Fejezetek Nádas Péter életéből

Civil életéről, alkotói kulisszatitkairól és jelenlegi munkájáról rántotta le a leplet Nádas Péter Kossuth-díjas író a Művészetek Palotájában rendezett beszélgetésen. A szerző iránti érdeklődés megtöltötte a mintegy négyszázötven férőhelyes termet.

Nádas Péter minden napja egyforma: általában fél nyolckor már az íróasztalánál ül, de nem ritka, hogy a készülő szöveg miatti izgalmában már hat órakor elkezd dolgozni. Korábban ennél több volt, de manapság számára négy-öt óra az alkotásra fordítható tényleges idő, a nap további része regenerációs időszak.

„Az alapszabályom szerint, amikor felállok az asztaltól, onnantól vége a munkának, nem szabad arra gondolnom másnap reggelig” – mondta. A hallgatóság megtudhatta, hogy Nádas szerint a reggeli evés kontrakarírozza a szellemi teljesítőképességet, ezért munka közben csak kávét fogyaszt. Az író mesélt arról is, hogy számára milyen sokat jelent a természet, hosszú ideje feleségével él a Zala megyei Gombosszegen.

Az irodalmi esten rövid időn belül a készülő Nádas-regényre terelődött a szó. Veiszer Alinda műsorvezető kérdésére, miszerint nagy munkában van-e az új kötet írásával, Nádas azt felelte, nem emlékszik arra, hogy mikor ne lett volna nagy munkában egy mű születésekor. A szerző új regénye, a Világló részletek című kötet sajátos helyet foglal el az életműben, hiszen műfaját tekintve memoár. „Hetvenkét éves vagyok, elég öreg ahhoz, hogy ezzel foglalkozzam. Az ember nem tudja a jövőjét, nem tudja, hogy el fog-e hülyülni, meg fog-e halni.

Azt viszont tudom, hogy számomra a munkavégzés milyen energiaszükséglettel jár. Úgy érzem, ezt el kell még végeznem” – fogalmazott az új kötetről. A memoárírást nehéz vállalkozásnak tartja, már csak azért is, mert elmondása szerint a szerzőnek meg kell tagadnia önmagától, hogy „elszaladjon a fantáziájában”, hiszen konkrét élettényekre, adatokra, összefüggésekre kell hagyatkozni. Bár könyvtárban és levéltárban is járt a munka külső vázának felépítése miatt, úgy véli, történészi, művészettörténészi háttértudást igényel a műfaj.

Arra azonban segédlet nélkül is emlékszik, hogy első emléke másfél éves korából, 1944 nyaráról származik. Édesanyjával otthon volt, amikor légitámadás érte szülővárosát, Budapestet, a lakóházuk felét elvitte a bomba, őket pedig a légnyomás belevágta a leomló falba. Ez a differenciált észlelés, amely abból az életszakaszból származik, amikor az egyénnek még nincsenek konkrét fogalmai, sokkal erőteljesebb, mint a későbbi fogalomvilág.

Új könyve írása közben is arra jutott, hogy az emlékezésről téves adatok keringenek mind a köznapi életben, mind a világirodalomban, szerinte a Freud nevéhez köthető asszociációs láncolatok technikája áll a legközelebb a valósághoz. Úgy véli, a valódi képeket és a fantáziaképeket egzakt módon el lehet választani, a munkája éppen abból áll, hogy elkülöníti ezeket.

Természetesen a történelem elkerülhetetlenül beletüremkedik új kötetébe, de ez nem azonos azzal a történelemmel, amelyet a történészek annak neveznek. Nádas azt mondja, rendkívül specifikus, hogy mit fogunk fel tudatosan a történelemből és mit nem. Szerinte legfontosabb az adott korban élő személyek által átélt kép, hiszen minden korszaknak van egyfajta atmoszférája, amely kifejezi az adott időszakot.

Hogy Európa valóban válságot él-e meg napjainkban, azt nehéz eldönteni, hiszen mindig is voltak válságos korszakok a történelem során. Azt azonban leszögezi, nincs meggyőződve arról, hogy van igazi fejlődés a világban. Aggódva figyeli a környezetszennyezést, a mértéktelen pazarlást, az ivóvízkészlet apadását.

A konkrét történelmi légkör összemosódik családja történetével. Szülei, akikkel elmondása szerint „belsőleg meglehetősen korán szakított”, éppolyan fontos szereplői a fejezeteknek, mint saját életének vagy nagyszüleinek, dédszüleinek a története. „Minden gyerek tönkre van téve. Ez egy folyamat, mert aztán ő teszi tönkre a saját gyerekeit, továbbadva ezáltal a tönkretételt. Minden gyermek hoz magával valamit, ami összehasonlíthatatlan, egyedi és egyszeri.

A szüleim például ateisták voltak, számomra viszont ez követhetetlen volt, mégsem érdekelte őket” – mesélte. Az aprólékosságért és páratlan megfigyelőkészségéért valószínűleg édesapjának lehet hálás, aki rengeteg ismeretanyagot adott át gyermekének.

A Világló részletek hamarosan olvasható hasábjain igyekszik megoldást találni az összes olyan problémára, amelyek foglalkoztatják. A Népszava érdeklődésére úgy fogalmazott, jelen pillanatban a munka foglalja le minden idejét, ezért vállal egyre kevesebb nyilvános megjelenést, előadást. „Még nem fejeztem be a Párhuzamos történeteket, amikor 2006-ban elkezdtem írni azokat a fejezeteket, amelyek mostanra beépültek a kötetbe. Úgy tervezem, hogy legkésőbb jövő év közepére elkészülök vele” – árulta el lapunknak.

Esterházy várja az új kötetet

Az esten részvevő Esterházy Péter Kossuth-díjas író is örömmel várja a pályatárs barát új kötetét: „Nádas művészete nagyon sokat jelent számomra olvasóként és íróként is. Olyan dolgokat tud, amiket én nem tudok, de tulajdonképpen rendes, becsületes Nádas-olvasó vagyok, és ilyen szemmel, nem szakmai szempontok alapján olvasom” – fogalmazott a Népszava megkeresésére.