Új állítások Bin Laden haláláról

Publikálás dátuma
2015.05.13. 07:32
Oszama bin Laden abbottabadi házát azóta lerombolták a pakisztániak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Visszautasítja a Fehér Ház Seymour M. Hersh veterán tényfeltáró újságíró állításait Oszama bin Laden halálának körülményeiről. Hersh a London Review of Books brit hetilap friss számában megjelenő, vasárnap közzétett cikkében meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Pakisztán – az eddig ismert verzióval ellentétben – tudott az al-Kaida Abbottabadban rejtőzött vezetője elleni amerikai kommandós akcióról. Az újságíró megkérdőjelezte a bin Laden haláláról közzétett hivatalos változatot.

A leleplező újságíró azt írta, az Obama-kormányzat verziója olyan, mintha a híres angol író, Lewis Carroll fogalmazta volna, a Fehér Ház ugyanezt állítja Hersh megalapozatlan kijelentéseiről. „Túl sok pontatlanság, megalapozatlan állítás van a cikkben ahhoz, hogy mindegyiket egyenként cáfoljuk” – mondta az amerikai nemzetbiztonsági tanács szóvivője, Ned Price.

Azt azonban határozottan állította, hogy Washington egyetlen államot sem értesített előre az akcióról, s kifejezetten úgy döntöttek, hogy a pakisztáni vezetést sem tájékoztatják előzetesen. Josh Earnest fehér házi szóvivő hétfőn egy CNN-elemző, Peter Bergen mondását idézte: „Ami igaz a történetből, az nem új, ami pedig új benne, az nem igaz.” Earnest szerint Hersh cikke tele van „pontatlanságokkal és hamisításokkal”. Idézte Mike Morrellt, a CIA volt igazgatóhelyettesét is, aki ugyanúgy kategorikusan fogalmazott: a cikk minden mondata hamis.

Magukat megnevezni nem kívánó amerikai hírszerzési források alapján Hersh azt állítja, hogy Washington egy magas rangú pakisztáni forrásból kapta az első értesülést bin Laden rejtekhelyéről. A leleplező újságíró állítása szerint a Fehér Ház által közreadott történet, amelyet a Zero Dark Thirty (A bin Laden-hajsza), Katryn Bigelow Golden Globe-díjas filmje feldolgozott, merő kitaláción alapszik.

Az Obama-kormányzat által a sikeres akció után néhány órával nyilvánosságra hozott hivatalos verzió szerint az amerikai hírszerzés sokéves aprómunkával talált rá bin Laden postására, Ahmed al-Kuvaitira, aki a terroristavezér üzeneteit hozta-vitte, bejáratos volt a pakisztáni Abbottabadban lévő, magas kőkerítéssel körülvett komplexumba. E leleplezés nyomán kezdték tervezni a kockázatos kommandósakciót.

Ezzel szemben Hershnek egy amerikai forrás azt mesélte, hogy egy évvel az amerikai akció előtt egy visszavonult pakisztáni hírszerző sétált be az iszlámábádi amerikai nagykövetségre, a CIA ottani rezidenséhez, s közölte, a 25 millió dolláros vérdíjért cserébe elárulja bin Laden rejtekhelyét. Az amerikai hírszerzés bizonyítékot követelt, s a későbbiekben meg is kapta, a pakisztáni orvos, aki az állítólag súlyosan beteg bin Ladent rendszeresen kezelte – a 25 millió egy részéért cserébe – megszerezte az al-Kaida vezérének DNS-mintáját. Csak ezt követően vették komolyan a bejelentést.

A leleplező újságíró emlékeztet, pakisztáni források mindig is kétségbe vonták az amerikaiak hivatalos verzióját. Idézi Aszad Durani nyugalmazott pakisztáni tábornokot, aki az al-Dzsazira hírtévének bin Laden megölését követően azt nyilatkozta, lehetséges, hogy a pakisztáni hírszerzés semmit nem tudott az akcióról, de sokkal valószínűbb, hogy tudtak róla. „A pakisztániak nagyon hálásak lesznek önnek” - mondta Durani, amikor Hersh felkereste, és elmesélte az általa valósnak vélt verziót.

