Pofon vagy nyakleves?

Fenn is akadt a magát demokratikus ellenzéknek nevező sokadalom némelyikének torkán - még Vonáén is -, hogy Juncker ahhoz, hogy pofon vágja Magyarország miniszterelnökét? Orbán hívei szerint ezzel a laza mozdulattal nemcsak minden magyart, hanem a demokráciát is megalázta, semmibe vette ez a kopciher, bunkó bizottsági elnök. Ami sok, az sok!

Az ellenzék első tévedése az, hogy Junker laza kézmozdulatát pofonnak minősítette. Mert különbség van a pofon és a nyakleves között. Csak a "magas irodalomban" kevéssé járatosak kedvéért: a pofon komoly emberek sportja, Fülig Jimmyé, Senki Alfonzé, Tuskó Hopkinsé, hogy Piszkos Fredről ne is beszéljünk. A pofozkodás társadalmilag egyenrangú emberek, az úgynevezett úri söpredék késő délutáni - kora esti foglalatossága, amit szokás szerint kikötői kocsmák csendes magányában, a lámpakiverést követő diszkrét félhomályban, általában a hatósági közeg megérkeztéig szokás űzni. Generális szabályok híján jobb és bal kézzel egyaránt gyakorolható, lendületből elvégzett, a sporttárs orcáján tenyérben végződő karmozdulat, ami enyhébb esetben egyensúlyvesztést, súlyosabb esetben a fogállomány látványos ritkulását is eredményezheti.

A nyakleves más. Alapvetően. Nem egyenrangú, alá-fölé rendelt viszonyban lévők közötti kizárólag egyirányú aktivitás, amit csakis a fölérendelt státuszban lévő gyakorolhat. Az alá-fölé rendelés milyensége két főcsoportba sorolható: korosztálybélibe vagy státuszbélibe. Például a nevelői, a Makarenkó által népszerűvé tett nyaklevesre mind a két állítás igaz. A nyakleves kiváltója - a pofonnal ellentétben - nem pusztán az időmúlatás formája, komoly nevelői szándék is van mögötte.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba: nem pofont, hanem nyaklevest kapott Orbán Rigában a bizottsági elnöktől. Nem két egyenrangú fél kard nélküli pengeváltása történt, csupán egy politikailag neveletlen, a demokráciát tudatosan félremagyarázó nebuló kapott az osztály előtt - egy féltéstől és szeretettől áthatott -, nevelő célzatú nyakast, az ő és a többiek okulására.

Persze, Juncker kilépett a szerepéből, de mit tehetett? Szokás szerint barátságosan parolázzon azzal az emberrel, aki épp lebontani készül azt, amit az elnök, az összes elődje és bizottsága évtizedek óta épít az egységes Európáért? Ha lett volna Junckerhez hasonló kvalitású politikus 1932-ben, és egy nyaklevessel „helyre teszi” Hitlert, talán nem égeti fel a világ felét egy idióta által kieszelt nácizmus.

Az a közelítés, miszerint Orbán rosszul reagált, sőt ha visszaadja, a világ előtt óriásit profitál belőle, teljesen hibás. Orbán kifogástalanul reagált. Pontosan megértette, hogy sokakat - lásd a magyarokat - nemzeti színű maszlagokkal a végtelenségig lehet hülyíteni, de attól a világ még nem teljesen hülye. Példának okáért a nevezett bizottsági elnök sem az. Orbán sem hülye. Csak néha, valami megmagyarázhatatlan okból, annak tetteti magát. Jól reagált, megszégyenülve, a sorba beállva, a tekintély előtt meghunyászkodva jelezte, értem Tanár úr.

Kár, hogy csak ő és viszonylag kevesek értették: az a nyakleves nem a magyar nemzetnek, hanem neki, a politikailag neveletlen nebulónak szólt. Még nagyobb kár, hogy Orbán láthatólag csak ebből ért. Azért is kár, hogy riválisai a nemzeti együvé tartozás jegyében védeni kezdték, ismét jelezve, hogy világtalanként közlekednek a politika útvesztőkkel teli világában.

