Francois Hollande, az elnyűhetetlen

Publikálás dátuma
2015.05.20. 07:32
Hollande bízik benne, hogy nem kell kiköltöznie az Élysée-palotából FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AURELIEN MEUNIER
Válságban van a Le Monde. Napok óta nem sikerül főszerkesztőt választania. Meglepetéssel sikerül mégis szolgálnia. A minap például azzal a vezércikk címmel, hogy „Hollande elnök elnyűhetetlen”. A lap értékelése szerint megtörténhet, hogy az eddig három éve bukdácsoló szocialista államfő, minden borúlátó jóslás ellenére is, a 2017-ben esedékes elnökválasztáson elnyerheti második mandátumát is. Legyőzheti ellenfeleit.

Kérdés, valóban legyőzheti-e. A legfrissebb közvélemény-kutatások ugyanis változatlanul azt jelzik, hogy a népszerűsége úgy 20 százalék körül vesztegel, a választók 80 százaléka nem kér belőle. Ezért tartották szinte bizonyosnak a politikai elemzők, hogy amikor a Szocialista Pártnak (PS) jövőre nyilatkoznia kell, kit is jelölne, Hollande helyett mást talál majd. Illetve magába tekintve, külső kényszer nélkül ő lép vissza. Hatvanhárom éves lesz, megérdemelt nyugdíj várhat reá.

És akkor az újság, amelyet a legkomolyabbak, a leghitelesebbek egyikeként említenek, egyszerre azt írja, hogy ennek éppen az ellenkezőjére lehet számítani. Francois Hollande derűs, mosolygós, ezt a jelzőt használta a vezércikk, „elnyűhetetlen”. Tömérdek a találkozója, gazdag a nemzetközi utazási programja, járja az országot, de nem azzal a sejtetéssel, hogy búcsúzik, éppen bizonyossággal, igen, ott lesz az erőpróbán.

A pártjában ne jusson eszébe senkinek se mást indítani helyette. Úgy véli, a legrosszabb már mögötte van, Manuel Valls személyében jó kormányfőt választott, helytállnak a miniszterek is, az egész kabinet átvészelte a januári Charlie Hebdo merényletet, a társadalmat maga mögé állította. Túlélte a tavaszi helyhatósági választásokat is, igaz, kellemetlen vereséggel, de az előre jövendölt összeomlás nem következett be.

Fenyegetett egy ideig, hogy Martine Aubry, Lille polgármestere, Jacques Delors leánya, a Szocialista Párton belül zendülést szít, de sikerült meggyőzni őt, ne kövessen el könnyelműséget. És a legújabb gazdasági adatok, ha nagyon haloványan is, de bizonyos javulást jeleznek.

Nagyon szerényen, de kezd növekedni a termelés, a munkanélküliség nem enyhül, de egyelőre nem is romlik, a vásárlási kedv javul, noha az elemzések megállapítják azt is, ez a helyzetkép igencsak kétséges, ennek ellenére pozitív változást jósolnak. A személyes jellegzetességek kutatói azt mondják, színigaz, Hollande a legrosszabb politikai elemzők egyike, de most arra kalkulál, kezdenek visszatérni az esélyei.

Mire építi a derűjét? Arra, hogy 2017-ben az elnökválasztás az eddigi várakozásokkal ellentétben nem kétesélyes lesz, hanem három. Az első fordulóból nem Sarkozy és Marine Le Pen jut majd tovább, neki, a szocialistának százalékban sikerül megelőznie a szélsőjobb asszonyát, különösen a Nemzeti Front legutóbbi családi perpatvarai után. Nem vitás, elismeri Hollande is, hogy elődje, és az egyik lehetséges utóda, Sarkozy, az utóbbi hónapokban sikeresen konszolidálta vezető helyét nevet változtatott jobboldali pártja, a „Köztársaságiak” élén.

