Illatos út - Vészhelyzetből vészhelyzetbe?

Elszállítanák a közeljövőben az Illatos úti volt Budapesti Vegyiművekből az ott felhalmozott sok ezer tonna életveszélyes anyagmaradványt. A kezdeti szokásos kormányzati maszatolás után döntöttek a katasztrófahelyzet megszüntetéséről. A mérgeket a dorogi veszélyeshulladék-égetőben semmisítik majd meg. Vagy nem ott. A városban semmit nem tudnak a kormány szándékairól, de nem is kérnek a pesti hordókból.

Füstöl a hulladékégető kéménye. A hivatalos adatok szerint hibátlan a kibocsájtási határértékek minden eleme. Hihetnénk: az egészség birodalmában járunk, ahol egyébként a madár sem. Csak az a fura, hogy ahol éppen fényképezünk, ott virágzik mellettünk az akác, de valami nem stimmel. Fejmagasságban virítanak a dús fehér fürtök, mégsem érezzük belőlük a jövendő méz illatát. Valami facsarja az orrunkat. (Kollégám hazafelé végigprüsszögi az utat.) Csak remélni merjük, hogy a méhészek ki vannak tiltva a környékről, mert nem szeretnénk a biopiacon dorogi mézet venni a herbateánkba.

Nemigen vitatott mérések szerint az uralkodó széljárás Budapest felé szolgál, ám az utazó levegőben a szag kimosódik - a főváros, és agglomerációja irányába csak a „vegytiszta” tartalom sodródik. Mára közkeletű szólássá vált a város polgármestere, Tittmann János nem régi mondása: „itt mindenki tudja, hogy nem szilvát aszalnak”. Vagyis a bő három évtizede alapított, és 1991 óta működő égető közismert a sajnálatos tüzelőanyagáról.

Akkoriban három gyógyszergyár - Richter Gedeon, Chinoin, Egis – érdekében, és együttműködése révén jött létre. Azóta Magyarország „mindentégetője” lett, ahogyan ezt az idők, és a hulladéktermelő (vegy)ipariak szava kívánta. A Richtert akkoriban Kőbányai Gyógyszerárugyárnak hívták - a helybeli szlengben ma is Kögyó.

Dorogi részlege ott magasodik az égető mellett. Ember nincs, aki megmondaná, valójában melyik gyár ontja a bűzt. Egy helybéli pontosan fogalmaz: „sajnos a büdösségmérőt még nem találtak fel”. Pedig igény lenne rá. Így nyilvánvalóan mindenki egymásra mutogat: „szagnak, bajnak nincs gazdája” – hogy a régi mondást szalonképesítsük.

Hozzáteendő: a dorogi lég – ha ügyesen mérnének - akár még minőségi is lehetne, hiszen a szél onnan hamar viszi a füstöt mások felé. Ez persze így nem igaz, mert valójában ez az egyik legrosszabb levegőjű település Magyarországon.

De a múltat és a jelent, ha bizalmatlanul is, befogadja már a dorogi népesség – nem tehet egyebet. Az Illatos úti méregraktár jövőben érkező salakanyaga – és itt a közbeszédben őrületes vélt mennyiségek pörögnek – azonban még a büdös-káros mindennapokba belenyugodott embereknél is kiveri a biztosítékot. Ahogyan a közvélemény szélesebbik része, úgy a helyiek sem tudják, valójában mit kívánnak most az égető kazánjaiba zúdítani a politikai hisztéria gyors következményeként. Mi kerül ebből a levegőbe? De a szakembereknek sincs igazi fogalmuk erről, ami azért nagyobb baj.

Közéleti és politikai hazugságok halmazában élünk – utal rá a város vezetője. Nincs biztos adat rá, hogy a dorogi vegykazán a jelenlegi technológiai képességeivel valóban képes-e ártalmatlanítani a majdan oda beömlő anyagot. Ahogyan mondják, olyan magas hőmérsékletű hulladékégető, amely maradéktalanul elbontana egyes szerves vegyületeket, nálunk egyelőre nincsen, legalábbis Dorog ez irányú képességeiről még nem hallottunk. És ha nincs ilyen, akkor mi lesz?

A parlagfű ellen oly elszántan küzdő Jobbik, és hátországa – mondja egy dorogi – már most „gyanús sárga por” ülepedését figyelte meg a környéken, és fújt riadót. Sajnálatos módon azonban kiderült, hogy egy, a térségben nem ritka fenyőfaj szálló virágpollenjéről volt szó. Az meg csak hab a tortán – említi egy beszélgetőtársunk -, hogy valamelyik népszerű helyszínelős tévésorozatban épp a napokban volt pont azonos történet ezzel a „gyanús sárga porral” kapcsolatosan, ami miatt a jobbikosokat nem kissé röhögték ki az amúgy bizalmatlan helyiek is.

A kormány – melynek emberei, és hívei az első körben lényegében lemarházták az Illatos útért aggódó zöldeket – időközben vélhetően megérzett valamit az ügyben megszerezhető politikai és anyagi haszonból. Közbeszerzést hirdettek az Illatos út megtisztítására. A hírek szerint már előre meg is találták a megfelelő fuvarozó céget, de nem is ez az érdekes. Ami igazán izgalmas az az, hogy ma még pontosan nem tudni, hogy a kormányzati projekt a sok méreg Dorogra szállításáról és ottani megsemmisítéséről szól-e csupán, avagy más égetőmű is szóba jöhet.

Amíg a tömérdek – hivatalosan is több ezer tonnányira taksált – anyag összetételéről, hatásairól nincs szakszerű megállapítás, addig képtelenség eldönteni, mi legyen a végső sorsa. Ahogyan helyi emberünk fogalmazott: a benzint is el lehet égetni egy kályhában, de nem igazán praktikus… Nos, itt kezd érdekessé válni a – végkimenetelében még ismeretlen – történet.

Mint Tittmann polgármester is említi, ilyen veszélyes hulladékégető csak Dorogon működik Magyarországon. Ha viszont valamiért nem mellette döntenek, a kommunális hulladékkal aligha lehet együtt megsemmisíteni a vegyiművek szemetét, hiába van ilyen mű máshol. Tudomása szerint az Illatos úti készlet ártalmatlanítására nemzetközi tendert írnak – vagy írtak – ki, így külföldi cégek is pályázhatnának. Ez esetben elképzelhető, hogy nem is a francia tulajdonú helyi égető nyer, és a hordókat más országba kell majd szállítani – esetleg épp Franciaországba.

Ami újabb aggodalmak sorát hozhatja napvilágra. Az első ezer hordó gyors dorogi megsemmisítésének szándéka ugyanis semmit nem vetít előre a többi sorsáról. A város önkormányzatának egyelőre – számszerűsítve – nulla információja van a megoldási szándékokról.

Az a különös helyzet állt elő – véli a városvezető -, hogy „egy teljesen jogos környezetvédelmi akcióval szemben súlyos, és teljesen jogos környezetvédelmi aggályok, félelmek merültek fel”. Dorog amúgy köszöni, nem kér az Illatos útból. Viszont ilyesmiről még soha nem kérdezték a véleményét. Baj lehet, ha most sem…