A nemzetiségi viszályok hálójában

Publikálás dátuma
2015.05.27 07:32
Az ellenzék szerint Pierre Nkurunziza elnök sajátosan értelmezi az alkotmányt FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Fotó: /
A hatvanas években ugyan Afrika egy sor állama vált függetlenné, ám jó ötven évvel azután, hogy az európai országok feladták, vagy kénytelenek voltak feladni pozícióikat, a térség államainak csak egy kis része élt az önállóság adta lehetőségekkel. Burundi az élő példa erre, amely a nemzetiségi ellentétek miatt a kontinens egyik elátkozott állama maradt.

Afrikában ma sem ritkák a puccsok, az egyes elnökök úgy alakítgatják az alkotmányt, ahogy akarják. Burundiban is az váltotta ki a legutóbbi elégedetlenségi hullámot, hogy az elnök, Pierre Nkurunziza bejelentette: harmadszor is elnökké kívánja jelöltetni magát nem törődve azzal, hogy az alaptörvény erre csak kétszer adna lehetőséget számára.

Demográfia

Burundiban a demográfiai helyzetre az AIDS is rányomja bélyegét. Becslések szerint a lakosság egyhetede fertőződhetett meg HIV vírussal. Az eltelt évtizedekben sokan hagyták el az országot a nemzetiségi feszültségek miatt, 2006-ban az Egyesült Államok mintegy 10 ezer burundi állampolgárt fogadott be. A lakosság 13 százaléka él csak a városokban. A népsűrűség magas, négyzetkilométerenként 315 fős, ami a második legnagyobb arány a Szaharától délre eső államokban.

A bejelentést követő katonai puccsot ugyan nem koronázta siker, de a katonai hatalomátvétel kísérlete is mutatja, mennyire instabil a helyzet ebben a közép-afrikai államban, amely a hutuk és a tuszik közötti gyakori konfliktusok miatt egy főre számítva a világ egyik legszegényebb állama.

Az államfő bejelentése óta is kiszámíthatatlan a helyzet. Bár a puccsot leverték, a főváros, Bujumbura múlt héten is több véres cselekmény színhelye volt. Pénteken például gránáttámadást hajtottak végre, ketten vesztették életüket.

„Az elkövetők azt a célt tűzték ki, hogy minél több személyt gyilkoljanak meg, mivel a robbanószerkezeteket gyümölcsöket áruló nők közé dobták – közölte a rendőrfőnök helyettese. Bujumburában továbbra is sokan követelik az elnök lemondását. Múlt héten meggyilkolták az ellenzék egyik vezetőjét, hétvégi temetése

valóságos tüntetéssé terebélyesedett. Burundi legfőbb európai szövetségese, a volt gyarmatosító Belgium közölte, felfüggeszti a közép-afrikai állam támogatását, ha az államfő harmadszorra is indul az elnökválasztáson.

Katasztrofális helyzet

A baj nem jár egyedül. Az országban, illetve szomszédainál katasztrofális humanitárius helyzet alakult ki. Az elmúlt hetekben legalább 100 ezren menekültek el az államból az erőszak elől, attól is tartva, hogy Nkurunziza elnök diktatórikus intézkedéseket fogad el. A segélyszervezetek munkatársai szerint leírhatatlan állapotok alakultak ki a tanzániai menekülttáborokban.

Sokan kolerában betegedtek meg, a betegségben már eddig is több tucatnyian vesztették életüket. Ugyanakkor a megbetegedettek számát 3 ezer körülire becsülik, félő azonban, hogy a valós szám ennél jóval nagyobb, mert naponta 400 újabb esetet regisztrálnak. Szakértők szerint a helyzet csak rosszabbodik, mert a következő fél évben várhatóan megkétszereződik a menekültek száma.

Németország a 19. században gyarmatosította Afrikának ezt a részét, 1924-ben azonban a Ruanda-Urundinak nevezett terület Belgiumé lett. 1959. január 20-án Burundi uralkodója, IV. Mwami Mwambutsa azut kérvényezte Belgiumtól, válasszák el egymástól Burundit és Ruandát, s oszlassák fel Ruanda-Urundit. Hat hónappal később pártokat is létrehoztak, hogy így erőteljesebb politikai nyomást gyakoroljanak az európai döntéshozókra.