Még sincs arra semmi garanciája, hogy jövőre, amikor ennek a pártnak ki kell jelölnie, kit indítson színeiben az Élysée-palotáért, két belső vetélytársa, Francois Bayrou és Alain Juppé közül nem egyikük lesz-e a szerencsés kiválasztott, velük szemben pedig netán éppen ő, Hollande lehet a nyerő. Igaz, Hollande eddig ezer napot töltött el a francia állam élén, és a 2017-es sorfordulóig, ennél kevesebb, hétszáz napja marad, és még ha a valószínűség-számítás szerint ez kevés is az üdvösséghez, de nem eleve és föltétlenül vereség vár rá. Így, legalábbis a Le Monde szerint, ez megerősítheti a föltételezést, hogy a szocialista csakugyan „elnyűhetetlen”, korai volna eleve leírni őt.

Nem osztja ezt a véleményt, a vezető konzervatív hírlapírók egyik doyenje, a nagytekintélyű Philippe Tesson. A Le Point-ban közölt cikkében azt írta, hogy Hollande kormányzása alatt Franciaország történelmének egyik legkritikusabb korszakát élte át. És ez nem csupán gazdasági állapotára, mi több, nem is kizárólag politikai viszonyaira érvényes, a szellemiekre, a rendszer alapjaira is, ezért vállalni kell a felelősséget.

Tesson elemzése szerint Hollande „tisztességes szocialista, de képességeit tekintve közepes politikus, megrögzött szokások rabja, azért van gyakorlati érzéke is. Ravaszsága juttatta hatalomra, Sarkozy ellenmodelljét alkalmazta”. Szigorú portré. Hollande-ból hiányzik az a merészség, hogy a valósággal szembenézzen, még inkább az, hogy ki is mondja azt. Csupán rutinja tette lehetővé számára, hogy mentse azt, ami menthető. Következésképpen, ez Tesson végkövetkeztetése, az elkövetkező döntő két esztendőben csakis veszíthet.

A közelmúlt hetekben azonban történt valami, ami mondhatni már az egész francia sajtót foglalkoztatja. Ezt a változást egy hetilap, az erősen baloldali L’Obs fedezte föl, címoldal fotójával. Ségolene Royalt ábrázolja, az első élettársat, Hollande több évtizedes partnerét, négy közös gyermekük anyját. A fotó idillikusan szépíti, nem kozmetikázza ugyan, de azt kívánja bizonyítani, nem járt el fölötte az idő, fiatalos maradt, politikailag még ifjabb.

A képet kísérő címlap szöveg igyekszik ennél is többet mondani. Nagy betűkkel azt hirdeti „la présidente, az elnökasszony”. Szinte egyenrangú protokolláris társa az államfőnek, osztozik vele a hatalmon. A magazin belső cikke igyekszik ennél valamivel árnyaltabb, precízebb lenni. Itt már csupán „alelnök”, egészen pontosan Valls miniszterelnök és Macron gazdasági csúcsminiszter után a kabinetnek rangban a harmadik minisztere.

A környezetvédelmi tárca gazdája, ami a közvélemény szemében állítólag már most az egyik legfontosabb téma, különösen, hogy az esztendő végén Párizs nagy nemzetközi konferenciának lesz színhelye, Madame Royal pedig a házigazda. A kommentárok az Hollande-Royal viszonyt persze nem érzelmi, még csak frivol utalások jegyében sem „mézesheteknek” tüntetik föl, de sejtetik, hogy a szakítás óta nem volt még közöttük ilyen bensőséges, közvetlen kapcsolat.

A szocialista államfő választás előtti „pofafürdőinek” most késő tavasszal a karibi térséget választotta színhelyéül. Az első számú kísérő pedig Ségolene Royal, és a Le Figaro szerint az elnök oldalán mindenütt „fenséges szerepet” töltött be. Nyilvános „puszik”, ölelkezések, kézszorítások, a konzervatív napilap a „L’Obsnál” a minősítéssel tartózkodóbb, de Hillary Clintonnal hasonlítja össze a társat, mindegy sejtetve, hogy a jövő ilyenféle szereposztást meglepetésként tartogathat.

