Elhunyt az euró atyja

"Egyike volt annak a néhány embernek, aki már a kezdetektől hangoztatta, hogy óvatosan kell kezelni az új fizetőeszközt és közös fiskális politikára volna szükség, nem csak monetáris elhatározásra. Ez mára létre is jött, mert a 2008-as válság után az európaiak szembesültek vele, hogy tovább kell haladni a gazdasági egyesülés útján, hogy az euró valódi fizetőeszközzé válhasson" - így mutatta be édesapja munkásságát tavaly ősszel Christophe Lamfalussy. Tette ezt abból az alkalomból, hogy Budapesten is megjelent Az euró bölcse című kötet, amely a tegnap életének 87. évében elhunyt Lámfalussy Sándor legfontosabb cikkeit gyűjtötte csokorba.

Aligha tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a Kapuvárott született, de élete javát Belgiumban töltő bankár korunk egyik legnagyobb közgazdásza volt, egész életét végigkísérte az európai közös pénz megteremtésének gondolata.

Gyakran járt a magyar fővárosban, pár éve a Szépművészeti Múzeum műkincsektől mentes kis termében futottunk össze. Megszámlálhatatlan könyveinek egyikét mutatta be a Mathias Corvinus Ciollegium, a meghívottak között feltűnt Várszegi Asztrik is. Jelenlétéhez Lámfalussy ragaszkodott, mert soha sem feledkezett meg róla, hogy soproni diákként a bencések keltették fel az érdeklődését a tudományos gondolkodás iránt, és a pannonhalmi főapát a magyarországi bencés rend tartományfőnöke.

Lámfalussy Sándor a monetáris politika meghatározó szaktekintélye volt. Vezette a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankját, egykor elnöke volt az Európai Monetáris Intézetnek, az Európai Központi Bank elődjének. A Magyar Nemzeti Bank díjat nevezett el róla, a Corvin-lánc és a Szent István Rend kitüntetettje is volt. Minden tavasszal megrendezik a róla elnevezett konferenciát, az európai jegybankelnökök részvételével.