Népszava-információ;

Roma sajtóközpont;SozialMarie díj;„Nincs rajtuk kalap”;Kadét Ernő;

2015-05-13 07:12:00

Akár van rajtad kalap, akár nincs

Az egyik legrangosabb, szociális projekteket jutalmazó díjban, a SozialMarie elismerésben részesült a Roma Sajtóközpont „Nincs rajtuk kalap” című projektje, mely a rendőrség „romákra szabott” büntetései ellen született.  A SozialMarie olyan projekteket támogat, amelyek a hátrányos helyzetben élők problémáit próbálják könnyíteni.

Az osztrák magánalapítványként működő SozialMarie a legrégebbi európai társadalmi innovációs díj, amely 2005 óta minden évben 15 kitűnő társadalmi innovációt díjaz. A részvételi lehetőség nyitott a magánszektorból, a civilektől és a közigazgatásból érkező projektek számára, amennyiben azok Ausztria, Magyarország vagy Csehország területén valósultak meg. A Szlovákiában, Lengyelországban, Horvátországban, Szlovéniában és Németországban létrejött projektek közül csak a Bécs 300 kilométeres körzetében működőekkel lehet pályázni.

A díjakat május elsején az osztrák közszolgálati rádió, az ORF székházában adják át. Minden évben szerepel magyar projekt is a díjazottak között, volt eset, 2011-ben, amikor a 15 ezer eurós fődíjat vihette el a Szociális Építőtábor nevű kezdeményezés, melynek lényege az volt, hogy Nagykanizsa Ligetváros nevű nyomortelepének lakói külső segítséggel elkezdték felújítani lakásikat, ezzel nemcsak jobb, komfortosabb körülmények között élhettek, hanem megszabadultak lakbértartozásuktól is, mert a civileknek sikerült elérni az önkormányzatnál, hogy a beruházást írják le a családok tartozásából.

Idén a Roma Sajtóközpont Nincs rajtuk kalap! című projektje került be a nyertesek közé, amit 2 ezer euróval jutalmaztak. Nem kizárólag a pénzjutalom a díj lényege, mondja a díj alapítója, Wanda Moser Heindl, hanem az a nyilvánosság, amit az alapítvány az egyes projekteknek képes biztosítani.

Valahogy így működik az etnikai profilalkotás, mondta a zsűri a Roma Sajtóközpont projektjéről: „Akár van rajtad kalap, akár nincs, büntetés lesz“. Roma Sajtóközpont önkéntesek segítségével országszerte összegyűjtötte azokat a túlzó rendőri bírságokat, melyek mögött a mélyszegénységben élők elleni retorziót, zaklatást láttak. Így például egy papír zsebkendő eldobásáért kiszabott 50 ezer forintos bírságot, vagy amikor 35 ezer forintra büntettek meg egy kerékpárost, aki nem jelezte kanyarodási szándékát egy apró faluban, de több tízezer forintos bírás járt azért is, ha hiányzott a bicikliről egy-egy kötelező alkatrész.

Volt olyan eset is, hogy egy összegyűjtött gallyakat babakocsin toló idős asszonyt büntettek meg. Hogy a büntetések direkt a romákat célozzák meg Sárközi Gábor a Roma Sajtóközpont munkatársa egy történetet mondott el lapunknak. E szerint egy bicikli nem roma gazdája többször elhaladt a rendőrök előtt, akiknek eszébe sem volt megállítani. Máris ellenőrizték a kerékpár felszereltségét viszont, ha ugyanazon a járművön egy roma férfit láttak.

Miután a bírságolás elsősorban bicikli használókat veszi célkeresztbe, a projekt részeként kerékpárgyártók felajánlásai alapján 2 havi rendszerességgel osztanak alkatrészeket a rászoruló családoknak, hogy ne kelljen börtönbe menniük egy csengő hiányért. A helyzet Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön annyira súlyos, hogy gyakorlatilag bármelyik, romák által sűrűn lakott településen nehezebb olyan felnőtt romát találni, akinek nem volt még valamilyen bírsága, mint olyat, akinek volt – hangzott el a projektzáró sajtótájékoztatón tavaly Budapesten.

A legabszurdabb esetekről riport készült, és az olvasók szavazatai alapján kiosztották a szervezők az Arany Sárhányó-díjat, amit Budaörsi Rendőrkapitányság érdemelt ki, a fentebb említett paprizsebkendőért kiszabott bírságért. A mélyszegénységben elő roma férfinek azt sem engedték, hogy a bírságot közcélú munkára válthassa, így egy papír zsebkendőért börtönbe kellett vonulnia.

A SozialMarie 15 ezer eurót érő első díját idén egy osztrák projekt kapta meg, melynek segítségével 2012 óta száz, több mint tizenöt országból származó fiatalkorú, illetve fiatal felnőtt tanulhat két bécsi gimnáziumban. Közülük sokan kísérő nélkül, kiskorú menekültekként kerültek Ausztriába. A képzés mellett egyéni és csoportos, tanórán kívüli foglalkozásokkal és szociális munkával - a buszjegyvásárlástól a lakhatásig - is támogatják a tanulókat.

Még látványosabb és példaadóbb lehet a 10 ezer eurót érdemelt második díjas pozsonyi Nota Bene Hordárok programja. Hajléktalanokat alkalmaznak a segítségre szoruló utasok bőröndjeinek cipelésére a lifteket és mozgólépcsőket nélkülöző pozsonyi főpályaudvaron. A nyolc hordár feltűnő, régi korokat idéző ruhában kínálja szolgáltatásaikat.

A díjkiosztón egyikük elmesélte, először nagyon féltek, hogy majd tartanak tőlük az utasok, és nem merik rájuk bízni poggyászukat, de kiderült, mindenki jól fogadta a kezdeményezést, sőt, egyikük már házassági ajánlatot is kapott az egyik utastól. A hordárok közül heten állandó lakás nélküli férfiak, a nyolcadik szociális munkás. Mindannyian bejelentett munkavállalók. A rendszeres munkának köszönhetően lett biztosításuk, és visszakerültek a munkaerőpiacra. Az új szolgáltatással nemcsak a pályaudvar vezetése, hanem az utazóközönség is elégedett.

Talán a hazai szcénában is lehet tanulni a harmadik díjas, ötezer euróval jutalmazott csehországi Van Esély a Változásra című projektből. Egy cég a csehországi Vinarice állami börtönében nyitott call centert, ahol akkreditált tréninget szervezett. A végzettek részben már telefonközpontosként dolgoznak – 2014 végéig összesen 157-en. Büntetésük letöltése után a cég valamelyik központjában dolgozhatnak tovább, miközben mentorok támogatják őket a visszailleszkedésben.

Jelenleg kilencen vannak, de a következő hónapokban még tizennyolcan érkeznek. A siker – amely mindenekelőtt a visszaesők arányának kétharmados csökkenésén mérhető – bizonyíthatja az igazságügy-minisztérium számára, hogy érdemes támogatni a projektet.