Mi jön a felmorzsolódás helyett?

Publikálás dátuma
2015.05.14. 07:45
Sok múlik azon, miként közelítenek egymáshoz a szervezetek – Az idei POSZT egyik versenyprodukciója a kaposvári teátrum Szigorúa
Kudarcok sorozatát szenvedte el az elmúlt időszakban a Magyar Színházi Társaság. Kérdés, milyen kompromisszumok mellett érdemes fenntartani továbbra is a komoly múlttal rendelkező szakmai érdekvédelmi szervezetet. A választ minden bizonnyal az ősszel hivatalba lépő új elnöknek és elnökségnek kell majd megadnia.

Aki azt gondolta, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) és Magyar Színházi Társaság körül kialakult feszültségek miatt tolonganak majd a tagok a szervezet hétfői közgyűlésén, csalódnia kellett. Csizmadia Tibor elnök meg is állapította keserűen, hogy „kevesen vagyunk”. A hatvannyolc tagszervezetből jó, ha húsz képviseltette magát az ülésen. Pedig lett volna miről beszélni.

Az 1997-ben a Magyar Színházművészeti Szövetség jogutódaként létrejött szervezet az utóbbi években fokozatosan vesztett a tekintélyéből, szakmai presztízse, érdekvédő szerepe megingott, illetve javaslatai, kezdeményezései gyakran reakció nélkül maradtak. A szervezet szerepét alapvetően megváltoztatta, amikor létrejött a jobboldali politikai szimpatizánsok által alapított másik színházi szervezet, a Magyar Teátrumi Társaság, melynek elnöke a mai napig Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház jelenlegi főigazgatója.

A színházi szakma leegyszerűsítve kettéoszlott és a Magyar Színházi Társaságot a Teátrumi Társasághoz képest kezdték pozícionálni, vagyis besorolták politikailag a bal, illetve a liberális oldalra, annak ellenére, hogy ebbe a szervezetbe, mint az a mostani összejövetelen is elhangzott, korábban szakmai alapon léptek be színházak, egyesületek és a tagok világnézeti beállítottsága nem egyszínű.

Érdekes egyébként, hogy vannak olyan színházak, tömörülések, amelyek mind a két társaságnak tagjai, ilyen például az egri Gárdonyi Géza Színház, melynek az igazgatója elegánsan feszített az ülésen az első sorban, miközben például az idei POSZT-ra a zsűribe a Teátrumi Társaság delegálta és éppen Csizmadia Tibor volt az elődje az egri teátrum élén. Blaskó Balázs egyébként akkor volt igazán az elemében, amikor a helyzetet kihasználva kirohanást intézett a színházi kritikusok ellen.

A társaság körüli feszültségben ugyanis szerephez jutottak a kritikusok, mivel az idei POSZT-ra nem a Színházi Kritikusok Céhének delegáltját Csáki Juditot jelölték, többen bojkottot kezdeményeztek a fesztivál ellen és ehhez a felhíváshoz több százan, köztük az irodalmi, és színházi élet jeles személyiségei is csatlakoztak. Három színház – az Örkény Színház, a Szputnyik és Stereo Akt – úgy döntött, bár lejátsszák a beválogatott előadásukat, nem vesznek részt a versenyben.

A kialakult botrány miatt a Színházi Kritikusok Céhe és az Örkény Színház a Színházi Társaságból is kilépett. Ebben a hangulatban kifejezetten borúlátónak és pesszimistának tűnt a leköszönő elnök, Csizmadia Tibor éves beszámolója a mostani közgyűlésen. Mint azt Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója szóvá is tette, a felsorolásban szinte csak kudarcokról számolt be Csizmadia.

A minisztérium felé megfogalmazott különböző módosító javaslatok is többnyire válasz nélkül maradtak. Csizmadia Tibor fel is vetette, hogy mivel az ő és az elnökség mandátuma is lejár, át kellene gondolni a társaság jövőjét, stratégiáját, a Teátrumi Társasághoz való viszonyát, a kommunikáció módját, azt hogy meddig menjenek el a kompromisszumokat illetően, vagy váltsanak programot, stratégiát.

A hozzászólások többségében arról szóltak, hogy a társaságból való kilépésekkel a szervezet önmagát morzsolja fel. Többen arra próbáltak figyelmeztetni, hogy szakmai válaszokat kellene adni továbbra is bizonyos kérdésekre. Nem szabad hagyni, hogy minden teljesen átpolitizálódjon, még akkor sem, ha a Teátrumi Társaság sokszor ebbe az irányba viszi a kommunikációját. Persze az egyáltalán nem kedvez a Magyar Színházi Társaságnak, hogy csökkent az állami támogatása, a sokkal jobban támogatott Teátrumi Társaság sokszor nem egyenrangú partnerként viselkedik vele szemben.