Ezek szerint bin Laden, a világ akkori legkeresettebb embere már 2006 óta élt Abbottabadban, a pakisztáni hírszerzés tartotta fogságban. Az erődszerű ház, ahol feleségeivel és gyerekeivel rejtegették, csupán néhány kilométerre volt a pakisztáni katonai akadémiától, s 15 perc helikopterútra a pakisztáni hírszerzés egyik bázisától. A CIA házat bérelt a városban, s legalább egy évig figyelték az al-Kaida vezér rejtekhelyét, mielőtt döntöttek a támadásról.

A Fehér Háznak azért is nehéz volt meghozni a döntést, mivel tartottak attól, hogy az 1980-as teheráni fogolyszabadításhoz hasonló gikszer történik, s egy évvel a 2012-es elnökválasztást megelőzően félresikerülhet kockázatos akció. Obama nem akart második Jimmy Carter lenni, írta Hersh. (Gikszer azért történt, de nem végzetes: a támadáshoz használt két helikopter közül az egyik balesetet szenvedett, de az akciót ennek ellenére sikeresen végrehajtották.)

Kínos szaúdi szála is van az amerikai újságíró történetének. Hersh – a pakisztáni hírszerzési forrás információi alapján - azt is állítja, hogy Szaúd-Arábiának tudomása volt arról, hogy bin Ladent a pakisztániak tartják fogva. Mivel bin Laden szaúdi volt, a sivatagi királyság nem akarta, hogy az információ elfogásáról nyilvánosságra kerüljön. Állítólag súlyos összegekkel járultak hozzá bin Laden és családja eltartásához, s azt kérték a pakisztániaktól, hogy „vonják ki a forgalomból” a terroristavezért. Hersh szerint attól tartottak, ha bin Ladent bíróság elé állítják, olyan dolgok is kiderülhetnek, amelyek kényesek a szaúdi vezetés számára.

Hersh szerint kizárt, hogy két amerikai helikopter úgy juthatott el Abbottabadba, hogy a pakisztáni légvédelem ne vette volna észre. Állítása szerint a pakisztáni vezetés két magas rangú tagja - Asfak Pervez Kajani tábornok, vezérkari főnök, illetve Ahmed Sudzsa Pasa, a pakisztáni hírszerzés, az ISI főigazgatója - előzetesen értesítést kapott az amerikai haditengerészet különleges egységéhez (Navy SEAL) tartozó kommandósok érkezéséről.

Szerző
Frissítve: 2015.05.12. 20:34

Gyászoljon az utcán! - A bajban lévőbe még belerúgni

Publikálás dátuma
2015.05.13. 07:13
Illusztráció/Thinkstock
Emberiességből eddig sem jeleskedett a kormányhatalom, s most újra bemutatják, hogyan kell a bajban még egyszer belerúgni a "keményen dolgozó kisemberbe": Ferencváros fideszes vezetése azért rakná könnyű szívvel utcára olvasónkat, mert tragikus hirtelenséggel elhunyt élettársa után - úgy tűnik - semmilyen körülmények között sem jogosult arra, hogy a korábban közösen bérelt és felújított önkormányzati bérlakásban maradhasson.

Napokon belül el kell hagynia a főváros IX. kerületében található egyszobás, komfort nélküli bérlakását M. Szilviának. A 27 négyzetméteres ingatlant néhai élettársával bérelték a ferencvárosi önkormányzattól, a lakást apránként félretett pénzükből újították fel: átalakították a fürdőszobát, a konyhát, új gázkonvektort szereltettek fel, valamint egy barátságos galériát is kialakítottak.