A hivatalos karibi programokon őnagysága többször maga is szónokolt. Az egyik beszédben elhangzott, hogy „politikailag, emberileg egyaránt békében vagyok önmagammal, készen a további küzdelmekre”. A téma olyan méretűvé növekedett, hogy immár a bulvársajtónak is az egyik vezető sztorija. Valérie Trierweiler, aki az élettársi ágyban, és az Élysée-palotában is közvetlenül követte Madame Royalt, de búcsúznia kellett onnan, a Parisien című „színesben” nyilatkozott abból az alkalomból, hogy intim visszaemlékező könyve most zsebkötetben jelent meg.

Féltékenyen jelentette ki, hogy ők ketten, mármint az elnök és négy közös gyermekük anyja „egymástól elválaszthatatlan, mérhetetlenül ízléstelenül köti össze őket a hatalom vágya. Ez adja életük értelmét, ennek a megszállottjai. Naiv voltam, nem tudtam, hogy ebben a sztoriban más nőnek nincs helye”. De – tette hozzá a második élettárs, mintegy a jövőbe pillantva - „választások nem előre dőlnek el”. Ő legalábbis revánstól fűtve, egyelőre így hiszi, Vagy szeretné így hinni.

Ami nem föltétlenül egyezik a pillanatnyilag észlelhető, talán tényleg csak átmeneti közhangulattal. Hogyan is állapította meg Philippe Tesson a Le Point oldalain: az Hollande előtt álló hétszáz nap kevesebb a hivatalban eltöltött ezernél, és ki tudja, mire lesz ez elég?

Luz távozik a Charlie Hebdótól

Szeptembertől elhagyja a Charlie Hebdo szerkesztőségét a szatirikus lap ikonikus alakja, Renard Luzier (Luz), aki a Mohamed-karikatúrát rajzolta a lap szerkesztőségét ért terrortámadás utáni első lapszám címoldalára. Mint a Libérationnal elmondta, minden lapszám elkészítése egy gyötrelem volt számára, s elviselhetetlen fájdalom a többiek elvesztése.



Szerző

Betilthatják a "nem kívánatos" szervezeteket

Betilthatják a "nem kívánatos" külföldi és nemzetközi szervezetek működését Oroszországban. Erről fogadott el törvényt az orosz parlament alsóháza kedden.

A jogszabály alapján azokat a nem kormányzati szervezeteket (NGO) nyilváníthatnák nem kívánatosnak, amelyek "veszélyeztetik Oroszország alkotmányos rendjének alapjait, védelmi képességeit és biztonságát".

Az ilyen szervezetek működését betilthatják és közigazgatási, valamint büntetőjogi felelősségre vonhatják, vagyonukat befagyaszthatják. A döntést az orosz legfőbb ügyész, vagy helyettesei hozhatják meg a külügyminisztériummal egyeztetve.
A betiltott szervezetek tevékenységében való részvételt is büntetni fogják Oroszországban. Magánszemélyekre 5 és 15 ezer rubel (mintegy 28 és 83 ezer forint) közötti, jogi személyekre pedig akár 100 ezer rubel (553 ezer forint) büntetést róhatnak ki.

Abban az esetben, ha valaki "rendszeresen" megsérti a törvényt a nem kívánatos szervezetben való tevékenységgel - egy évben két alkalomnál többször - akkor őt büntetőjogi felelősségre vonhatják. Ez akár ötszázezer rubeles pénzbüntetést, vagy 15 nap kötelező munkavégzést, illetve többéves szabadságvesztést is jelenthet. A nem kívánatos külföldi és nemzetközi szervezetek listáját az orosz igazságügyi minisztérium fogja közzétenni.

