Csak felhevült férfiak játszanak két produkcióban is. Az egyiknek egyenesen az a címe, hogy Tesztoszteron, vagyis az a hormon, ami a vágyért, de az agresszióért is felelős. Kortárs lengyel szerző, Andrzej Saramonowicz írta, hét pasas egy elmaradt esküvő után, mert a menyasszony nemet mondott, durva ingerültséggel kibeszéli a nőket. És persze egymásnak is ugranak, fölényeskednek, le akarják uralni a többieket, előbukik összes sérelmük, és ezeket alpárisággal, verekedéssel, gorombáskodással, agresszióval fejelik meg. Hét kis kakas összeveszik, és a verembe beleesik, hiszen hoppon marad, nem jut egyről a kettőre. Ha csak annyira nem, hogy szidalmak áradata ide, vagy oda, nők nélkül élni nem lehet, nem is érdemes, és végül egy ironikus dalban fenemód felmagasztalják a szebbik nemet. Mindezt a temesvári Csiky Gergely Színház elementáris, áradó groteszk humorral teli előadásában láthattuk a Szkéné Színházban.
Jelenet a Tesztoszteron című darabból
Sok tekintetben elementáris a Színház- és Filmművészeti Egyetem Athéni Timon előadása is, már az előtérben „letámadnak” minket a színészek, hirtelen, nagy elánnal, jókora hangerővel jelennek meg, azt kiabálják, hogy „interaktív”, és műanyag pohárban émelyítően édeskés, vacak pezsgővel kínálnak bennünket. Nehéz eldönteni, hogy a langymeleg pezsgő minősíthetetlensége az egyetem anyagi helyzetéből fakad-e, vagy szorosan a jelenethez tartozik, és azt illusztrálja, hogy ilyen bóvlival is le lehet kenyerezni a népet, ennyire egyszerűen föl lehet hergelni, buzdítani, akár valami alpárira, egy kis hangoskodó banzájra, vagy éppen arra, hogy jó pénzért licitáljon, hogy milyen névre kereszteljék Shakespeare darabjának címszereplőjét. Mert, hogy pénzért minden eladó, ahogy ezt maga a mű meg a produkció is mondja, és tényleg, a nézők játékból is, de azért mind inkább nekihevültebben licitálnak, és a szereplők perselybe be is gyűjtik a nyertestől a pénzt.
Ifjabb Vidnyánszky Attila dermesztő és ugyanakkor mulatságos víziókat rendez a produkción belül, a kontrollt vesztett felhevültség természetrajzáról. Arról, ahogyan a szereplők tivornyáznak, fékevesztetten dáridóznak, föld alá és emberi méltóság alá isszák magukat, ahogy a város férfijai totálisan elvesztik a kontrolljukat, és élvezettel, vagy éppen nekibúsult szenvedéssel, megmerítkeznek a fertőben, közben pedig akaratlanul is képet adnak Athén káosszal teli, zűrzavaros világáról.
Mindennek a középpontjában Timon áll, a temérdek pénzzel rendelkező nagyúr, aki tébolyultan szórja is a vagyonát, körül is rajongják, ajnározzák ezért, nyalják a talpát, pofátlanul hazudva szembe dicsérik, ő pedig bizonyos ideig bármit bevesz. Hegedűs D. Géza a szerepben, és az előadás középpontjában, a tanítványaival is együtt játszva, nagy alakítást nyújt. Megformál egy embert, akivel elszalad a ló, aki hiszékeny, nem lát tovább az orránál, emiatt nincstelenné válik, és ekkor már kénytelen látni. Amit pedig lát, attól elborzad. Embergyűlölővé válik. Kivonul a világból, amiből amúgy ki is taszíttatik. Pénz nélkül, tiszta látással, ebben a világban nem nagyon akad hely. Hegedűs D. eljátssza egy ember totális összeomlását. Megmutatja mások által fényezetten, mámorosan, önimádó módon, félmeztelenre vetkőzötten, a gazdagságot is jelképező, kövér testtel, és végletesen csalódott arccal, nekibúsultan, hevülékeny idegességgel, amikor már tudja, hogy számára minden elveszett.
Iszonyú energiákkal vannak tele a polgárokat megszemélyesítő játszók, a tivornya, az őrült tánc, akár már-már haláltáncnak is tűnhet, és fantáziadúsan komponált élőképek sorát is láthatjuk, ahogy az athéni polgárok Timonhoz, meg egymáshoz simulva, helyezkedve csoportosulnak, vagy éppen áhítatosan, fennkölt ábrázattal isszák a szavait. Örök mozgásban van a színpad, a testbeszéd csaknem olyan fontos szerephez jut, mint a szó. Időnként túlburjánzanak a jelenetek, vannak már-már fárasztó ismétlődések is, de az energiák nem csitulnak.
Vecsei Miklós Hasi újrafordította a darabot, jól mondható szógörgetegeket alkotva, maira hangszerelve a művet. Ezt tette ifjabb Vidnyánszky is, megmutatva a vásárlás fétisébe, a pénz hatalmába, a mesterséges szerekkel felajzott szórakozásba menekülő emberek végletes eltorzulását. Csapó Attila cinikussá vált filozófusként, a tehetetlen értelmiségről ad portrét, Mátyássy Szabolcs üres szavakat pufogtató, képmutató politikus. Böröndi Bence, Dóra Béla, Janka Barnabás, Kovács Adrián, Lányi Kristóf, Patkós Márton, Szabó Sebestyén László, Tóth András, Tóth Jankó, Vecsei Miklós Hasi, Zoltán Áron egyaránt megmutatják, milyen, amikor tombol bennük a tesztoszteron, az odaadás és a tehetség.
Így van ez a temesvári színészek esetében is. Abban a produkcióban is van egy középpont, a Balázs Attila által játszott, hirtelen haragú, bunkón macsó apa, aki parancsolgat, mindenáron azt próbálja elérni, amit ő akar. De ez se neki, se senkinek nem sikerül. Abban az étteremben, ahol a történet játszódik, ugyanúgy a fejetlenség, a szétesettség lesz az úr, mint az Athéni Timonban. Szintén tombolnak az agresszív hormonok. Meggondolatlan szavak röpködnek, kontrollálatlan cselekvések zajlanak. Ugyancsak mindenki eljut a kiábrándultságig. A színészek, Kiss Attila, Bandi András Zsolt, Kocsárdi Levente, Molnos András Csaba, Molnár Bence, Aszalos Géza szintén a topon vannak, és közszemlére teszik a takargatni való énünket.
Két szertelen, időnként túlhabzó, de erőteljes előadás a fékezhetetlen ösztöneinkről.
