Pécsi Országos Színházi Találkozó;Magyar Teátrumi Társaság;Magyar Színházi Társaság;Csizmadia Tibor;

2015-05-14 07:45:00

Mi jön a felmorzsolódás helyett?

Kudarcok sorozatát szenvedte el az elmúlt időszakban a Magyar Színházi Társaság. Kérdés, milyen kompromisszumok mellett érdemes fenntartani továbbra is a komoly múlttal rendelkező szakmai érdekvédelmi szervezetet. A választ minden bizonnyal az ősszel hivatalba lépő új elnöknek és elnökségnek kell majd megadnia.

Aki azt gondolta, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) és Magyar Színházi Társaság körül kialakult feszültségek miatt tolonganak majd a tagok a szervezet hétfői közgyűlésén, csalódnia kellett. Csizmadia Tibor elnök meg is állapította keserűen, hogy „kevesen vagyunk”. A hatvannyolc tagszervezetből jó, ha húsz képviseltette magát az ülésen. Pedig lett volna miről beszélni.

Az 1997-ben a Magyar Színházművészeti Szövetség jogutódaként létrejött szervezet az utóbbi években fokozatosan vesztett a tekintélyéből, szakmai presztízse, érdekvédő szerepe megingott, illetve javaslatai, kezdeményezései gyakran reakció nélkül maradtak. A szervezet szerepét alapvetően megváltoztatta, amikor létrejött a jobboldali politikai szimpatizánsok által alapított másik színházi szervezet, a Magyar Teátrumi Társaság, melynek elnöke a mai napig Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház jelenlegi főigazgatója.

A színházi szakma leegyszerűsítve kettéoszlott és a Magyar Színházi Társaságot a Teátrumi Társasághoz képest kezdték pozícionálni, vagyis besorolták politikailag a bal, illetve a liberális oldalra, annak ellenére, hogy ebbe a szervezetbe, mint az a mostani összejövetelen is elhangzott, korábban szakmai alapon léptek be színházak, egyesületek és a tagok világnézeti beállítottsága nem egyszínű.

Érdekes egyébként, hogy vannak olyan színházak, tömörülések, amelyek mind a két társaságnak tagjai, ilyen például az egri Gárdonyi Géza Színház, melynek az igazgatója elegánsan feszített az ülésen az első sorban, miközben például az idei POSZT-ra a zsűribe a Teátrumi Társaság delegálta és éppen Csizmadia Tibor volt az elődje az egri teátrum élén. Blaskó Balázs egyébként akkor volt igazán az elemében, amikor a helyzetet kihasználva kirohanást intézett a színházi kritikusok ellen.

A társaság körüli feszültségben ugyanis szerephez jutottak a kritikusok, mivel az idei POSZT-ra nem a Színházi Kritikusok Céhének delegáltját Csáki Juditot jelölték, többen bojkottot kezdeményeztek a fesztivál ellen és ehhez a felhíváshoz több százan, köztük az irodalmi, és színházi élet jeles személyiségei is csatlakoztak. Három színház – az Örkény Színház, a Szputnyik és Stereo Akt – úgy döntött, bár lejátsszák a beválogatott előadásukat, nem vesznek részt a versenyben.

A kialakult botrány miatt a Színházi Kritikusok Céhe és az Örkény Színház a Színházi Társaságból is kilépett. Ebben a hangulatban kifejezetten borúlátónak és pesszimistának tűnt a leköszönő elnök, Csizmadia Tibor éves beszámolója a mostani közgyűlésen. Mint azt Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója szóvá is tette, a felsorolásban szinte csak kudarcokról számolt be Csizmadia.

A minisztérium felé megfogalmazott különböző módosító javaslatok is többnyire válasz nélkül maradtak. Csizmadia Tibor fel is vetette, hogy mivel az ő és az elnökség mandátuma is lejár, át kellene gondolni a társaság jövőjét, stratégiáját, a Teátrumi Társasághoz való viszonyát, a kommunikáció módját, azt hogy meddig menjenek el a kompromisszumokat illetően, vagy váltsanak programot, stratégiát.

A hozzászólások többségében arról szóltak, hogy a társaságból való kilépésekkel a szervezet önmagát morzsolja fel. Többen arra próbáltak figyelmeztetni, hogy szakmai válaszokat kellene adni továbbra is bizonyos kérdésekre. Nem szabad hagyni, hogy minden teljesen átpolitizálódjon, még akkor sem, ha a Teátrumi Társaság sokszor ebbe az irányba viszi a kommunikációját. Persze az egyáltalán nem kedvez a Magyar Színházi Társaságnak, hogy csökkent az állami támogatása, a sokkal jobban támogatott Teátrumi Társaság sokszor nem egyenrangú partnerként viselkedik vele szemben.

Kérdés tehát, hogy idővel teljesen szétforgácsolódik, illetve bedarálódik-e a Magyar Színházi Társaság, vagy mégis valamiféle szakmai szempontokat képes-e a jövőben képviselni. A mostani közgyűlésen a résztvevő kisebbség amellett voksolt, hogy nem szabad feladni, Csizmadia Tibor elnöki beszámolóját, az a néhány kitartó tag, aki végig ott maradt az ülésen, elfogadta.

Megalakult ugyanakkor egy háromfős munkacsoport, melynek az a feladata, hogy gondolja ki, fogalmazza meg a társaság új arcélét. Egyben mérje fel, kit lehetne felkérni a szervezet új elnökének. Az őszi tisztújításig hátravan még néhány hónap, meghatározó lesz persze miként sikerül majd lebonyolítani a XV. Pécsi Országos Színházi Találkozót, az előjelek finoman szólva nem kedvezőek.

POSZT: kommunikációs csőd
Arra a kérdésre, miként fordulhatott elő a mostani botrány az idei POSZT zsűrijének kiválasztásával kapcsolatban végül az fogalmazódott meg, hogy kommunikációs csőd állt elő. Nehezítette a helyzetet a társaság vezetői szerint, hogy az ügyben a két szervezet nem egyenlő szinten tárgyalt és sajnálatosan nem is járt el körültekintően.
Radnai Annamária dramaturg szerint visszalépést jelent az a végül elfogadott megoldás, hogy mindkét társaság önállóan egymás megkérdezése nélkül jelöl négy-négy tagot a bírálók közé.
Többen azt sérelmezték, hogy nem volt egyértelműen meghatározva, kinek milyen jogosítványa van a bírálók kiválasztását illetően és az sem, hogy a konszenzus érdekében a társaság képviselői meddig mehetnek el, hol van az a határ, amikor már nem lehet kompromisszumot kötni. Nagyon sok a tisztázatlan kérdés, a tervek szerint az idei fesztiválon június 9-én rendeznek egész napos vitát arról, hogyan tovább POSZT?