A mai ötvenes korosztály is emlékezhet még arra az időre, amikor az MSZMP a munkásosztály élcsapata jelzővel titulálta önmagát. Az igazságot persze világosan ismerte az akkori társadalom. Az élcsapat egy szűk vezetői réteg volt, amelynek élén Kádár János állt. Nem akarom sem bántani Kádárt, sem visszasírni azt az időt. Sem történelmi párhuzamokat felállítani, de tényként kezelem, hogy a túlzott és főleg ellenőrizhetetlen hatalom sugárút a bukás felé. Mindez csak idő kérdése. Addig tart, amíg a társadalmi tudat szintjére jut a nyilvánvaló demagógia. Most nem a munkásosztály „élcsapata” vezeti az országot zsákutcába, hanem a nemzet élcsapata, ami minden vele - velük - ellentétes vélemény esetén országárulózik, komcsizik. Szánalmas, hogy idáig süllyedt a dagadó vitorlákkal induló demokráciánk hajója! Az emberi hibák, az önkontroll hiánya vezetett a szociális, demokratikus érzéktelenséghez. Az egykori Horn-Orbán miniszterelnök-jelölti vitában H.Gy. arról beszélt: a demokráciaérési folyamatok kísérletekkel járnak. O.V. gúnyos mosollyal, áltisztelettel megjegyezte: a társadalommal nem lehet kísérletezni. Azt nem is mérlegelte, hogy Horn a konszenzuson alapuló kísérletezést értette a próbálkozásokon. Azóta felnőtt egy korosztály, aminek nincs munkája, nincs reális jövőképe, és már nem csak dolgozni, hanem tanulni is külföldön, főleg a régi hagyománnyal rendelkező demokráciákban akar. Nem kelet felé orientálódik. Attól tartok, hogy lesz ettől még rosszabb is, amin a Jobbikot értem. Elég, ha az ózdi polgármester magabiztos nyilatkozatára gondolok a közmunkások megfigyelési ügye kapcsán. És ehhez maga Orbán is hozzájárul a beszédeivel.