A jogszabály tervezetét tavaly november végén a Kreml politikájával általában egyetértő, ám hivatalosan mégis "ellenzékinek" mondott pártok - az Igazságos Oroszország és a liberális demokraták - képviselői terjesztették az orosz duma elé. Alekszandr Tarnavszkij, az Igazságos Oroszország politikusa szerint egyes külföldi szervezetek a hírszerző szolgálatok megbízását teljesítik Oroszországban.

A most elfogadott törvénnyel szakértők szerint a Kreml még erősebb nyomást gyakorolhat a nem kormányzati szervezetekre, amelyeket amúgy is szinte teljesen ellehetetlenített a Vlagyimir Putyin harmadszori államfővé választását követően, 2012 novemberében hatályba léptetett külföldi ügynöktörvénnyel. A jogszabály szerint azoknak az NGO-knak, amelyek a hatóságok szerint politikai tevékenységet folytatnak, és ehhez külföldről kapott pénzügyi támogatást vesznek igénybe, külföldi ügynökként kell nyilvántartásba vetetniük magukat az igazságügyi minisztériumban.

A Kreml bírálói szerint a külföldi ügynöktörvény az orosz ellenzékiek kiszorítását és elhallgatásukat célozta. Ennek ellenére számos neves oroszországi jogvédő szervezet ellenszegült a hatalom nyomásának és nem vetette magát nyilvántartásba.

Szerző

Éles vita Magyarországról az EP-ben

Publikálás dátuma
2015.05.19. 19:18
Orbán Viktor miniszterelnök (b) magyar újságíróknak nyilatkozik Strasbourgban, mielőtt felszólalt az Európai Parlament plenáris
Az Európai Tanács még nem tárgyalta a magyarországi helyzetet.

Nem nevezhető túl nagynak az érdeklődés, alig ülnek a hatalmas teremben. Az ülés levezető elnöke Martin Schulz, aki biztosította Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy akár többször is szót fog kapni a vitában.

Elfogult és félrevezető kérdések alapján nem lehet tisztességes konzultációt folytatni, és ha e konzultáció során a bevándorlást összekapcsolják a terrorizmusveszéllyel, az rosszhiszemű és helytelen dolog - mondta Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke. A halálbüntetéssel kapcsolatban kijelentette: a bizottság egy pillanatig sem habozna igénybe venni a rendelkezésére álló eszközöket, ha az uniós joggal és az alapvető európai értékekkel összeegyeztethetetlen halálbüntetést a magyar kormány - az Orbán Viktor által adott biztosíték ellenére - mégis újra be akarná vezetni.

Az Európai Tanács, vagyis az állam- és kormányfők fóruma még nem foglalkozott a magyarországi helyzettel mondta el Zanda Kalnina-Lukasevica, az EU soros elnökségét adó Lettország európai ügyekben illetékes államtitkára, ezért a mostani vitában nem is hangzott el érdemi értékelés.

Ezután a frakciók képviselői szólaltak fel röviden.

Az Európai Néppárt frakcióvezetője, Manfred Weber emlékeztetett: ötödször vitáznak Magyarországról. A Néppárt (amely pártcsaládba a Fidesz is tartozik) számára egyértelmű, hogy Európában nincs halálbüntetés. A bevándorlást illető magyar nemzeti konzultációról úgy fogalmazott, hogy az gyújtó hangú, de a menekültkérdésről beszélni kell.

Ujhelyi István, a Magyar Szocialista Párt képviselője a Néppárt frakcióvezetőjét arról kérdezte, hogy mi a véleménye Kövér László legutóbbi kijelentéséről, miszerint az Európai Unió most nem létezik, gyakorlatilag egy elfuserált intézmény. Weber gyakorlatilag kitért a válasz elől mondván, most nem erről folyik a vita. Annyit azért elmondott, hogy  Magyarországon a polgárok egyértelműen elégedettek a kormánnyal, különben a választásokon nem támogatták volna így a kormányt.