Belgium az erősödő, s mind jobban felszínre kerülő etnikai feszültségek miatt egyre kevésbé ragaszkodott ehhez a területhez. 1959 novemberében ruandai hutuk több ezer tuszit mészároltak le. Sokan közülük Burundi, illetve Uganda területére menekültek.

Burundi 1962. július 1-jén jelentette be elszakadását, illetve függetlenségét, ekkor történt meg a névváltoztatás is. IV. Mwami Mwambutsát királynak kiáltották ki. Az ország alkotmányos monarchia lett. Bár a törvényhozásban a hutuk és a tuszik is képviseltették magukat, elkerülhetetlennek tűntek a további etnikai viszályok. Amikor a király tuszi miniszterelnököt nevezett ki, a hutuk úgy érezték, becsapták őket. A hutuk által dominált rendőrség államcsínyt hajtott végre, ezt azonban egy tuszi parancsnok vezetésével brutálisan leverték.

Vérengzések a hatvanas években

1962-ben újabb vérengzés színhelye volt az ország. Miután megölték a hutu kormányfőt, Pierre Ngendandumwét, a hutuk a tuszi lakosságon akartak bosszút állni. A kormány leverte a lázadást, a tusziknak sikerült átvenni a totális ellenőrzést a hadsereg és a rendőrség felett.

1966-ban Mwambutsát saját fia, V. Ntare követte a trónon, ám még ugyanebben az évben a tuszi kormányfő, Michel Micombero leváltatta az uralkodót. A miniszterelnök véget vetett a monarchiának, s kikiáltotta a köztársaságot, ami valójában egy katonai rezsimnek felelt meg. Vaskézzel léptek fel a hutuk ellen.

1972-ben a Burundi Munkáspárt (UBU) szervezett támadásokat hajtott végre a tuszikkal szemben azzal a nem titkolt céllal, hogy ki akarja irtani az egész nemzetiséget. A katonai junta kemény válaszcsapásokat hajtott végre a hutuk ellen. Becslések szerint összesen 100 ezren vesztették életüket – jórészt hutuk. Sokan a szomszédos Tanzániába és Ruandába menekültek.

1976-ban a tuszi nemzetiségű Jean-Baptiste Bagaza ezredes vértelen puccsal került hatalomra, s egy sor reformot hirdetett meg. 1981-ben új alkotmányt is életbe léptetett, amely kimondta az egypártrendszert. 1984 augusztusában Bagazát államfőnek választották meg. Elnöksége alatt elnyomta a politikai ellenfeleit, korlátozta a vallásszabadságot.

1987-ben aztán őt is utolérte a burundi vezetők átka: a tuszi Pierre Buyoya tábornok - természetesen - puccsal buktatta meg hatalmát, felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamenti pártokat. Katonai diktatúrát vezetett be. Eközben a vidéki falvakban tusziellenes pogromokat hajtottak végre, egyes becslések szerint körülbelül 5 ezren vesztették életüket.

Ezt követően hutu ellenzékiek levélben kérték Buyoyát, hogy az állami intézményekben nagyobb képviseletet biztosítson a hutuk számára. Ez azért lett volna magától értetődő, mert az országban nagy többségben éltek, s élnek mindmáig a hutuk: arányuk 85 százalékos, a tusziké csak 14 százalék. Az elnök azonban bebörtönöztette a dokumentum aláíróit. Néhány héttel később azonban – talán puccstól tartva – új kormányt állított fel, amelyben egyenlő számú hutu és tuszi miniszter kapott helyet, sőt, hutu kormányfőt nevezett ki.

