Fejezetek Nádas Péter életéből

Publikálás dátuma
2015.05.13. 07:47
Nádas Péter még mindig sokat dolgozik FOTÓ: NÉPSZAVA
Civil életéről, alkotói kulisszatitkairól és jelenlegi munkájáról rántotta le a leplet Nádas Péter Kossuth-díjas író a Művészetek Palotájában rendezett beszélgetésen. A szerző iránti érdeklődés megtöltötte a mintegy négyszázötven férőhelyes termet.

Nádas Péter minden napja egyforma: általában fél nyolckor már az íróasztalánál ül, de nem ritka, hogy a készülő szöveg miatti izgalmában már hat órakor elkezd dolgozni. Korábban ennél több volt, de manapság számára négy-öt óra az alkotásra fordítható tényleges idő, a nap további része regenerációs időszak.

„Az alapszabályom szerint, amikor felállok az asztaltól, onnantól vége a munkának, nem szabad arra gondolnom másnap reggelig” – mondta. A hallgatóság megtudhatta, hogy Nádas szerint a reggeli evés kontrakarírozza a szellemi teljesítőképességet, ezért munka közben csak kávét fogyaszt. Az író mesélt arról is, hogy számára milyen sokat jelent a természet, hosszú ideje feleségével él a Zala megyei Gombosszegen.

Az irodalmi esten rövid időn belül a készülő Nádas-regényre terelődött a szó. Veiszer Alinda műsorvezető kérdésére, miszerint nagy munkában van-e az új kötet írásával, Nádas azt felelte, nem emlékszik arra, hogy mikor ne lett volna nagy munkában egy mű születésekor. A szerző új regénye, a Világló részletek című kötet sajátos helyet foglal el az életműben, hiszen műfaját tekintve memoár. „Hetvenkét éves vagyok, elég öreg ahhoz, hogy ezzel foglalkozzam. Az ember nem tudja a jövőjét, nem tudja, hogy el fog-e hülyülni, meg fog-e halni.

Azt viszont tudom, hogy számomra a munkavégzés milyen energiaszükséglettel jár. Úgy érzem, ezt el kell még végeznem” – fogalmazott az új kötetről. A memoárírást nehéz vállalkozásnak tartja, már csak azért is, mert elmondása szerint a szerzőnek meg kell tagadnia önmagától, hogy „elszaladjon a fantáziájában”, hiszen konkrét élettényekre, adatokra, összefüggésekre kell hagyatkozni. Bár könyvtárban és levéltárban is járt a munka külső vázának felépítése miatt, úgy véli, történészi, művészettörténészi háttértudást igényel a műfaj.

Arra azonban segédlet nélkül is emlékszik, hogy első emléke másfél éves korából, 1944 nyaráról származik. Édesanyjával otthon volt, amikor légitámadás érte szülővárosát, Budapestet, a lakóházuk felét elvitte a bomba, őket pedig a légnyomás belevágta a leomló falba. Ez a differenciált észlelés, amely abból az életszakaszból származik, amikor az egyénnek még nincsenek konkrét fogalmai, sokkal erőteljesebb, mint a későbbi fogalomvilág.

Új könyve írása közben is arra jutott, hogy az emlékezésről téves adatok keringenek mind a köznapi életben, mind a világirodalomban, szerinte a Freud nevéhez köthető asszociációs láncolatok technikája áll a legközelebb a valósághoz. Úgy véli, a valódi képeket és a fantáziaképeket egzakt módon el lehet választani, a munkája éppen abból áll, hogy elkülöníti ezeket.

Természetesen a történelem elkerülhetetlenül beletüremkedik új kötetébe, de ez nem azonos azzal a történelemmel, amelyet a történészek annak neveznek. Nádas azt mondja, rendkívül specifikus, hogy mit fogunk fel tudatosan a történelemből és mit nem. Szerinte legfontosabb az adott korban élő személyek által átélt kép, hiszen minden korszaknak van egyfajta atmoszférája, amely kifejezi az adott időszakot.

Hogy Európa valóban válságot él-e meg napjainkban, azt nehéz eldönteni, hiszen mindig is voltak válságos korszakok a történelem során. Azt azonban leszögezi, nincs meggyőződve arról, hogy van igazi fejlődés a világban. Aggódva figyeli a környezetszennyezést, a mértéktelen pazarlást, az ivóvízkészlet apadását.

A konkrét történelmi légkör összemosódik családja történetével. Szülei, akikkel elmondása szerint „belsőleg meglehetősen korán szakított”, éppolyan fontos szereplői a fejezeteknek, mint saját életének vagy nagyszüleinek, dédszüleinek a története. „Minden gyerek tönkre van téve. Ez egy folyamat, mert aztán ő teszi tönkre a saját gyerekeit, továbbadva ezáltal a tönkretételt. Minden gyermek hoz magával valamit, ami összehasonlíthatatlan, egyedi és egyszeri.

A szüleim például ateisták voltak, számomra viszont ez követhetetlen volt, mégsem érdekelte őket” – mesélte. Az aprólékosságért és páratlan megfigyelőkészségéért valószínűleg édesapjának lehet hálás, aki rengeteg ismeretanyagot adott át gyermekének.