Nem jó, ha az Európai Parlament ítélőbírósággá változik, vélekedik a brit konzervatív Timothy Kirkhope. Szerinte nem kellene bevatkoznia az Európai Parlamentnek a tagállamok belügyeibe. A DK-s Niedermüller Péter őt kérdezte: „Szeretné, hogy az ön hazájának a miniszterelnöke illiberális demokráciát szeretne építeni az ön országában? Egyetértene vele?" „Végső soron ez az én ügyem, és a brit választók ügye"

Szájer József a Fidesz képviselője azt vette föl, miért sokkoló egy nemzeti konzultáció a bevándorlásról?

Orbán Viktor megtisztelőnek érzi a vitanapot

Azt hitte, azért vagyunk ma itt, mert Európa kíváncsi a magyarok sikereire - kezdte a miniszterelnök. Majd kifejtette, hogy a magyar helyzet címszó alatt európai politikai kérdésekre keresik itt a válaszokat a képviselők. Meg akarjuk őrizni Magyarországot "magyar országnak" - hangsúlyozta a miniszterelnök.

Kiemelte, amit már itthon is többször mondott: meg kell különböztetni a menekülteket a bevándorlóktól. Az EU javaslatát a befogadásról, a kvótákról abszurdnak, sőt egyenesen őrültségnek nevezte. Tagállami hatáskörbe kérte visszautalni a bevándorlás szabályozását. Mi magyarok, magunk akarunk dönteni - ismételte már többedszerre. 

Orbán az uniós alapszerződés megsértésének nevezte, ha valaki megpróbál beleszólni, hogy Magyarországon miről lehet konzultálni és miről nem.

A halálbüntetésről szólva hangoztatta, hogy Európának nem szabad homokba dugni a fejét, a halálbüntetésről beszélni kell. Az Unió alapelvei nincsenek kőbe vésve, azokat nem istenek hozták, az nem szentség, nem dogma, az alapelvekről beszélni lehet.

Martin Schulz elnök rövid reagálása - azért egy isteni parancs van: Ne ölj!

Orbán Viktor miniszterelnök (b) magyar újságíróknak nyilatkozik Strasbourgban, mielőtt felszólalt az Európai Parlament plenáris ülésén 2015. május 19-én. Mellette Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke (b2). MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Orbán Viktor miniszterelnök (b) magyar újságíróknak nyilatkozik Strasbourgban, mielőtt felszólalt az Európai Parlament plenáris ülésén 2015. május 19-én. Mellette Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke (b2). MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

ELŐZMÉNY

Nemzeti hatáskörbe kell adni a döntést arról, hogy egy ország akar-e bevándorlókat befogadni - mondta Orbán Viktor miniszterelnök újságíróknak kedden Strasbourgban, európai parlamenti felszólalása előtt.

Magyarország azt szeretné megvalósítani, hogy a magyarok mondhassák meg, legyenek-e Magyarországon bevándorlók, vagy ne - mondta sajtótájékoztatóján a magyar kormányfő. "Az eddigi tapasztalatok alapján nem vált be az, hogy a bevándorlás kérdését Brüsszelből kellene szabályozni, még kevesebb reményt fűzünk a központilag szabályozott kvótához" - jelentette ki.

Magyarország nem írt alá egyetlen olyan dokumentumot sem, amely megtiltaná, hogy felvessen bármilyen kérdést - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök újságíróknak kedden Strasbourgban, európai parlamenti felszólalása előtt egy a halálbüntetéssel kapcsolatos kérdésre válaszolva.

A kormányfő úgy vélekedett, hogy az ezzel kapcsolatos vita Magyarország számára valójában a szólás-, illetve véleményszabadság kérdése. Azt akarjuk, hogy ne legyenek tabutémák, és mi dönthessük el, hogy miről beszélünk - fogalmazott Orbán Viktor.

Szerző