Kérdés tehát, hogy idővel teljesen szétforgácsolódik, illetve bedarálódik-e a Magyar Színházi Társaság, vagy mégis valamiféle szakmai szempontokat képes-e a jövőben képviselni. A mostani közgyűlésen a résztvevő kisebbség amellett voksolt, hogy nem szabad feladni, Csizmadia Tibor elnöki beszámolóját, az a néhány kitartó tag, aki végig ott maradt az ülésen, elfogadta.

Megalakult ugyanakkor egy háromfős munkacsoport, melynek az a feladata, hogy gondolja ki, fogalmazza meg a társaság új arcélét. Egyben mérje fel, kit lehetne felkérni a szervezet új elnökének. Az őszi tisztújításig hátravan még néhány hónap, meghatározó lesz persze miként sikerül majd lebonyolítani a XV. Pécsi Országos Színházi Találkozót, az előjelek finoman szólva nem kedvezőek.

POSZT: kommunikációs csőd
Arra a kérdésre, miként fordulhatott elő a mostani botrány az idei POSZT zsűrijének kiválasztásával kapcsolatban végül az fogalmazódott meg, hogy kommunikációs csőd állt elő. Nehezítette a helyzetet a társaság vezetői szerint, hogy az ügyben a két szervezet nem egyenlő szinten tárgyalt és sajnálatosan nem is járt el körültekintően.
Radnai Annamária dramaturg szerint visszalépést jelent az a végül elfogadott megoldás, hogy mindkét társaság önállóan egymás megkérdezése nélkül jelöl négy-négy tagot a bírálók közé.
Többen azt sérelmezték, hogy nem volt egyértelműen meghatározva, kinek milyen jogosítványa van a bírálók kiválasztását illetően és az sem, hogy a konszenzus érdekében a társaság képviselői meddig mehetnek el, hol van az a határ, amikor már nem lehet kompromisszumot kötni. Nagyon sok a tisztázatlan kérdés, a tervek szerint az idei fesztiválon június 9-én rendeznek egész napos vitát arról, hogyan tovább POSZT?

 

Szerző

A Creditanstalt krízise — a magánkapitalizmus válsága

Publikálás dátuma
2015.05.13. 12:00

Az európai pénzügyi válság kezdete: Nemzetközi izgalom, tőzsdei áresések. — Magyarországon nincs ok aggodalomra, mondják az illetékesek

A Creditanstalt ügyén keresztül föltárult a kapitalista gazdasági rend mélységes szakadéka. Az az intézet, amely nemcsak a maga hazájában, de egész Európában az egyik legelső helyet foglalta, el, amely mögött a kapitalizmusban csorbíthatatlannak hitt presztízsű Rotschild-ház állott, összeomlott, mint valami kártyavár és ha az állam és annak különböző intézményei nem siettek volna segítségére, a tűz átharapódzott volna a határokon túlra, fölégetve, elpusztítva a kapitalizmus legszilárdabbnak hitt épületeit, megsemmisítve a munkaalkalmak tízezreit.

A Rotschildok bankja ma olyan, mint egy kényszeregyezségbe került cég, a régi firma-tábla fönmaradt, de mögötte a régi élet nem folytatható, az osztatlan bizalmat a gyanakvó bizalmatlanság fogja fölváltani, a kapitalista Európa megint szegényebb lett egy illúzióval, ez alkalommal azonban nemcsak egyik nagy vállalata megbízhatóságának hite veszett el, itt a kapitalizmus agyaglábúsága tárult föl.

Hogy kezdődött?

Sieghardt volt a kezdet, aki a maga politikai és hatalmi céljai érdekében a Bodencreditanstalt minden vagyonával odaállt a keresztény-szociális panamák pénzügyi födözésére, ő pénzelte és bujtogatta a Heimwehr-puccsterveket, az ő összeomlása volt az első lépés a Creditanstalt válsága felé.

Louis Rotschildot vadászatról hozatta vissza Schober és órák alatt kellett elszánnia magát arra, hogy Ausztria közhitelének érdekében a Creditanstalt átveszi a Bodencreditet és an-nak minden érdekeltségét. Akkor azt hitték, hogy a Rotschildok jó vásárt csaptak. Most azonban kiderül, hogy az új alakulás súlyos és elviselhetetlen tehertételekkel indult útjára.

Száznegyvenmillió schillinget tesz ki a Creditanstalt bevallott vesztesége. Ebből mintegy 50 millió a Bodencreditanstalt öröksége. A másik kétharmadot ott vesztették el, hogy a tárcájukban lévő ipari részvények értéke összezsugorodott és hogy a különböző iparvállalatoknak kihitelezett összegeket nem tudták visszakapni.

A Creditanstalt az Európa-szerte dúló ipari válság következtében jutott ebbe a kritikus helyzetbe. Más kérdés, hogy a válságnak pontosan a genfi, tárgyalások előestéjén való kirobbantása nem szolgálta-e bizonyos tekintetben azt a célt, hogy a német-osztrák vámuniós megállapodás sorsa ezzel jobban biztosítva legyen, hogy az osztrák gazdasági élet így egy kiáltó és eklatáns bizonyíték kapósán mutassa meg, mennyire nem életképes a saint germainjei szerződés Ausztriája.