2015.05.27 07:32

Hasogdzsit és az üldözött újságírókat választotta a Time az év embereivé

Publikálás dátuma
2018.12.11 17:16

Fotó: /
Ők nagy kockázatokat vállaltak a még nagyobb igazságok felderítése érdekében – indokolta a döntést a lap főszerkesztője.
Az október elején meggyilkolt szaúdi újságíró, Dzsamál Hasogdzsi, a fülöp-szigeteki Maria Ressa, a mianmari Wa Lone és Kyaw Soe Oo, valamint az annapolisi Capital Gazette szerkesztősége lett az Év Embere a Time magazinnál. Edward Felsenthal, a lap főszerkesztője a döntéssel kapcsolatban hangsúlyozta: az újságírók
„nagy kockázatokat vállaltak a még nagyobb igazságok felderítése érdekében”.
Dzsamál Hasogdzsi személyében először lett az Év Embere valaki, aki már nem él. Az Egyesült Államokban élő szaúdi újságírót október 2-án ölték meg Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán, ahová azért ment, hogy beszerezze a szükséges iratokat a házasságkötéséhez. Rijád eleinte azt állította, hogy Hasogdzsi elhagyta az épületet és utána tűnt el, majd azzal állt elő, hogy az újságíró dulakodás közben vesztette életét a konzulátuson. A CIA kiszivárogtatott elemzése szerint Hasogdzsit a szaúdi koronaherceg utasítására gyilkolták meg. A szaúdi uralkodó és a koronaherceg egyaránt határozottan cáfolta, hogy tudomása lett volna a gyilkosság tervéről és végrehajtásáról.
A fülöp-szigeteki újságíró, Maria Ressa a Rappler nevű híroldal alapítója és ügyvezető igazgatója, a portál több ízben feltárta a kormány sötét ügyeit. Ressa a BBC-nek februárban azt mondta: határozott benyomása, hogy január közepén azért vonták vissza az oldal működési engedélyét, mert „túl sokat” foglalkozott a Rodrigo Duterte elnök vezette kormány sötét ügyeivel.
A két mianmari újságírót szeptember elején ítélték börtönbüntetésre. A Reutersnek író riportereket tavaly decemberben vették őrizetbe, amikor oknyomozást folytattak tíz férfi és fiatal meggyilkolása ügyében. Az áldozatokkal a hadsereg végzett Észak-Rakhine Inn Din nevű falujában – mindegyikük a muzulmán rohingya kisebbség tagja volt. A riporterek ellen az a vád, hogy munkájuk során törvénytelenül jutottak titkos állami dokumentumokhoz. Az eljárás során az a riporterek ártatlanságukat hangoztatták. „Nem félek. Semmi rosszat sem tettem. Hiszek a demokráciában és a szabadságban” – hangoztatta Wa Lone.
A marylandi Annapolisban található Capital Gazette szerkesztőségben júniusban tört ki lövöldözés, a támadásban öt ember vesztette életét. A The Baltimore Sun tulajdonában lévő Capital Gazette az ország egyik legrégebbi újságja. A támadás után a rendőrség megerősítette a New York városi szerkesztőségek védelmét is.

Az Index újságírójáról is írnak

A Time kapcsolódó vezércikkében az Indexes Dezső András ügyéről is írnak – emelte ki a portál. Még az áprilisi választások előtt a köztévében nyilatkozott egy nő, aki azt állította, hogy azért költözött haza Svédországból, mert annyira rossz ott a közbiztonság a migránsok miatt. Az újságíró kiderítette, hogy a nőt több ízben is elmarasztalták rágalmazásért, közbizalom elleni bűncselekményért és zaklatásért a svédországi hatóságok. Ezután eljárás indult nyilvános adatbázisból dolgozó kollégánk ellen különleges személyes adattal való visszaélés miatt. Megrovást kapott, ami ellen fellebbezett.