A Világló részletek hamarosan olvasható hasábjain igyekszik megoldást találni az összes olyan problémára, amelyek foglalkoztatják. A Népszava érdeklődésére úgy fogalmazott, jelen pillanatban a munka foglalja le minden idejét, ezért vállal egyre kevesebb nyilvános megjelenést, előadást. „Még nem fejeztem be a Párhuzamos történeteket, amikor 2006-ban elkezdtem írni azokat a fejezeteket, amelyek mostanra beépültek a kötetbe. Úgy tervezem, hogy legkésőbb jövő év közepére elkészülök vele” – árulta el lapunknak.

Esterházy várja az új kötetet

Az esten részvevő Esterházy Péter Kossuth-díjas író is örömmel várja a pályatárs barát új kötetét: „Nádas művészete nagyon sokat jelent számomra olvasóként és íróként is. Olyan dolgokat tud, amiket én nem tudok, de tulajdonképpen rendes, becsületes Nádas-olvasó vagyok, és ilyen szemmel, nem szakmai szempontok alapján olvasom” – fogalmazott a Népszava megkeresésére.



Novák Ferenc a Bóta Caféban

Publikálás dátuma
2015.05.13. 07:46
Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus
A Kossuth-díjas koreográfus, a Nemzet Művésze, Novák Ferenc a Bóta Café vendége május 13-án, szerda este 8 óra 55 perctől a FIX Tévében.

Bámulatosan jó humorú, bölcs ember, aki nem csak a táncról, hanem az élet nagy kérdéseiről is élvezetesen tud beszélni. Bóta Gábor élő, online szintén nézhető, műsorában hívhatják őt a 445-1349-es számon, és a tv.fixhd skype címen ugyancsak hozzászólhatnak az adáshoz. A legfelkészültebb kérdezőket ezúttal is színházjeggyel ajándékozzuk meg.

Szerző

Újra hódít a Szegénylegények

Publikálás dátuma
2015.05.13. 07:45
A filmfesztivál plakátja a fesztiválpalotán a száz éve született Ingrid Bergmant ábrázolja FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PASCAL L
Ma kezdődik a világ első számú filmfesztiválja Cannes-ban, és számunkra szenzáció, hogy ismét van magyar film az Arany Pálmáért folyó versenyben. Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje, a Saul fia áll ki a válogatott 19-es mezőnyben a zsűri elismeréséért, s egyben az elsőfilmesek Arany Kamera díjáért is versenyez.

Ma kezdődik a Cannes-i Filmfesztivál világra szóló nagyüzeme, s ezúttal újra van miért és kiért szurkolnia a magyar film barátainak. Utoljára Mundruczó Kornél szerepelt Cannes-ban a hivatalos versenyprogramban (2008-ban a Deltával, 2010-ben a Szelíd teremtéssel). A tényt most az teszi szánunkra szenzációssá, hogy 46 év óta Nemes Jeles László az a magyar rendező, aki legelső rendezésével kapott meghívást az Arany Pálmáért folyó megmérettetésre.

A Saul fia így duplán esélyes, egyrészt a nagyzsűri valamely elismerésére, másrészt az elsőfilmesek legjobbját kiemelő Arany Kamerára. (Ez utóbbi díjat legutóbb 1989-ben hozta haza magyar nyertes: Enyedi Ildikó kapta meg Az én XX. századomért, korábban pedig Erdőss Pál Adj király katonát! című rendezését jutalmazták a díjjal.) Nemes Jeles kisjátékfilmjeivel (Türelem, The Counterpart, Az úr elköszön) eddig száznál is több fesztiválról hozott haza több mint 30 díjat, Cannes, mint a világ első számú filmfesztiválja, már eleve rangot ad a részvevőknek.

A Saul fia az auschwitzi haláltáborban játszódik, a halál árnyékában egy sonderkommandós apa akarja méltóképpen eltemetni a fiát. A film operatőre Erdély Mátyás, főszereplője Röhrig Géza, New Yorkban élő amatőr színész. Az Auschwitz-Birkenau színhelyet Rajk László tervei alapján építették fel Budapesten, a 30 napos forgatás színhelyén.

Cannes 1966-ban óriásit hibázott, amikor díj nélkül hagyta az akkor még ismeretlen nevű magyar rendező filmjét, amely azonban nyilvánvalóan korszakalkotó mű volt, megújítója a film formanyelvének. Ez a film a Szegénylegénylegények volt, amellyel Jancsó Miklós egy csapásra beírta magát a modern európai film történetébe. Az idén 50 éves film most ismét vendég lesz Cannes-ban.

A Cannes Classics elnevezésű válogatás részeként a világ filmtörténetének más klasszikusaival együtt kerül ismét a nemzetközi közönség elé. A cannes-i zsűri egykori balfogása után Jancsót a következő évben Cannes a nagyzsűri tagjai sorába hívta (ahol oroszlánként harcolt is a Tízezer nap című film elismertetéséért, s Kósa Ferenc meg is kapta a legjobb rendező díját a zsűritől.)

