A Vasárnapi Hírek munkatársa felfigyelt egy jelenségre; a pletykák szerint a járóbeteg rendelőkbe, illetve a sürgősségi osztályokra kisebb panaszokkal befutnak olyan páciensek, akik az orvosok munkahelyről alkotott véleményét, illetve politikai meggyőződését próbálják kipuhatolni. A legtöbb esetben nénikékben, illetve fiatalemberekben vélik felfedezni a téglát. A cikk állítása szerint a beszélgetés tartalma aztán visszakerül az egészségügyi dolgozókhoz, azzal a kiegészítéssel, hogy jól gondolják meg a jövőben, mit beszélnek, ha továbbra is itt akarnak dolgozni.
A fiatalabb generáció talán csak hallomásból tudhatja, milyen jól kidolgozott volt az a technika amivel az állam 1949-1950 nyaráig dolgozott. Akkoriban a papokat az iskolákból, betegápoló rendeket a kórházakból távolították el ezzel a módszerrel. Hivatalosan Vikol Jánosnak, a Népjóléti Minisztérium államtitkárának Rákosi Mátyáshoz írott beszámolójából értesülhetünk a módszerről. A kampány hatékony volt: a párt által felkészített emberek betegnek kiadva magukat befeküdtek a kórházakba, a végrehajtás két lépcsőben, csendben és titokban történt. A dokumentum 1950. május 2-án kelt, rajta Rákosi láttamozásával. 1950-ben el is takarították az ápolórendeket Magyarországról, ezzel az akkori kormányzat elérte, illetve megteremtette annak feltételeit, hogy az apácák ápolói munkájára ne legyen szükség. Nélkülük is megoldották a betegápolást. Hogy milyen színvonalú volt az egészségügyi ellátás, az a hatalmat akkor egyáltalán nem érdekelte, csak és kizárólag az ideológia volt fontos. Mindössze Ratkó Anna hírhedt népjóléti miniszter volt bánatos, mert mint jelentésében 1950. június 13-án írta, „a műtősnők kiképzése hat hónap alatt nem lehetséges, ezért az apáca műtősnők még szolgálatban maradhattak.”
Aki figyelmesen olvassa a híreket, felkaphatta a fejét: 2012-ben a Magyar Ápolási Igazgatók Egyesületének konferenciáján Hegedűs Zsuzsa elmondta: „a közmunkaprogramhoz hasonlóan olyan tartós munkanélkülieknek indítják el az OKJ-s ápolóasszisztens- és háziápoló-képzést, akik legalább 8 osztályt végeztek, és a leszakadó térségekben élnek.” A program két kidolgozója, Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök főtanácsadója és Rácz Jenő, (az akkori) a Magyar Kórházszövetség elnöke 2012. szeptember 18-ikán az MTI-nek nyilatkozott. Rácz Jenő szerint: „a heteken belül induló képzéseken mintegy 1500 ember szerezhet képesítést. A programban részt vevő kórházak pluszforráshoz jutnak, újabb dolgozókat nyernek a hiányszakmákban”. Néhány nappal később Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke az ATV-ben kifejezte a szakemberek megdöbbenését Hegedűs Zsuzsa bejelentésén.
Ma 2015. május 10-ikén hol is tart ez a történet? Kit akarnak helyettesíteni, lecserélni? Ha megvalósult a képzés, akkor tudjuk. Ha nem valósult meg az oktatás, ugyan mire várnak? Mikor lesz aktuális? Talán a tüntetés után? Amikor már a „téglák” bejelentései is segítenek? A véleményüket, illetve politikai meggyőződésüket elmondó, „csőbe húzott” orvosokkal mi lesz? Pótlásukat hogyan oldanák meg? Egy új Hegedűs Zsuzsa-Rácz Jenő projekttel? A múlt már elárulta magát, most még csak egy ostoba kirakós játék darabjait látjuk.
