Legyen ön is milliomos

Sajátos tény, hogy a Fidesz 2010-es fülkeforradalmi mámora óta a közszolgálat ex-államtitkári rangra emelte az újra és újra átalakított, megújított intézmény újra és újra átalakított, megújított kommunikációját, bizonyítva ezzel, hogy a céget ismét állami irányítás alá hajtották. Vagyis olyan embereket bíztak meg a médiaóriás kommunikációjával, akik nem újságírók, stúdiót, kamerát vagy mikrofont legfeljebb vendégként láthattak. De azt, hogy mi a hír, a hírsorrend, mi a különbség riport és interjú között, azt soha meg nem tapasztalták. A műsorkészítés más körülményeiről sem szereztek tapasztalatot: nem voltak egyetlen szerkesztőségnek sem a tagjai, nem tudják, mi az adásbiztonság, talán a lapzárta is csak egy film címe számukra. Eddigi életük során egy dologban bizonyítottak: a Fideszhez, Orbán Viktorhoz fűződő hűségüket soha senki meg nem kérdőjelezte. Amikor a Fidesz kormányt alakíthatott, ezek az emberek a pártsarzsi mellé kaptak államit (közszolgálatit) is.

Javítani akartak a képen

Szabó László 2002-ig Deutsch Tamás Ifjúsági és Sportminisztériumának volt az egyik vezetője. A kormány bukása után az akkora már fideszes Schmitt Pál budapesti főpolgármester-jelölt kampányfőnöke lett, majd a fővárosi Fidesz-MKDSZ frakció kabinetfőnöke. A 2006-os kampányban a párt kommunikációs igazgatóhelyettese volt, majd a Fidesz a Duna Tv kuratóriumi elnökségébe küldte. 2011 januárjától a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap tanácsadója, márciusától kommunikációs igazgatója. Neki jutott a szerep, hogy a megújuló közszolgálat összes nagyszabású ötletét megmagyarázza. Beszélhetett arról, hogy melyik Fideszhez köthető vállalkozó (Simicska Lajostól Kálomista Gáborig, Závodszky Zoltántól Fazekas Csabáig, Jáksó Lászlótól Fábry Sándorig…) miért és mennyiért érdemelte ki, hogy a közszolgálat beszállítója, műsorgyártója lehessen. Megvédhette Papp Dániel hírhamisítót, de karrierje csúcsát Lomnici Zoltán kimaszkolásának közérthető kommunikációja jelentette.

Amikor a hírhamisító - aki tettéért később vezető beosztással lakolt -, hazudott, akkor így védte a mundér becsületét: „Meggyőződésünk, hogy egy európai parlamenti képviselőnek kötelessége a sajtó kérdéseire megfelelő válaszokat adni.” Az kicsit se zavarta se őt, se az általa képviselt intézményt, hogy ekkorra már ország-világ tudhatta a tényeket a Cohn-Bendit sajtótájékoztatóról.

A Lomnici volt főbírót ért emberi és szakmai gyalázatra az államigazgatás csúcsát is megjárt pártkorifeus ezt mondta: „Olyan utasítás, hogy ki kell takarni Lomnici Zoltánt, nem született, és nem születhetett.” Ez már akkor is nagyon megnyugtató volt. Mert azt üzente, hogy az MTVA vezető fórumain nem volt napirenden a főbíró esetleges szereplése esetére megfelelő retorzió kifundálása. A tájékoztatás akkor lett volna tisztességes, ha hozzáteszi, hogy szakmai és emberi túlkapás történt, egyik(több) vezetőjük túljátszotta a szerepét, és ezért a vezetés a közszolgálat tisztességének megőrzése érdekében azonnali hatállyal… stb. De nem ez történt. A helyettes ex-államtitkár az ATV-ben tovább maszatolt: „az a képi anyag, ami elkészült, abban a formájában szakmailag nem volt vállalható, azon javítani kellett, és ehhez a javításhoz választottak egy rossz formát.” A műsorvezető, Kálmán Olga ezen az érven mélyen elgondolkodott, majd megadta a kegyelemdöfést: „ezt ugye nem kajálta be?”

