Alcíme szerint Az embermentés és ellenállás története 1944-45-ben, és elsősorban Raul Wallenberg budapesti tevékenységének históriája. Tájékozódási támasza Wallenberg naptára volt, amelyben bele voltak írva találkozásai. A maga nemében itt található a legtöbb újdonság a kötetben, hiszen legalább két tucat alig ismert név kerül elő, akik segítették a munkáját.
Kezdve Zsabka Kálmántól, aki a Rongyos gárda egykori tagjai közül azokat szedte össze, akik már nem németbarátok, hanem náciellenesek voltak. Vagy Soós Géza, akinek egy ideig még megvolt a külügyminisztériumi állása. Mikó Zoltán, aki a Vezérkar elhárításánál dolgozott, de egy ideig, az ide-oda álló Ferenczy csendőrparancsnok is segített Wallenbergnek, aki gyakorta egy magyar katonatiszt és egy csendőr kíséretében jelent meg mentőakciói során.
Kudra Lajos is csendőr volt, a svéd diplomata állandó segítője. E könyv után valószínűleg át kellene írni a magyar ellenállás történetét, amely a nyilasok hatalomátvétele – és persze a front közeledte miatt is – jóval szélesebb volt, mint ahogy ezt eddig ismertük. Egyetlen tévedése, vagy aránytévesztése lehet a szerzőnek, aki úgy véli, hogy az angol és amerikai titkosszolgálatokkal – közvetetten valóban létező – kapcsolata miatt volt olyan fontos a szovjeteknek Wallenberg.
Pedig két helyen is utal egy olyan körülményre, ami sokkal fontosabb lehetett a letartóztatásában és fogvatartásában, közvetve talán a halálában is. Wallenberg írásos dokumentum birtokában tudott arról, hogy Katynban oroszok végezték ki a lengyeleket és nem a nácik. Vélhetően ennek nyilvánosságra kerülését próbálták elérni az eltüntetésével.