Amikor a tragédia bekövetkezett, az asszony éppen vásárolt; mire hazaért, élettársát már holtan találta. A kegyetlen veszteség és gyász mellett hamarosan kiderült: a párjával közösen szépítgetett lakást is el kell hagynia, az önkormányzat szerint ugyanis, mint élettárs, nem jogosult a bérleti jogviszony folytatásához. Az asszony kálváriája nem most kezdődött, a haláleset még 2013 februárjában történt. M. Szilvia azóta több bíróságot is megjárt, az eljárás során azonban első- és másodfokon is számára elfogadhatatlan ítélet született: úgy tűnik, elkerülhetetlenül kidobják a lakásból.

A jogszabályok szerint a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogviszony folytatására jogosult - a bérbeadó, vagyis jelen esetben az önkormányzat írásos hozzájárulása nélkül - a bérlő szülője, házastársa, gyermeke, illetve befogadott gyermekének gyermeke abban az esetben, ha a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. A helyzet testvér, unoka vagy élettárs esetében azonban más: ilyenkor mindenképp szükség van a bérbeadó írásbeli hozzájárulására. Mint kiderült, Szilvia párja korábban nem kérte az önkormányzat hozzájárulását az asszony mint élettárs lakásba történő befogadáshoz. "A lakásba történő bejelentkezés - a hivatkozott rendeletek alapján - nem azonos a befogadással, ami a lakásbérleti jogviszony folytatására az egyéb feltételek teljesülése esetén lehetőséget biztosítana" - válaszolta megkeresésünkre a IX. kerületi önkormányzat. M. Szilvia "a lakást a felszólítások és a bírósági ítélet ellenére nem ürítette ki, ezért jelenleg már a végrehajtási eljárás folyik" - írták.

Az önkormányzatot egyáltalán nem érdekli, hogy a szerencsétlen pár több százezer forintot költött a lakásra, mivel egy rendelet szerint a használat időtartama alatt a lakáson belüli állagmegóvási munkák elvégzése, a berendezési tárgyak cseréje a lakáshasználót terheli. "A lakás burkolatainak, ajtóinak, ablakainak és a lakás berendezéseinek karbantartása, felújítása, azok pótlása, cseréje a bérlő kötelezettsége. A lakás komfortfokozatának változását eredményező átalakítási munka kizárólag a tulajdonos hozzájárulásával végezhető, amit - jelen esetben - a volt bérlő nem kért meg" - írta a hivatal.

Szerettük volna megtudni az önkormányzattól azt is, ebben az esetben miért nem járható út, hogy új szerződést kötnek M. Szilviával, hiszen a szépen felújított lakást - feltételezhetően - a továbbiakban is ki szándékoznak adni. Lapunk által felkeresett ügyvéd szerint erre lenne is lehetőség, ám ahhoz az önkormányzat jó szándékára is szükség van.

Végül reagált az önkormányzat is: a tájékoztatás szerint M. Szilvia azért nem lehet a lakás új bérlője, mert - mint írják – „kerületünkben a lakások bérbeadását a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének a lakások és helyiségek bérletére, elidegenítésére és megszerzésére vonatkozó szabályokról szóló 7/2006.(III.10.) számú rendelete szabályozza, melynek 4.§ (4) bekezdése kimondja: a Gazdasági Bizottság minősített többséggel dönt lakás bérbeadásáról évente legfeljebb 20 esetben azon szociálisan rászorult kérelmezők részére, akik legalább 5 éves lakáskérelemmel (lakásnyilvántartási kérelemmel) rendelkeznek. A rendelet alapján mérlegelési jogkörben a Gazdasági Bizottság jogosult dönteni. A mérlegelés során elsősorban a szociális körülményeket vizsgálják. Jelenleg 1390 lakásigénylést tartunk nyilván, a lakással nem rendelkező kérelmezők körében 376 egy gyermekkel, 175 két gyermekkel, 72 három vagy több gyermekkel rendelkezik. A kérelmezők jelentős része nehéz sorsú, hátrányos helyzetű, nehéz anyagi körülmények között élnek, akik önállóan nem képesek lakhatásukat megoldani.” 