A Lomnici-ügy miatt a Kunigunda utcában éhségsztrájkba kezdett Nagy Navarro Balázzsal és Szávuly Arankával szemben először munkajogi eljárást kommunikáltak. Szabó László azt mondta, hogy az éhségsztrájk provokáció és jogszerűtlen, amelyet két hétig ugyan tudomásul vettek, de már „nem maradt más lehetőség, mint helyreállítani a jogszerű állapotot”. És amikor a demonstráló tévéseknek rendkívüli hatállyal felmondtak, akkor kijelentette, hogy „az MTVA minden lépése jogszerű volt”. Nos, ezt így konkrétan se az idő, se a tények nem igazolták, de ez akkor senkit nem hatott meg. Az akkor Böröcz István vezette MTVA karácsony közeledtével éjszaka reflektorokkal világíttatta meg a demonstrálókat, hogy ne tudjanak aludni, és ajándékként két monoton, hangosan ismételt karácsonyi dalt üvöltettek a közszolgálati hangszórókból. Ez állítólag Szabó László ízlésén már túlcsordult, ezért kikerült a rendszerből. Nem mondott le, nem rúgták ki, hanem utólag bejelentették, hogy ő már előre bejelentette, hogy csak egy évre vállalja, az pedig éppen lejárt, ez az egy év pedig olyan sikeres volt, hogy most, a csúcson kell abbahagyni. Ezt így fordították le a kommunikáció (fideszes parasztvakítás) nyelvére: „a mai nappal közös megegyezéssel távozik az MTVA-tól Szabó László kommunikációs igazgató.

A közmédia megújításának első éve sikerrel zárult, a kommunikációs igazgató - korábbi megállapodásának megfelelően befejezte tevékenységét.” 2012. január 3-át írtunk. Az előző nap története, hogy az Operaházban rendeztek állami ünnepi estet az alaptörvény hatályba lépése alkalmából. Az épület előtt tízezrek demonstráltak. A köztévé Híradója az eseményről úgy számolt be, hogy a demonstrálókat nem mutatta a felvételeken. De ezt a szégyent már nem Szabó Lászlóval magyaráztatta el a közszolgálat.

A szolgálat "fogalma"

A Szabó László távozásával keletkező űrt az MTVA nem egy, a közszolgálatot, az intézményt jól ismerő emberrel próbálta kitölteni – ilyen a folyamatos átalakulás miatt talán nincs is, vagy az ilyen emberben egyszerűen nincsen a folyamatosan átalakuló vezetésnek bizalma. Viszont rátaláltak az első Orbán-kormány egyik botrány-intézményének vezetőjére, az Országimázs Központ vezetőjére, Tóth István Zoltánra.

Az intézmény főként arról marad örök emlékezetű, hogy két kézzel szórta a (köz)pénzt (megbízást) a baráti Happy End Kft.-nek, a Fidesz akkori aranytojást tojó párt-tyúkocskájának. Tóth fegyelmezett kommunikátorként bizonyított az intézmény élén. Ugyan közpénzzel gazdálkodott, de annak részleteiről adatokat harapófogóval se lehetett belőle kiszedni. Hallgatott a millenniumi tűzijáték költségeiről, de hiszen a karácsonyi bejgli részleteiről se faggatjuk a nagymamát, tudtuk meg az örök érvényű imázsformáló-gondolatot. Tóth rutinosan elhárított minden, a költségek nagyságát, összetételét firtató kérdést.

A 2002-es választási fiaskó után Tóth István Zoltán a Hír tv-nél talált menedéket, sok év elmúltával itt talált rá a közszolgálat hívó parancsa. A párttévés rögtön elmondta, hogy óriási megtiszteltetés és kihívás számára ez a munka. „Ugyanakkor mindehhez szeretném hozzátenni a szolgálat fogalmát is. Hiszen a közszolgálati televízióknak, a rádiónak, a hírügynökségnek, valamint a tartalomszolgáltatónak - azaz egyszóval az egységes közmédiának - a hiteles hírszolgáltatás, a nemzet szolgálata, a nemzeti értékek őrzése és közvetítése az elsődleges feladata. Végigjárva a szakmai ranglétra lépcsőfokait, az egymástól oly sokban különböző médiumokat és hivatalokat, úgy gondolom: ennek a sokrétű és izgalmas szakmának mindig is a közszolgálati média volt és maradt az alfája és ómegája.”