Cannes igyekezett köszörülni a csorbán, a Még kér a népért Jancsó 1972-ben magkapta a legjobb rendező díját, sőt viszonylag fiatalon (és tudjuk még sok-sok film megszületése előtt), 1979-ben, 58 évesen a fesztivál életműdíjjal ismerte el a század legnagyobbjai közé tartozó magyar filmrendezőt. (Cannes-ban még versenyben volt a fesztiválon a Szerelmem, Elektra, a Magánbűnök, közerkölcsök és a Magyar rapszódia című Jancsó-film is.)

Az ötvenéves Szegénylegények ragyogóan felújítva, teljes egészében restaurálva kerül most a Cannes-i Klasszikusok elnevezésű programba. Ahol egy másik magyar, az angliai filmgyártást megalapító Alexander Korda, azaz Korda Sándor egy filmje, a Marius is a programban van. Az összeállítás Orson Welles és Ingrid Bergman születésének századik évfordulóját is ünnepli, több filmjüket vetítik (például az Aranypolgárt), de lesz Luchino Visconti (Rocco és fivérei!!), lesz Truffaut/ Hitchcock film, plusz Sidney Lumettel egy eddig soha be nem mutatott interjú is.

Még a magyar jelenlétnél maradva, a Cannes-i Filmfesztivál filmterv-fejlesztő fórumára, az Atelier-re meghívást kapott az első játékfilmjére készülő Kristóf György, aki az Out című filmtervével lesz vendége a május 15-21 között lezajló programnak. (Korábban Fliegauf Bence és Ujj Mészáros Károly volt részese a fejlesztési fórumnak.) A szlovákiai születésű Kristóf György a hírneves prágai FAMU filmrendező szakán diplomázott, filmjéhez Pohárnok Gergelyt operatőrnek, Terhes Sándort főszereplőnek nyerte meg egy ötvenen túli családapa abszurd humorú történetének filmre viteléhez.

A Saul fia egy 19-es mezőnyben versenyez idén Cannes-ban az Arany Pálmáért. És nem akárkik döntenek majd a díjak sorsáról, mert a zsűri elnökségét a világhírű amerikai testvérpár, Ethan és Joel Cohen látja majd el. (Arról nem szól a fáma, volt-e valaha kettős elnöksége a cannes-i zsűrinek…) A döntnökök között ott lesz két sztár, Jake Gyllenhaal és Sophie Marceau, a rendezők kasztjából például a fenegyerek ifjú kanadai Xavier Dolan és a nagyhírű Guillermo del Toro.

Ami Nemes Jeles László versenyzőnknek kemény mezőny jutott, legalábbis a neveket nézve. A versenyprogamból idén ugyan hiányoznak az angolok (tavaly mindkét Cannes-kedvenc, öreg brit róka, Ken Loach és Mike Leigh is ott volt a versenyben), van viszont az amerikai Gus Van Sant, az argentin Todd Haynes, a híres Gomorra-rendező olasz Matteo Garrone, a Nagy szépséggel nemrég Oscar-díjat nyert olasz Paolo Sorrentino és a Cannes-ba szó szerint hazajáró francia Jacques Audiard.

Audiard ma az oly forró európai témát, a menekült-bevándorló drámát érinti Dheepan című filmjében, miután a címszereplő ezúttal egy Sri Lanka-i polgárháborús szabadságharcos, aki Párizsba menekül, s ott próbál kemény küzdelem árán talpon maradni. A versenyfilmek között van egy Macbeth is, amelyben Michael Fassbender és Marion Cotillard alakítja a gyilkos párt.

Az Un Certain Regard szekcióban, ahol tavaly fődíjat nyert Mundruczó A Fehér Istene, idén nincs magyar résztvevő. Van viszont két román, jelezve, hogy az a bizonyos román újhullám még nem fáradt ki. Radu Muntean öt éve már szerepelt ebben a szekcióban, most egy gyilkosság körül bonyolódó lelkiismereti drámát vitt filmre.

Corneliu Porumboiu 2006-ban a Forradalmárok című filmjével az elsőfilmesek Arany Kameráját nyerte el, három évre rá a szekció díját és a FIPRESCI elismerését kapta meg a Rendészet, nyelvészetért. Idén egy családapáról szól a története, akinek a szeretete tündérmesévé formálja az érdes életet.

A szokásos nagy felhajtások sem hiányoznak idén sem, ezek közé tartozik a Mad Max legfrissebb darabja Gerge Miller rendezésében és Woody Allen új filmje, az Irration Man. Cannes-ban mutatkozik be rendezőként első nagyjátékfilmjével idén a szépséges „Fekete Hattyú” Natalie Portman, aki Jeruzsálemben forgatta a Tale of Love and Darkness (Mese a szerelemről és sötétségről) című filmjét Amos Oz emlékiratai alapján. A fesztivál idén először adományozza nőnek a tiszteletbeli Arany Pálmát, amelyet a francia film klasszikus nagyasszonya, Agnés Varda rendező vesz majd át.

Szerző