Az egész úgy kezdődött, hogy a Fidesz elveszített három egymást követő időközi választást és a népszerűsége is lefelé ívelt. Botrány, botrányt követett. A miniszterelnöknek "kapóra jött" a párizsi terrortámadás és a trafikos lány galád meggyilkolása. Eszközökké váltak. Ezt onnan is tudni lehet, hogy a korábbi esetek kapcsán mindig csendben maradt. Nem indult a maihoz hasonló nagy hecckampány. Az öntörvényű miniszterelnök könnyen fogyasztható koncként két nyilatkozatot vetett a nép elé; egyet a migrációról, egyet a halálbüntetésről, hogy a pártját sújtó negatív trendet, a figyelem manipulálásával legalább is megállítsa. Hogy ez az egész az Európai Parlament elé került? Hát istenem!
A magyarok nevében Orbán Viktor fórumot kapott ahhoz, hogy előttünk egyszerű, de hatásos mondatokkal bizonyítsa a bátorságát és az alkalmasságát. Magabiztos volt, hiszen tudta előre, még nem lesznek szankciók, ugyanakkor persze az esélytelenek nyugalmával azt is jól tudta, ettől még nem fognak megváltozni az Unió erkölcsi és jogi normái. Hogy meddig szándékozik ezen az úton még elmenni? Mivel nem érték és jogi, hanem pusztán "eszköz" alapon áll a politikája, és az "eszközt" mindig az adott pillanatban fennálló helyzet szerint választja ki, kiszámíthatatlan ember. A személye ettől válik majd egyre jobban Magyarország és Európa terhévé. A károk ma még felbecsülhetetlenek.