2018.12.11 17:16
Frissítve: 2018.12.11 17:16

Kreml: Putyin is kaphatott Stasi-igazolványt

Publikálás dátuma
2018.12.11 16:24

Fotó: AFP/ Sergey Kompanichenko
Az orosz elnöki szóvivő azt javasolta a kérdés iránt érdeklődőknek, hogy forduljanak az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálathoz (SZVR) felvilágosításért.
A szovjet Állambiztonsági Bizottság (KGB) és a keletnémet állambiztonsági minisztérium (Stasi) partnerszolgálatok voltak, amelyek adhattak ki igazolványt egymás munkatársai, így a jelenlegi orosz elnök, Vlagyimir Putyin számára is – jelentette ki az MTI összefoglalója szerint Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője újságíróknak Moszkvában. Peszkov a Bild című német bulvárlap írására reagált, amely szerint a Stasi drezdai archívumában Putyin nevére kiállított igazolványt találtak. Az orosz vezető a Kreml hivatalos honlapján közzétett adatok szerint 1985 és 1990 között szolgált az NDK-ban a szovjet külföldi hírszerzés kötelékében. A Bild szerint Putyin őrnagyi rangban volt, amikor 1985. december 31-én átvette az általa saját kezűleg aláírt igazolványt, amelynek érvényességét 1989 végéig negyedévenként meghosszabbították. Konrad Felber, a drezdai Stasi-arcívum feldolgozásának vezetője a lapnak elmondta, hogy az okmány birtokában Putyinnak szabad bejárása volt az NDK állambiztonsági szolgálatának intézményeibe, és nem kellett felfednie, hogy a szovjet hírszerzésnek dolgozik. A szakértő úgy vélekedett, hogy az igazolvány birtoklása megkönnyíthette tulajdonosának az ügynökök beszervezését. Az orosz elnöki szóvivő azt javasolta a kérdés iránt érdeklődőknek, hogy forduljanak az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálathoz (SZVR) felvilágosításért.

Peszkov: Trump idővel kiállítja a külügyminiszterek bizonyítványát

Peszkov válaszolt Mike Pompeo amerikai külügyminiszter nyilatkozatára is, aki „az állami vagyon két korrupt kormány általi elpazarolásának” nevezte, hogy Oroszország két Tu-160-as hadászati bombázót küldött Venezuelába. Az orosz szóvivő kifejezte egyet nem értését ezzel a minősítéssel és úgy vélekedett, hogy nem egészen helyénvaló ilyen kijelentéseket hangoztatni egy olyan ország részéről, „amely katonai költségvetésének feléből is jól lehetne lakatni egész Afrikát”. Kimondatlanul Pompeo elődje, Rex Tillerson leváltására célozva Peszkov megjegyezte, hogy az amerikai elnök idővel „kiállítja a külügyminiszterek bizonyítványát”, és Pompeo „nem diplomatikus” kijelentése is megkapja a megfelelő értékelést. Hangsúlyozta, hogy Oroszország továbbra is konstruktív viszonyra törekszik az Egyesült Államokkal és kifejezte reményét, hogy ez előbb-utóbb viszonzásra talál Washingtonban. Az orosz védelmi tárca hétfőn közölte, hogy két, nukleáris eszközök hordozására is alkalmas Tu-160-as stratégiai bombázót, egy An-124-es katonai nehéz szállítógépet és egy Il-62-es nagy hatótávolságú utasszállító repülőgépet küldött át a venezuelai főváros Maiquetia nemzetközi repülőterére. A TASZSZ orosz hírügynökség a dél-amerikai ország sajtóját idézve azt írta, hogy a gépek közös hadgyakorlaton vesznek majd részt. A Tu-160-asok 5500 kilométeres hatótávolságú, nukleáris vagy hagyományos robbanótölteteket hordozó manőverező repülőgépek indítására alkalmasak. Ilyen típusú bombázókról a Szíriában folytatott orosz hadműveletek során először vetettek be harci körülmények között hagyományos robbanótöltettel ellátott H-101-es típusú „szárnyas rakétákat”. Múlt héten delegáció élén Moszkvában tárgyalt Nicolás Maduro venezuelai elnök. A vizit idején a felek több mint 6 milliárd dollárnyi orosz beruházás venezuelai garantálásáról született megállapodás. A venezuelai küldöttség emellett 600 ezer tonna orosz búza vásárlásáról és a dél-amerikai ország fegyverrendszereinek orosz karbantartásáról is szerződést kötött.
2018.12.11 16:24