Hozzátették: M. Szilvia nem nyújtott be lakáskérelmet, mely alapján lakásjuttatásban részesülhetne. „Méltánytalan lenne, ha lakásnyilvántartási kérelemmel nem rendelkező, egy sajnálatos és váratlan esemény miatt, a törvényi szabályozás ellenére (nem folytathatja a jogviszonyt) azonnal lakáshoz jutna” – írta közleményében az illetékes önkormányzat.

Szerző
Frissítve: 2015.05.13. 15:06

Akár van rajtad kalap, akár nincs

Publikálás dátuma
2015.05.13. 07:12
Kadét Ernő május elején vette át az osztrák közszolgálati rádió székházában a Roma Sajtóközpont elismerését FORRÁS: SOZIALMARIE
Az egyik legrangosabb, szociális projekteket jutalmazó díjban, a SozialMarie elismerésben részesült a Roma Sajtóközpont „Nincs rajtuk kalap” című projektje, mely a rendőrség „romákra szabott” büntetései ellen született.  A SozialMarie olyan projekteket támogat, amelyek a hátrányos helyzetben élők problémáit próbálják könnyíteni.

Az osztrák magánalapítványként működő SozialMarie a legrégebbi európai társadalmi innovációs díj, amely 2005 óta minden évben 15 kitűnő társadalmi innovációt díjaz. A részvételi lehetőség nyitott a magánszektorból, a civilektől és a közigazgatásból érkező projektek számára, amennyiben azok Ausztria, Magyarország vagy Csehország területén valósultak meg. A Szlovákiában, Lengyelországban, Horvátországban, Szlovéniában és Németországban létrejött projektek közül csak a Bécs 300 kilométeres körzetében működőekkel lehet pályázni.

A díjakat május elsején az osztrák közszolgálati rádió, az ORF székházában adják át. Minden évben szerepel magyar projekt is a díjazottak között, volt eset, 2011-ben, amikor a 15 ezer eurós fődíjat vihette el a Szociális Építőtábor nevű kezdeményezés, melynek lényege az volt, hogy Nagykanizsa Ligetváros nevű nyomortelepének lakói külső segítséggel elkezdték felújítani lakásikat, ezzel nemcsak jobb, komfortosabb körülmények között élhettek, hanem megszabadultak lakbértartozásuktól is, mert a civileknek sikerült elérni az önkormányzatnál, hogy a beruházást írják le a családok tartozásából.

Idén a Roma Sajtóközpont Nincs rajtuk kalap! című projektje került be a nyertesek közé, amit 2 ezer euróval jutalmaztak. Nem kizárólag a pénzjutalom a díj lényege, mondja a díj alapítója, Wanda Moser Heindl, hanem az a nyilvánosság, amit az alapítvány az egyes projekteknek képes biztosítani.

Valahogy így működik az etnikai profilalkotás, mondta a zsűri a Roma Sajtóközpont projektjéről: „Akár van rajtad kalap, akár nincs, büntetés lesz“. Roma Sajtóközpont önkéntesek segítségével országszerte összegyűjtötte azokat a túlzó rendőri bírságokat, melyek mögött a mélyszegénységben élők elleni retorziót, zaklatást láttak. Így például egy papír zsebkendő eldobásáért kiszabott 50 ezer forintos bírságot, vagy amikor 35 ezer forintra büntettek meg egy kerékpárost, aki nem jelezte kanyarodási szándékát egy apró faluban, de több tízezer forintos bírás járt azért is, ha hiányzott a bicikliről egy-egy kötelező alkatrész.

Volt olyan eset is, hogy egy összegyűjtött gallyakat babakocsin toló idős asszonyt büntettek meg. Hogy a büntetések direkt a romákat célozzák meg Sárközi Gábor a Roma Sajtóközpont munkatársa egy történetet mondott el lapunknak. E szerint egy bicikli nem roma gazdája többször elhaladt a rendőrök előtt, akiknek eszébe sem volt megállítani. Máris ellenőrizték a kerékpár felszereltségét viszont, ha ugyanazon a járművön egy roma férfit láttak.

