Aznap, amikor 1990 január elején Aczél Endrét kirúgták a TV Híradó főszerkesztői posztjáról (Pozsgay Imre kívánságát az akkori tévé-elnök, Nemeskürty István hajtotta végre) Elek János lett volna a fél nyolcas híradó műsorvezetője. Miután megtudta, mi történt, szépen összetépte a megírt szövegeit és - a másik főszerkesztő-helyettessel, Sándor Istvánnal együtt - lemondott. Ezzel véget ért a magyar híradózás nagy korszaka, amelyet ez a három ember irányított, egy valódi csapat élén. Elek pontosan ismerte a szakmát és a határait, tudósítóként, szerkesztőként és képernyősként is bizonyította.
Nagyon tisztességes volt és mindig jobbat akart. A nyolcvanas évek elején óriási visszhangot keltett szakmai körökben a Filmvilágnak adott interjúja, amelyben arról beszélt, mennyivel jobb híradót is lehetne csinálni. A botrány miatt két évre távozni is kényszerült a tévéből, akkor a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője volt. Aztán Aczéllal visszatért és megmutatta, mire gondolt az interjúban. 1990 után sokfelé dolgozott, volt a TV3 hírigazgatója, az EU Kommunikációs Közalapítvány sajtóirodájának vezetője, a hirszerzo.hu főszerkesztője és az MTI szerkesztője is.
Elek János gyakran idézte Svejket, utóbb elmondta, szinte minden nap olvasott belőle és a svejki bölcsességgel szemlélte a világot. Egyre fogynak a hasonló, nagyon művelt és nagyon emberek. Ezért is fog hiányozni.