2015.05.28 08:01

Tiszteletkör

Alighanem tét nélküli kört futnak ellenzéki képviselők azzal, hogy a Jobbiktól a DK-ig egységesen a rabszolgatörvény megsemmisítését várják az Alkotmánybíróságtól (Ab). A felvetés jogos és ésszerű, a módszer kevésbé.
Pedig érvek bőven vannak amellett, hogy miért kellett az Ab-hez fordulni, miután a parlament emlékezetes, december közepi ülésnapján önmaga paródiájába fordult át a törvénygyár. Latorcai János nem a pulpitusról, hanem a képviselői padsorokból vezette az ülést, a folyamatot Orbán Viktor és más fideszesek testükkel „biztosították”, és szavazókártyák nélkül is lehetett voksolni, így csak az nem nyomott más helyett gombot, aki nem akart. A törvényszöveg kapcsán is lehetne sorolni az alapjogok, például a pihenéshez való jog sérelmét, azt, hogy a munkavállalókat  kizsákmányolhatják – persze tudjuk, szigorúan „önkéntes” alapon.
Több mint 50-en (ennyi képviselő kell az utólagos normakontrollhoz) attól a testülettől várnak mielőbb választ, amelyik mindent tesz, csak gyorsan nem reagál. Majdnem két éve, hogy a tüntetéseket és felháborodást kiváltó lex CEU az Ab elé került. Döntés nincs, az egyetem nagy része költözik, az Ab meg felfüggesztette az eljárást az Európai Bíróságon indult kötelezettségszegési eljárások lezárásáig. Pontosan ugyanez a helyzet a civiltörvénnyel. A plakáttörvénynél „csak” másfél évet kellett várni, amíg elhajtották az ellenzékieket a beadványukkal együtt.
A politikailag kényes kérdésekben rendre előkerül a nagy trükk: az Ab-t utólagos normakontrollnál nem köti semmilyen határidő, szemben azzal, ha az államfő kér előzetes kontrollt (akkor 30 napon belül dönteni kell). Áder János hozta a formáját, aláírta a túlóratörvényt. Most az Ab-n a sor. A túlóratörvény pedig – az ellenzékiek beadványával együtt – feliratkozhat a várakozók hosszú listájára.
2019.01.16 09:16

Drága hazánk

Nekünk olyan ügyes kormányunk van, amely hajszálpontosan megsaccolta, hogy a tavalyi infláció 2,7 százalékos lesz - és lám, jóslata be is vált. Éppen ennyit romlott a forint 2018-ban, és a nyugdíjasok közül azok a szerencsések, akik a Magyar Államkincstár rakoncátlankodó informatikai rendszere dacára már hozzájutottak januári járadékukhoz, tapasztalhatták, hogy pontosan ennyivel több pénz jelent meg a számlájukon az előző hónaphoz képest. 
Az persze merőben talányos, hogy milyen képességek szükségeltetnek ehhez a fantasztikus telitalálathoz, de ha a mindennapi tapasztalatainkat összehasonlítjuk a KSH keddi inflációs adataival, akkor sajnos nemigen találunk közös pontokat. Mint tudjuk, a fogyasztói árindex alakulásának kiszámíthatónak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Látszólag a hazai pénzromlás ütemének alakulása mindenben megfelel ennek a kritériumnak. De csak látszólag!
A hazai infláció rejtelmeiben kutakodók felfigyeltek például egy érdekes jelenségre. Hosszú évek óta látjuk, hogy a magyarok öltözködésének alapelemévé váltak a Távol-Keletről származó ruházati termékek, kevésbé szépségük, mint inkább alacsony áruk miatt. De mivel az úgynevezett kínai piacok, áruházak, boltok valódi forgalmáról csak közelítő becsléseink voltak, így tényleges árszínvonalukat alig-alig lehetett nyomon követni. Az online pénztárgépek megjelenése némi rendet teremtett ebben a kusza világban, viszont mintha az árakat meghatározó néhány nagykereskedő a vevőkön kívánt volna bosszút állni az adófegyelem megjelenéséért: drasztikus áremelést hajtottak végre. Ez azonban nem, vagy csak részben jelent meg az inflációs statisztikában. Mondanunk sem kell, hogy erre is lehet szakmainak tűnő magyarázatot adni, miként a létminimumszámítás elhagyására is.
Ennél azonban keményebb dió, hogy miért vezetnek be újabb és újabb fogalmakat a jegybank háza táján - annak érdekében, hogy a lassan három esztendeje szunnyadó, 0,9 százalékos, ma már nevetségesnek mondható alapkamaton a világért ne kelljen emelni. Először a kőbe vésettnek tekintett 3 százalékos inflációs küszöböt - azt az értéket, ahol már emelni kellett volna - tolták ki négy százalékosra. Ezt követte a maginfláció figyelembe vételének havi bevezetése. (Ennél a mutatónál az üzemanyagok, az energia és a gyógyszerárak változását figyelmen kívül hagyják.) Most pedig feltűnt egy - jegyezzük meg: szintúgy követhetetlen - újabb mutató: a volatilis (változékony) áralakulásoktól megtisztított.
A statisztikai adatokkal is az történik, mint Arany János balladájának Ágnes asszonyával, aki a patakban "régi rongyát" igyekszik fehérre mosni, de sikertelenül. A fogyasztó azt tapasztalja, hogy az emelkedő bérekre tekintettel a termelők és szolgáltatók már nem elégedettek az elmúlt öt esztendőben alig-alig növekvő áraikkal. Ezért egyre többet hárítanak át megnövekedett költségeikből a fogyasztókra. Jól érzékelhető például, hogy az alapvető élelmiszerekért egyre többet és többet kell fizetni. És ezt a maszatot még Ágnes asszony sem tudja rólunk lesikálni.
2019.01.16 09:00
Frissítve: 2019.01.16 09:05