Miután a bírságolás elsősorban bicikli használókat veszi célkeresztbe, a projekt részeként kerékpárgyártók felajánlásai alapján 2 havi rendszerességgel osztanak alkatrészeket a rászoruló családoknak, hogy ne kelljen börtönbe menniük egy csengő hiányért. A helyzet Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön annyira súlyos, hogy gyakorlatilag bármelyik, romák által sűrűn lakott településen nehezebb olyan felnőtt romát találni, akinek nem volt még valamilyen bírsága, mint olyat, akinek volt – hangzott el a projektzáró sajtótájékoztatón tavaly Budapesten.

A legabszurdabb esetekről riport készült, és az olvasók szavazatai alapján kiosztották a szervezők az Arany Sárhányó-díjat, amit Budaörsi Rendőrkapitányság érdemelt ki, a fentebb említett paprizsebkendőért kiszabott bírságért. A mélyszegénységben elő roma férfinek azt sem engedték, hogy a bírságot közcélú munkára válthassa, így egy papír zsebkendőért börtönbe kellett vonulnia.

A SozialMarie 15 ezer eurót érő első díját idén egy osztrák projekt kapta meg, melynek segítségével 2012 óta száz, több mint tizenöt országból származó fiatalkorú, illetve fiatal felnőtt tanulhat két bécsi gimnáziumban. Közülük sokan kísérő nélkül, kiskorú menekültekként kerültek Ausztriába. A képzés mellett egyéni és csoportos, tanórán kívüli foglalkozásokkal és szociális munkával - a buszjegyvásárlástól a lakhatásig - is támogatják a tanulókat.

Még látványosabb és példaadóbb lehet a 10 ezer eurót érdemelt második díjas pozsonyi Nota Bene Hordárok programja. Hajléktalanokat alkalmaznak a segítségre szoruló utasok bőröndjeinek cipelésére a lifteket és mozgólépcsőket nélkülöző pozsonyi főpályaudvaron. A nyolc hordár feltűnő, régi korokat idéző ruhában kínálja szolgáltatásaikat.

A díjkiosztón egyikük elmesélte, először nagyon féltek, hogy majd tartanak tőlük az utasok, és nem merik rájuk bízni poggyászukat, de kiderült, mindenki jól fogadta a kezdeményezést, sőt, egyikük már házassági ajánlatot is kapott az egyik utastól. A hordárok közül heten állandó lakás nélküli férfiak, a nyolcadik szociális munkás. Mindannyian bejelentett munkavállalók. A rendszeres munkának köszönhetően lett biztosításuk, és visszakerültek a munkaerőpiacra. Az új szolgáltatással nemcsak a pályaudvar vezetése, hanem az utazóközönség is elégedett.

Talán a hazai szcénában is lehet tanulni a harmadik díjas, ötezer euróval jutalmazott csehországi Van Esély a Változásra című projektből. Egy cég a csehországi Vinarice állami börtönében nyitott call centert, ahol akkreditált tréninget szervezett. A végzettek részben már telefonközpontosként dolgoznak – 2014 végéig összesen 157-en. Büntetésük letöltése után a cég valamelyik központjában dolgozhatnak tovább, miközben mentorok támogatják őket a visszailleszkedésben.

Jelenleg kilencen vannak, de a következő hónapokban még tizennyolcan érkeznek. A siker – amely mindenekelőtt a visszaesők arányának kétharmados csökkenésén mérhető – bizonyíthatja az igazságügy-minisztérium számára, hogy érdemes támogatni a projektet.

Az eddigi hazai díjazottak

Kapott már díjat a TASZ, a Város Mindenkié programja, mely a hajléktalanok kriminalizációja ellen lép fel,  és a hajléktalanokat érő hatósági zaklatás és az őket büntető szabályok ellen jött létre. Díjazták 2012-ben Bódis Kriszta Hétes-telep ét is. Pár éve közönségdíjat is alapítottak, mely pénznyereménnyel nem, de marketingkampánnyal segíti a projekteket. Idén a magyar Rukkola közösségi könyvcseréldéje érdemelte ki a közönség szimpátiáját.



Frissítve: 2015.05.12. 20:25