könyv;Umberto Eco;„A nulla kiadás”;

2015-05-19 07:45:00

Közelkép - Eco és a bulvársajtó

Botrányregénnyel jelentkezett Umberto Eco, „A rózsa neve”, a „Foucault ingája” és a többi világsikerű könyve után. „A nulla kiadás” című kötet a bulvársajtóba kalauzol el, nem minden szándék nélkül. 

A recenzensek szerint az író a nem is olyan távoli múltba, azon belül is Silvio Berlusconi korszakába nyúlik vissza, és nem csupán politikájával óhajt leszámolni, hiszen a bukott egykori olasz miniszterelnök az „alvilági sajtó” koronázatlan fejedelme is volt. A befolyását fölhasználta arra is, hogy manipulált riportokkal, tudósításokkal leszámoljon ellenfeleivel.

„A nulla kiadás” maga is a ponyvaregény eszközeivel él. A színhely Milánó egyik sötétbe burkolódzó utcája, a Bagnera sikátor, olyan vidék, ahol Londonban hasfelmetsző Jack garázdálkodik. Az éji órán mindenki lehetőleg kerüli, attól tart, olyan hullára bukkan, akinek a hátában ott a kés. Dottore Colonna az újságíró, maga is obskurus alak, igyekszik földeríteni a rejtélyek hátterét. Eco olyan figurát teremt belőle, akinek a redakcióban elfoglalt helyét nehéz meghatározni, korrektor, „néger szerző”, aki álnéven dolgozik.

A főszerkesztő bizonyos Signore Simel, fogadja föl Colonna doktort, hogy végezze el az aljamunkát. Fölbukkannak más különös alakok is, köztük egy huszonnyolc éves hölgy, Maia Fresia, akinek már „csaknem a tarsolyában” az irodalmi professzori diploma, de csaknem, még nincs minden rendben. A Domani, Másnap című újság igazi tulajdonosa Vimercate őrnagy, az Adriai-tenger partján mintegy tucatnyi zúg-hotel, finoman nyilvános házak, helyi tévéstúdiók birtoklója is.

Simel főszerkesztő, amikor fölfogadja az eljövendő gárdát, közli valamennyiükkel, a dolguk nem igazi sztorik fölhajszolása, hanem a dezinformáció, mert a hírlapíró kötelessége nem események világgá kürtölése, éppen ellenkezőleg, elhallgatni azt, ami a valóságban megesik. Csak ügyesen kell bánni az idézőjelekkel. A bírálatot, a megtörténtek valódi hátterének a kiderítését, - így oktatja Simel a munkatársait – hagyják hölgyeim és uraim a baloldali lapokra, ez az ő hivatásuk.

Nos, Eco azt bizonygatja, hogy az 1990-es évek elejét az ilyen jellegű sajtó uralta, persze nem az egészet, mert Itáliában van La Stampa, Corriere della Sera is, Berlusconinak viszont az ilyen árnyékhírlapok voltak az eszközei, A Domani riportereit egy kerékpáron bóklászó éjjeli őr vezeti a hulla, az áldozat nyomára, a rendőrség meg próbálkozik, de csak próbálkozik nyomozni.