Megint zörög a haraszt Tiborcz körül. Már-már kezdem sajnálni Orbán vejét, na nem nagyon, csak éppen annyira, amennyit megérdemel.
Eddig ország-világ attól volt hangos, hogy amikor szemet vetett az eladó keszthelyi vitorlás kikötőre, mit ad isten, olyan kedvező ajánlatot kapott vevőként a cége a városi önkormányzattól, hogy hülye lett volna kihagyni. Mondták is a városban, amihez hozzányúl az a fiú, abból arany lesz!
Bevallom, ha nekem lett volna felesleges hétmillió forintom egy kikötőre, akkor bátran bele mertem volna vágni magam is, sőt, átvállaltam volna a mintegy 23 milliós tartozást is, ismerve a balatoni hajóparkolás borsos árait. Már kicsit húzósabb pénzt kért a hajózási vállalat az épületekért, de még az 330 milliócska is belefért volna. Legfeljebb egy újabb városka közvilágításának rekonstrukcióját is felvállalom…
Egészen beleéltem magam. Pedig egyetlen felesleges ezresem sincs kikötőt venni, és a világítás-bizniszben sem vagyok érdekelt . Meg ha pályáztam volna is, akkor sem biztos, hogy én nyerek. Pláne azok után, amiket írok az apósáról. Simicska is kiesett a pikszisből, belegebedhet a temérdek pályázat megírásába, akkor sem fog nyerni! Még egy bicikliút építést sem, pedig ők barátok voltak.
A kikötői buliból a napokban állítólag kiszállt az ifjú Tiborcz, már semmi köze a beruházásban érdekelt vállalkozáshoz, de arról nem hallani, hogy az önkormányzat visszavonta volna a korábban olyan kecsegtető ajánlatát, vagy új pályázatot írtak volna ki.
Sugdolóznak, hogy Tiborcz csak addig kellett a buliba, amíg megnyerték az üzletet. Persze ez csak helyi pletyka. Ok nélkül zörög a haraszt...