Hortobágyi Tibor;

maraton;Travel Channel;Rob Bell;

2015-05-13 07:56:00

Jótékonyság - Maratoni küzdelem a világ körül

Rob Bell, a Travel Channel tévécsatorna egyik műsorvezetője, öt társával, egy hét alatt, hét maratont futott le januárban hét különböző kontinensen, az Antarktisztól indulva egészen Ausztráliáig. Kezdeményezésükkel két, fogyatékos gyermekek sportolását támogató alapítvány számára gyűjtöttek pénzt, hogy lehetőséget biztosítsanak a gyermekeknek a rendszeres sportolásra. A május 1-jén indult „Maratoni kihívás” című műsor bemutatja, mivel kellett megküzdeniük a hét megterhelő nap során, milyen 42 kilométert futni sarkköri hidegben vagy épp 40 fokos hőségben. Ennek kapcsán kérdezte lapunk az ismert műsorvezetőt.

- Honnan jött a 7 nap alatt 7 maraton ötlete?

- Valójában azért teljesítettük a 777 Mega Maratoni Kihívást, mert Pete (az egyik futótársunk) unatkozott és azon agyalt, hogy mi legyen a következő kaland, amibe belevág. Úgy döntött, hogy ez pont olyasmi, amit megfelelő lenne számára. Ezután megosztotta terveit a csapat néhány tagjával, én pedig, még mielőtt egyáltalán észbe kaphattam volna, beleegyeztem: vele tartok. Mindannyian futottunk már szimpla, egyéni maratonokat, de a világon nagyon kevesen vannak, akik valaha is teljesítették volna ezt a kihívást, hogy hét nap alatt hét kontinensen hét maratont lefutnak – és ez egyben része is a kihívás vonzerejének, hogy a végletekig feszítjük a határokat. Így megtapasztalhatjuk, mire is vagyunk képesek.

– Mely maratonokon indult korábban?

– Elég sokat lefutottam már a világ legnagyobb maratonjaiból: Londonban, New Yorkban, Chicagóban, Bostonban és Berlinben is teljesítettem már a távot. Ezenkívül imádok triatlon versenyeken és Ironman-viadalokon részt venni. Eléggé benne voltam a kitartást igénylő sportok világában az elmúlt 10 évben. Nem mondanám azt, hogy függő vagyok, de nem sok kell hozzá! Fiatalabb koromban rengeteget fociztam és rögbiztem, de olyan hihetetlen sikerélménnyel tölt el a kitartási versenyekre való felkészülés és ezek sikeres teljesítése, hogy újra és újra visszatérek ezekhez.

- Hogyan készültek a kemény megmérettetésre?

- A 7 maratonra való edzés és felkészülés mindannyiunk részéről sok erőfeszítéssel járt. A felkészülés vegyes összetételű edzésprogramból állt, egy körülbelül öt hónapos időszak alatt. Mindazonáltal mindannyian már eleve elég jó fizikai állapotban voltunk az általános mozgásnak és edzésnek köszönhetően. Az eseményt felvezető időszakban nagyon szerencsések voltunk, mert a Pure Sports Medicine támogatását élveztük, ők segítettek nekünk az edzésterv összeállításában.

- Miként zajlottak a napjaik a maratonok között?

- Mivel egymást követő napokon futottuk egy hét alatt a 7 maratont, jóformán csak ettünk és aludtunk. Legtöbbször csak a repülőn volt az utóbbira idő, átlagosan úgy 2,5 óra egy nap alatt.

- Változatos helyszíneken teljesítették a maratonokat. Melyik tetszett a legjobban?

