Gyönyörű tüntetés volt az ápolók napján Budapesten. Sok-sok ezer egészségügyi dolgozó vonult föl, megtámogatva az általuk a múltban vagy jövőben ápolandó emberekkel. A szónokok és az összegyűltek egyként álltak ki a betegágy mellett dolgozók botrányos, és szánalmas munkakörülményei, gyalázatos helyzete, jövedelmei ellen. Épeszű bért, megbecsülést követeltek. Vagyis ápolói életpályamodellt.
Kedves ápolók! Térjetek észhez! Követeljetek bármit, csak ne életpályamodellt! Nem veszitek észre, hogy más hivatásrendekkel, ugyanezen szavakkal mit cselekszenek? Ha rossz sorsotok méltatlan jutalmaként mégis megkapjátok, akkor készüljetek a következőkre.
Először is a kormány – csakis a ti kérésetekre - megalakítja a majd a Nemzeti Ápolói Kart. Szakszervezeteiteket, egyesüléseiteket ellehetetleníti vagy betiltja. Béreteket rögtön alapra csökkenti, de lehet majd feljebb jutni is onnan, ha van még elég időtök az életből. Először is portfóliót kell készítenetek a legfurfangosabb szabályrendszer szerint. Aki ezzel képes és hajlandó megbirkózni, felterjed a Nemzeti Ápolónő, és -férfi Hivatalhoz. A sikeres portfólió három zöld kismackót ér majd. Aki eleget keccsölt már embertársainkért, egy sárga nyuszit is kaphat. Ha kap. Sajnos lesznek olyanok sokan, akik egy mackót sem érnek el, őket visszaminősítik, mert így jártak – ilyen a mai életpályamodell.
Ápolók, tényleg ezt akarjátok?