De vajon mennyire tekinthető szolgálatnak, vagy elsődleges feladatnak az, ami Tóth István Zoltán segítő közreműködése óta a közszolgálatban történt és történik? Az M1 1957 óta nemzeti főadó profiljának megszüntetése (ma már van olyan napilap, amelyikben a közszolgálati műsor közlése az M2-vel kezdődik!), a közszolgálat állami "hírtévésítése" kinek tett szolgálat?! Kit szolgál, hogy a parlamenti közvetítésről egyetlen tollvonással lemondott a közszolgálat, amely hát akkor minek is alfája és ómegája?!

Tóth István Zoltán ma is szolgál. Hogy kit és mit, azt csak találgathatjuk. Egyet tudunk: újságírói munkát nem folytat.

A jobbösszekötő

Az első Orbán-kormány Nemzeti Kulturális Örökségért felelős volt államtitkárát, a Fidesz volt pártigazgatóját, Szolnok város volt polgármesterét, akit „2002-ben folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt jogerősen egyéves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt a bíróság”, aki a párt alkalmazottjaként kampányigazgató is volt, majd több fideszes önkormányzat kommunikációját is segítette, nos, ezt a Várhelyi Attilát is elszólította a kötelesség a Lendvay utcai pártirodáról, és a közszolgálatig meg sem állt. Ment, hívták, küldték, szinte mindegy is. A lényeg, hogy a közszolgálatban eltöltött évek tapasztalatai ne homályosíthassák el a folyamatosan megújuló pártérdekek képviseletét, ugyanis Várhegyi sem dolgozott újságíróként, természetesen a közszolgálatban sem, médiával akkor volt dolga, amikor polgármesterként a testület felügyelte a városi televíziót. De most ő lett az alkalmas közszolgálati ember. Még az is kiderült, hogy nem is ő akarta ezt az állást. Erről azonban beszéljen ő maga: „Óriási megtiszteltetés és nagyon nagy kihívás számukra ez a megkeresés.” Azt is hozzátette, hogy 21. századi megoldásokat szeretne nyújtani az MTVA-nak. Ennek részleteit ez esetben is homály fedi, miként Várhegyi személyét is. Több forrás azt állítja, hogy tulajdonképpen ő az MTVA vezetője. Az összekötő.

Minden ember büszke lenne arra, ha egy nagyszabású átalakításra kaphatna pénzt, embert, technikát, ha felborítva az évtizedes hagyományokat átszabhatná a televíziók csatornaprofiljait, újakat hozhatna létre, és ezzel a közt szolgálná. Ilyen ember bátran kiállna a nyilvánosság elé. Várhegyi (ha tényleg ő az új műsordúlás felelőse) nem ezt tette. Hallgatott, csendben volt, talán épp jelentést fogalmazott a Lendvay utcába? Talán még följebb? Ki tudja. A képernyősök eközben köznevetség tárgyává tették magukat, egy szakmát, egy hivatást, és egy intézményt, amelyet egykor büszkén közszolgálatnak hívtak. Ma pedig megsértődnek, amikor valaki kimondja, hogy az bizony államivá silányult. Lehetne persze pártállaminak is nevezni, hiszen a kulcspozíciókba, mint látjuk, a párt és az állam delegálja elsősorban a lojalitás szempontját figyelembe véve a kádereket. A Fidesz és a KDNP is csak tolja a levitézlett vagy küldetéses embereit oda, ahol azoknak semmi keresni valójuk nem lenne.