Az ijedelem nemzetközi. A nemzetközi fizetési bank vezérigazgatója két másik szakértő kíséretében Bécsbe érkezett. A kormány összehívatja a nemzetgyűlést. A párisi Rotschild-ház megbízottja röpülőgépen sietett az osztrák fővárosba. A világ minden tájáról a nagykapitalizmus urainak megnyugtató szavai hangzanak, el, de ezek az erőszakos megnyugtatások bizonyítják éppen, hogy nyugtalanságra, kapitalista nyugtalanságra a legmesszebbmenő ok van, és hogy ha a válság nem is fogja az intézet és a vele kapcsolatban álló majdnem teljes osztrák ipar halálát okozni, hullámverése mégis olyan hatalmas, hogy aligha fog hamarosan lecsitulni.

Népszava 1931. május 13.

Szerző

A Creditanstalt krízise — a magánkapitalizmus válsága

Publikálás dátuma
2015.05.13. 12:00

Az európai pénzügyi válság kezdete: Nemzetközi izgalom, tőzsdei áresések. — Magyarországon nincs ok aggodalomra, mondják az illetékesek

A Creditanstalt ügyén keresztül föltárult a kapitalista gazdasági rend mélységes szakadéka. Az az intézet, amely nemcsak a maga hazájában, de egész Európában az egyik legelső helyet foglalta, el, amely mögött a kapitalizmusban csorbíthatatlannak hitt presztízsű Rotschild-ház állott, összeomlott, mint valami kártyavár és ha az állam és annak különböző intézményei nem siettek volna segítségére, a tűz átharapódzott volna a határokon túlra, fölégetve, elpusztítva a kapitalizmus legszilárdabbnak hitt épületeit, megsemmisítve a munkaalkalmak tízezreit.

A Rotschildok bankja ma olyan, mint egy kényszeregyezségbe került cég, a régi firma-tábla fönmaradt, de mögötte a régi élet nem folytatható, az osztatlan bizalmat a gyanakvó bizalmatlanság fogja fölváltani, a kapitalista Európa megint szegényebb lett egy illúzióval, ez alkalommal azonban nemcsak egyik nagy vállalata megbízhatóságának hite veszett el, itt a kapitalizmus agyaglábúsága tárult föl.

Hogy kezdődött?

Sieghardt volt a kezdet, aki a maga politikai és hatalmi céljai érdekében a Bodencreditanstalt minden vagyonával odaállt a keresztény-szociális panamák pénzügyi födözésére, ő pénzelte és bujtogatta a Heimwehr-puccsterveket, az ő összeomlása volt az első lépés a Creditanstalt válsága felé.

Louis Rotschildot vadászatról hozatta vissza Schober és órák alatt kellett elszánnia magát arra, hogy Ausztria közhitelének érdekében a Creditanstalt átveszi a Bodencreditet és an-nak minden érdekeltségét. Akkor azt hitték, hogy a Rotschildok jó vásárt csaptak. Most azonban kiderül, hogy az új alakulás súlyos és elviselhetetlen tehertételekkel indult útjára.

Száznegyvenmillió schillinget tesz ki a Creditanstalt bevallott vesztesége. Ebből mintegy 50 millió a Bodencreditanstalt öröksége. A másik kétharmadot ott vesztették el, hogy a tárcájukban lévő ipari részvények értéke összezsugorodott és hogy a különböző iparvállalatoknak kihitelezett összegeket nem tudták visszakapni.

A Creditanstalt az Európa-szerte dúló ipari válság következtében jutott ebbe a kritikus helyzetbe. Más kérdés, hogy a válságnak pontosan a genfi, tárgyalások előestéjén való kirobbantása nem szolgálta-e bizonyos tekintetben azt a célt, hogy a német-osztrák vámuniós megállapodás sorsa ezzel jobban biztosítva legyen, hogy az osztrák gazdasági élet így egy kiáltó és eklatáns bizonyíték kapósán mutassa meg, mennyire nem életképes a saint germainjei szerződés Ausztriája.

Az ijedelem nemzetközi. A nemzetközi fizetési bank vezérigazgatója két másik szakértő kíséretében Bécsbe érkezett. A kormány összehívatja a nemzetgyűlést. A párisi Rotschild-ház megbízottja röpülőgépen sietett az osztrák fővárosba. A világ minden tájáról a nagykapitalizmus urainak megnyugtató szavai hangzanak, el, de ezek az erőszakos megnyugtatások bizonyítják éppen, hogy nyugtalanságra, kapitalista nyugtalanságra a legmesszebbmenő ok van, és hogy ha a válság nem is fogja az intézet és a vele kapcsolatban álló majdnem teljes osztrák ipar halálát okozni, hullámverése mégis olyan hatalmas, hogy aligha fog hamarosan lecsitulni.

Népszava 1931. május 13.

Szerző