- Lázár János ötletére visszatérve, nem kellene időnként megkérdezni a fővárosiakat a tervezett beruházásokról?
- Nem emlékszem, hogy 1945 óta a budapestiekkel bárki konzultációt folytatott volna ilyenekről. Érdekes módon az újságírók Demszky Gábor úrtól ezt soha nem kérdezték meg, pedig ő nem hogy a fővárosiakkal, de például velem sem konzultált. Pedig mielőtt a 4-es metrót elkezdte, európai hírű metróépítőket ajánlottam neki, akik lebeszélték volna a beruházásról. Őszintén szólva vannak dolgok, amiket nem lehet 2 millió emberrel megkonzultálni. A civil szervezetekkel viszont igen, bár nehéz egymásnak ellentmondó kívánságoknak egyszerre eleget tenni.
- Sikerült a fővárosi közgyűlésben a 23 kerületi polgármester érdekeit összehangolni?
-Az önkormányzati választások óta már hét hónap eltelt, de nem az következett be, amit az egyik újság jósolt, hogy borzasztó kerületi terror lesz és majd mindenki kiszakítja a magáét. A főpolgármesteri vétójog elég jó alkualap és legalább ilyen fontos, hogy a kerületi polgármesterek túlnyomó többsége - számomra váratlanul - pozitívan viszonyul a közgyűlési munkához, amiért egyébként egyetlen forint sem kap. Sokkal zavartalanabb az együttműködés, mint amire magam is számítottam, hát még a károgók.
- Az ingyenmunka rendben van, de ilyen konstrukcióban miért kap 25 millió forintos éves keretet Kocsis Máté önkormányzati tanácsnok? Egyáltalán miért kellett tanácsnokot választani?
- Önkormányzati tanácsnok mindig volt, csak több; ők együttvéve nagyobb összeggel gazdálkodhattak, mint Kocsis Máté. A józsefvárosi polgármesterrel, aki az én akaratomból lett tanácsnok, a feladatok egy részét igyekszem megosztani. Kocsis sokat segít és néhány más polgármesterrel együtt bizonyos nehéz, vagy kényes feladatokat is átvállal.
- Utódot nevel magának?
- Ne koptassuk Kocsis Mátét. Ilyen kérdésekkel csak koptatnánk. Mint tudja, akiről ma megérzik, hogy talán egy lépéssel előbbre jutott, mint a többi, azt igyekeznek kényelmetlen helyzetbe hozni. Inkább azt mondom, hogy Kocsis Máté nagyon intelligensen működik a mi közegünkben és egyáltalán nem érzi többnek magát más kerületi polgármesternél. Ez az utód-kérdés kényes dolog, amiről van véleményem, de ezt több okból megtartom magamnak. Amúgy nem én döntöm el, kit jelöl főpolgármesternek a Fidesz és a KDNP, ha már nem indulok a posztért. Ahogy azt sem tudni, milyen lesz 2019-től Budapest közigazgatási rendszere.
- Ha ezt így mondja, akkor biztosan átalakul.
- Ez a fajta kétszintű közigazgatás lássuk be, nem vált be Budapesten. Ennek nincs hagyománya, 1945, vagy 1950 előtt a kerületek nem önálló autoritások voltak, hanem elöljáróságok. A tanácsi időszakban pedig a kerületek hivatalosan is, jogilag is függelmi viszonyban álltak a fővárossal. Arról megoszlanak a vélemények, mi miatt nem működik jól a kétszintűség, ahogy arról is, hogyan kellene átalakítani Budapest közigazgatását. Hány kerület kellene, mennyire legyen erős a főváros, de ennél szerintem van fontosabb kérdés: hogyan képzelik el Budapest szerepét és jövőjét. Bárhol járok a világban, azt tapasztalom, hogy a fővárosok megkapják azt a súlyt, tekintélyt, rangot és figyelmet, amit meg kell kapniuk. Magyarországon - úgy látom - véglegesen még nem dőlt el, hogy a fővárosnak milyen fontosságot, milyen szerepet szánnak távlatilag. Nagyon örülök, hogy a kormány támogatja az uniós beruházásainkat, jó a kapcsolatunk elsősorban a miniszterelnökkel, de Lázár Jánossal, Pintér Sándorral, Varga Mihállyal, Seszták Miklóssal is. A Miniszterelnökséget vezető miniszterrel a választások előtt nem volt felhőtlen a viszonyunk, azok nem megjátszott viták voltak. Azóta viszont jól tudunk együttműködni, ez az uniós támogatásokkal kapcsolatos egyeztetéseken kiderült. Mindez azonban a jelen, mert nem mindig volt így a rendszerváltás óta. Budapest közigazgatási rendszerén változtatni kellene, ám ez engem valószínűleg már csak állampolgárként fog érdekelni.
- A fővárosi közgyűlés átalakításához is volt köze, vélhetően a további változtatásokkal kapcsolatban is megkérdezi majd önt a miniszterelnök.
- Kellő időben el fogom mondani neki a véleményemet. Előre, ráadásul egy interjúban viszont nem beszélek, mert senkit nem akarok fölöslegesen nyugtalanítani. Különben sem biztos, hogy végül az én véleményemmel analóg döntés születik.