Ja, keresni való! Itt van a kutya elásva. 2010 óta a Fidesz-kormány alaposan kipárnázta a közszolgálatot pénzzel. Ez a méz a madzagon. Ezért legyeskednek a pártkáderek az intézmény körül. Miközben a parlamentben a keményen dolgozó kisemberekről papol a kormány/párt, a közszolgálat hiénái nem aprózzák el a saját millióikat. Várhegyivel kapcsolatban tekintsük pontosnak a Népszabadság minap nyilvánosságra került adatait.

Nos, Várhegyi Attila a cégeivel (egy számlázó nem számlázó) különböző tevékenységek elvégzésére szerződött az MTVA-val. Az első megbízásokat az MTVA-tól később szintén eltávolított/közös megegyezéssel távozó (kirúgott?!) Cserháti Ágnes szóvivő magyarázta meg 2012-ben: „az MTVA a költséghatékony megoldások érdekében több kommunikációs ügynökséggel vette fel a kapcsolatot, a Prestige Média tette a legrészletesebb és legkedvezőbb ajánlatot, ezért az MTVA január 15-től megkezdte a közös munkát a Várhegyi Attila által vezetett céggel.”

A megbízás június 15-én lejárt, de a következő tendert is Várhegyi cégének sikerült elnyernie. A Prestige Média Kft. nyertes ajánlata 10 millió 694 ezer forintról szólt, ám a szerződést 16,8 millió forintról kötötték meg. Ez a szerződés már egy évre szól, és „magában foglalja az általános marketingkommunikációs tanácsadás díját 12 hónapra, a marketingstratégia karbantartásának, aktualizálásának díját 12 hónapra, valamint tízórányi eseti megbízás díját”. Bizonyosak lehetünk benne, hogy az egy évre tervezett tízórányi eseti megbízás miatt foghatott vastagabban a közszolgálati ceruza.

Mára olyannyira nélkülözhetetlenek lettek Várhegyi tanácsai, hogy havi 1,3 millió forintot (plusz áfa) számlázhat az egykori pártalkalmazott. Napjaink jövedelmi lehetőségeit ismerve ez bizony irigylésre méltóan szép summa. És ha ehhez az alkalmi megbízásokat is hozzávesszük, még a szemünk is kikerekedhet. Éppen egy éve járt le a Nemzeti hírháló projekt, amelyben Várhegyi vezetői feladatokat látott el. A fél évnél kicsit több időre 5,6 millió forintot számlázhatott. És hogy mi fán terem a Nemzeti hírháló? Hát ez titok, amelyet nem osztottak még meg a nyilvánossággal. Lehet, hogy az állami bérblogger hálózat kiötléséről van szó, ami március idusa óta vérlázítóan folyik a neten, de lehet, hogy más pók más hálójáról van szó.

Az ezt megelőző években Orbán ex-államtitkára „a közszolgálati médiaszolgáltatók műsorainak vonatkozásában a nézettség és hallgatottság növelése érdekében az MTVA által indított komplex tájékoztatási projektet" irányította. Nem tisztem az intézmény belügyeibe beavatkozni, de ha jól értelmezem az amúgy szinte értelmezhetetlen feladat lényegét, akkor ezzel a munkával Várhegyi Attila az MTVA Médiakutatási Iroda tevékenységét is elvégezte egy füst alatt. Végül is 7,2 millió forintért keményen meg kell dolgozni. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezzel a nem kis feladattal szinte azonos időben Várhegyi volt államtitkár segített A Dal szereplői, partnerei és a zsűri közötti bizonyára rendkívül bonyolult és alkalmas emberért kiáltó feladat ellátásában. És még az is lehet, hogy az újabb 7,2 millió (plusz áfa) díjazással nincs is rendesen megfizetve ez a munka. Ennek viszont csak az lehet az oka, ha új megbízások vannak kilátásban. Alighanem vele és cégeivel fog szerződni az MTVA, amikor a főzős műsorok mellé előkóstolásra keresnek megbízható, a Lendvay utcát belülről is ismerő embert, vagy ha a hazai bajnoki focimeccsek közvetítéséhez kötnek szerződést hivatalos nézőszámlálót keresve a közszolgálat iránt elkötelezett, és a 21. századi megoldásokat nyújtani képes kommunikációs pártállamtitkárt.