- Elsöprő magyar siker Cannes-ban

Nemes Jeles László első nagyjátékfilmjével robbant be a nemzetközi élvonalba s nyerte el a 68, Cannes-i Filmfesztiválon a zsűri Nagydíját, s már elmondható, hogy a Saul fiát az egész világon forgalmazzák. (Utoljára 30 éve, 1985-ben nyert ilyen díjat magyar rendező, Szabó István a Redl ezredessel.) A vasárnap esti gálán a Coen fivérek által elnökölt zsűri értékelésében elmondta, hogy a művészfilmeknek mindig biztos helyük és jó fogadtatásuk van Cannes-ban. Igaz, más a filmipar és más lapra tartoznak a díjak, amelyek a zsűri gondolkodását tükrözik. Jaques Audiard például nem szerepelt az esélyesek között, mégis meggyőző volt azzal, hogy sikeresen ötvözte a preciz komolyságot a szórakoztatással. Egy filmnek fel kell tárnia egy világot, és Audiard filmje kettőt is felfed: két Sri Lanka-i menekült szemével mutatja be Franciaországot és az erőszakkal teli párizsi miliőt.

Nemes Jeles Lászlót sokan tartották díjesélyesnek, filmje abszolút eredeti, ugyanakkor rendhagyó. A zsűri Nagydíja kiérdemet díj, egyrészt az alkotó tehetsége miatt, másrészt a rendező és stábja bátorsága miatt, hogy a holokauszt témáját ilyen szokatlan módon vitték flimre.

Amikor a magyar rendezőt szólították a díjátadón, meghatottan köszönte meg a munkát stábjának. Áldotta a filmet mint művészeti kifejező eszközt, amely a vízuális művészet színvonalát képes magasan tartani, s ezt képviseli a kezdetektől fogva a minőségi filmgyártás. A díjátadót követő sajtótájékoztatón Nemes Jeles elmondta, hogy már készen áll fejében a következő filmterv, aminek megvalósításába akkor fog bele, amikor lezárulnak kötelezettségei jelen filmjével. A magyar film sikeres időszaka a Saul fiával folytatódik, hiszen a tavalyi Un Certain Regard kategóriában díjazott Mundruczó Kornél fergeteges sikerét, amelyet a Fehér istennel aratott, idén Nemes Jeles díjával sikerült túlszárnyalni.

Megérdemelten kapta a legjobb rendezőnek járó díjat a nagy Hou Hsiao Hsien a Bérgyilkos című film dramaturgiai és képi megjelenítési bravúrjaiért, melyeket vétek lett volna figyelmen kívül hagyni. Helytálló a zsűri döntése a görög rendező esetében is. Yorgos Lanthimosnak The lobster (A homár) című alkotása volt az egyik legérdekesebb mű a mezőnyben.

A megosztott női alakítás díja azt a gyanút keltette, hogy titkos egyesség született Rooney Mara és Emmanuele Bercot javára. Azért is tartották sokan furcsának a döntést, mert a Carol című film másik nagyszerű szaínésznője, Cate Blanchett így a homályban maradt. A sajtó füttyszóval fogadta az eredményhirdetést. A legjobb férfi színész díját majdhogynem kötelezően kapta a kíváló, bátor és megilletődött Vincent Lindon a La loi du marché-ban (A piac törvénye) nyújtott alakításáért. Idén nagyon nehéz volt választani, mert talán minden eddiginél erősebbnek mutatkozott a mezőny: Depardieu, Colin Farrell, Vincent Cassel is kiváló színészi alakítást nyújtottak, nem szólva Röhrig Géza nemzetközileg elismert alakításáról a Saul fiában.

A legjobb forgatókönyvnek járó díjat a zsűri a a Chronicnak ítélte oda, a mexikói Michel Franco rendezése érdekes, de nem hibátlan alkotás. Az első filmesnek járó Arany Kamera-díjat a kolumbiai La terra y la sombra (A föld és az árnyék) kapta, amit nagy felfedezésként üdvözöltek. A díjkiosztó legmeghatóbb pillanata volt, amikor átadták Agnes Vardanak, a Leo 5-től 7-ig és a Sem fedél, sem törvény rendezőjének az életmű-díjat. Az idős rendezőnő magával ragadó beszédet mondott köszönetképpen.

Reflektorfényben állt a Cannes Classics szekció is, ahol most újra levetítették Jancsó Miklós mesterművét, az 50 éve született Szegénylegényeket. Idén díszvendégként meghívták és ünnepelték Costa-Gravas rendezőt, aki Arany Pálmát kapott 1982-ben az Eltűntnek nyilvánítva című filmért. Most újra láthattuk a hires Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjét, amely 1966-ban a zsűri díját kapta. A filmek között volt még egy érdekesség, a Hitchcock/Truffaut film, amelyet a nagy érdeklődés miatt kétszer is levetítettek. Arról az interjúról van szó, amit Alfred Hitchcock adott Truffautnak 1962-ben, a Madarak című film utómunkálatainak során.

Ebből az anyagból könyv is született, mely megmutatta a közönségnek és a szakmának az amerikai rendező zsenialitását, akit egészen addig biztos kasszasikereket forgató ügyes iparosnak tartottak. Kent Jones ebből a könyvből készített filmet, ráadásul megszólalnak benne Scorsese, Assayas, Bogdanovich, és Anderson is, akik Hitchcock zsenialitását, egyediségét elemzik és rávilágítanak arra, hogy munkássága alapvető fontosságú a modern és kortárs filmes narráció továbbfejlődésében.

Búcsúzóul egy cannes-i bulvár sztori egy vacsoráról, Leonardo di Caprioval, egy luxusjachton. Az alkalomért 280 ezer dollárt fizetett egy gazdag rajongó az AIDS-kutatást finanszírozó árverésen azért, hogy elfogyasszon az isteni Leonárdóval egy halvacsorát.

A díjkiosztóról készült fotógalériánkat itt találja!