- Személy szerint az ötödik maratonunk, a kairói futás volt a legfelemelőbb számomra. A futás, mint szervezett tevékenység, még igencsak gyerekcipőben jár Egyiptomban, jórészt a konzervatív társadalmi gyakorlat miatt. Futóklubok csak néhány éve léteznek az országban, és a nők még mindig zaklatásnak vannak kitéve az utcákon, ha elmennek futni. Amikor felvettük a kapcsolatot egy helyi egyesülettel Kairóban, segítsenek abban, melyik útvonalon is fussunk, mintha új időszámítás kezdődött volna e tekintetben. Akkora megtiszteltetésnek érezték, hogy e globális rendezvény egy részét elhozzuk a városukba, hogy az összes futóklubot teljesen felvillanyozták: ez volt az utóbbi jó harminc év első maratoni versenye Kairóban. Fogadtak minket a reptéren, soron kívül átkísértek a biztonsági ellenőrzésen, és elszállítottak a verseny startvonalához, ahol hatalmas tömeg gyülekezett. Kaptunk külön rajtszámokat, frissítő állomásokat állítottak fel és jópár emberrel együtt futhattunk. Mintha eufóriába kerültek volna: ott vagyunk, és nekik is van egy maratoni versenyük. Az, hogy ennek részese lehettem, és mi több, annak is, ami ezt kiváltotta, egészen különleges.

- Érezte-e azt, hogy esetleg sok lesz ez és nem bírja tovább?

- Sosem akartuk feladni, de az utolsó maratonunkon, Sydney-ben azért már elég fáradtnak éreztem magam. 37 °C volt még az árnyékban is, és úgy éreztem, elolvadok. Az inak a lábfejemben és a bokáimban bedagadtak és rettenetesen fájtak, ekkor nagyon éreztem az előző hat maratoni viszontagságait.

- Mi segítette átlendíteni a holtpontokon?

- Az a tudat, hogy a csapatból mindenki hasonlóan érez, sokat segített. Steve, a csapatkapitányunk, kiválóan értett ahhoz, hogy lelkileg felkészítsen a következő futásra, szóval sosem volt idő arra, hogy fáradtnak érezzük magunkat, vagy az időeltolódás miatt szenvedjünk. Az pedig különösen sokat segített, hogy az öt futótársammal jó barátok voltunk. Lehetett volna nyafogni, hogy itt fáj, ott fáj, de inkább együtt nevettünk magukon.

- Mit kapott ettől az egy héttől?

- A 7 maratoni kihívás egy olyan egyedülálló élmény volt az életemben, ami csak egyszer adatik meg. Nagyon sok fizikai fájdalmon és fáradtságon mentem keresztül, de nagy örömmel tettem meg. Ritkán fordul elő az ember életében, hogy ennyire közel érezheti magát a környezetéhez, és ennyire képes összpontosítani egy feladatra. A legjobb az egészben az volt, hogy ezt a különleges időszakot ilyen remek baráti körrel élhettem át, s olyan élmények értek, amelyeket még sok-sok évig feleleveníthetünk. A kihívás befejeztével elképesztően büszke vagyok magamra és az egész csapatra, és most kétségbeesetten keresem azt a következő kihívást, ami ugyanígy lázba hoz majd!

- Újra belevágna?

- Nem fogom megismételni.

- Hogyan látja, elérték-e céljukat ezzel a jótékony akcióval?

- Az út során nagyon motivált minket az a két fantasztikus jótékonysági szervezet, a KEEN London és az ausztráliai John Maclean Alapítvány, amelyek számára adományokat gyűjtöttünk. Mindkét szervezet sportolási lehetőséget biztosít mozgássérült gyermekek számára. Együttes erővel több mint 100 ezer angol fontot gyűjtöttünk össze, erre mindannyian rettentően büszkék vagyunk.

- Már számos extrém sportban kipróbálta magát, s sosem alkalmazott külső segítséget. Került-e már életveszélyes helyzetbe?

- 10 éve Párizsban futottam maratont, és hihetetlen hőség volt. Az amszterdami maratont el is halasztották aznap ugyanezen ok miatt. Ez még az előtt volt, hogy igazán komolyan vettem volna a futást, sokszor nem is ittam közben. Elmentem erre a versenyre: 42,2 km 35 fokban – víz nélkül. Ahogy átléptem a célt, átvettem az érmet, összeestem. Percekig nem voltam magamnál, az elsősegély sátorban tértem magamhoz. Azt mondták, súlyosan kiszáradtam és szerencsés vagyok, hogy hosszútávú kár nélkül megúsztam. Ebből azért tanultam.

A Maratoni kihívás című műsor először május 1-jén és 3-án volt látható a Travel Channelen, legközelebb pedig május 31-én 19.30-kor vetítik ugyanott.