rendszeren múlik a földrengés megelőzés, hanem az ország geológiai helyzetén is. A Chilét és a Nepált érintő törésvonalak ugyanis nagyon különbözőek. A nepáli két kontinens (Ázsia és az indiai szubkontinens) ütköző zónájában fekszik.

Az így keletkezett törésvonalat nagyon nehéz azonosítani, mert nagy része mélységben, jelen esetben a Himalája hegylánca alatt halad, amely éppen a két kontinentális lemez ütközéséből jött létre, míg a felszíni töréseket hamar belepi a monszunidőszak során összegyűlt sár és a sűrű dzsungelnövényzet. Ugyanakkor a két lemez ütközésének sebessége, amely évente mintegy 4,5 cm-es elmozdulást jelent, nem okoz sűrűn nagy erejű földrengéseket.

Ezzel szemben Chilében a törésvonal az óceán és a kontinens között jött létre, a Csendes-óceáni és a dél-amerikai lemez találkozásából. A törésvonal itt jól követhető, és az ütközés nagyobb sebessége miatt, amely évi csaknem 10 cm-es elmozdulást jelent, szinte minden évre jut egy-egy nagyobb földrengés. A 21. században eddig 16 olyan földrengést regisztráltak Chilében, amely meghaladta a 6-os erősséget, de csupán a 2010. február 27-i, 8,8-as földrengés okozott nagyobb pusztítást.

Az 525 áldozat többsége a tengeri epicentrumú földmozgás által kiváltott szökőárban lelte halálát. De hogy térben közelebbi példát is mondjunk: Kréta szigetén szinte mindennaposak a földmozgások – a helyiek már szinte észre sem veszik őket – legutóbb április 16-án mértek 6,1-es erejűt a szigettől 50 km-re keletre, de senki nem sérült meg, az egyik híradás szerint egy szupermarketben lerepültek az áruk a polcokról.

A tudósok megállapították, hogy ez utóbbi geológiai környezet kiszámíthatóságának is köszönhetően az 1900-as évek elejétől csaknem fele annyian haltak meg a földrengésekben, mint a kontinentális törésvonalakon fekvő területeken. Ez utóbbi zónákban fekszenek olyan sűrűn lakott nagyvárosok, mint Isztambul vagy Teherán: ezek az afrikai és az eurázsiai kontinens ütközéseinek vannak kitéve.

Mint arra James Jackson, a cambridge-i egyetem professzora, az Earthquakes Without Frontiers elnöke felhívta a figyelmet, vannak olyan kontinentális törésvonalak is, amelyek ezer évben egyszer aktivizálódnak, mintegy „túllépik az emberemlékezet határát”. A kutatócsoport egyben nemzetközi összefogásra szólított fel a földrengés-megelőzésre a fenyegetett zónákban, nemcsak az emberáldozatok csökkentése miatt, hanem azért is, mert számításaik szerint a mentések és a helyreállítások költsége egy, a nepálihoz hasonló helyzetben körülbelül ötször annyiba kerül, mint a lakosság felkészítése és az ellenállóbb infrastruktúrák létrehozása.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!