Fenn is akadt a magát demokratikus ellenzéknek nevező sokadalom némelyikének torkán - még Vonáén is -, hogy Juncker ahhoz, hogy pofon vágja Magyarország miniszterelnökét? Orbán hívei szerint ezzel a laza mozdulattal nemcsak minden magyart, hanem a demokráciát is megalázta, semmibe vette ez a kopciher, bunkó bizottsági elnök. Ami sok, az sok!
Az ellenzék első tévedése az, hogy Junker laza kézmozdulatát pofonnak minősítette. Mert különbség van a pofon és a nyakleves között. Csak a "magas irodalomban" kevéssé járatosak kedvéért: a pofon komoly emberek sportja, Fülig Jimmyé, Senki Alfonzé, Tuskó Hopkinsé, hogy Piszkos Fredről ne is beszéljünk. A pofozkodás társadalmilag egyenrangú emberek, az úgynevezett úri söpredék késő délutáni - kora esti foglalatossága, amit szokás szerint kikötői kocsmák csendes magányában, a lámpakiverést követő diszkrét félhomályban, általában a hatósági közeg megérkeztéig szokás űzni. Generális szabályok híján jobb és bal kézzel egyaránt gyakorolható, lendületből elvégzett, a sporttárs orcáján tenyérben végződő karmozdulat, ami enyhébb esetben egyensúlyvesztést, súlyosabb esetben a fogállomány látványos ritkulását is eredményezheti.
A nyakleves más. Alapvetően. Nem egyenrangú, alá-fölé rendelt viszonyban lévők közötti kizárólag egyirányú aktivitás, amit csakis a fölérendelt státuszban lévő gyakorolhat. Az alá-fölé rendelés milyensége két főcsoportba sorolható: korosztálybélibe vagy státuszbélibe. Például a nevelői, a Makarenkó által népszerűvé tett nyaklevesre mind a két állítás igaz. A nyakleves kiváltója - a pofonnal ellentétben - nem pusztán az időmúlatás formája, komoly nevelői szándék is van mögötte.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba: nem pofont, hanem nyaklevest kapott Orbán Rigában a bizottsági elnöktől. Nem két egyenrangú fél kard nélküli pengeváltása történt, csupán egy politikailag neveletlen, a demokráciát tudatosan félremagyarázó nebuló kapott az osztály előtt - egy féltéstől és szeretettől áthatott -, nevelő célzatú nyakast, az ő és a többiek okulására.
Persze, Juncker kilépett a szerepéből, de mit tehetett? Szokás szerint barátságosan parolázzon azzal az emberrel, aki épp lebontani készül azt, amit az elnök, az összes elődje és bizottsága évtizedek óta épít az egységes Európáért? Ha lett volna Junckerhez hasonló kvalitású politikus 1932-ben, és egy nyaklevessel „helyre teszi” Hitlert, talán nem égeti fel a világ felét egy idióta által kieszelt nácizmus.
Az a közelítés, miszerint Orbán rosszul reagált, sőt ha visszaadja, a világ előtt óriásit profitál belőle, teljesen hibás. Orbán kifogástalanul reagált. Pontosan megértette, hogy sokakat - lásd a magyarokat - nemzeti színű maszlagokkal a végtelenségig lehet hülyíteni, de attól a világ még nem teljesen hülye. Példának okáért a nevezett bizottsági elnök sem az. Orbán sem hülye. Csak néha, valami megmagyarázhatatlan okból, annak tetteti magát. Jól reagált, megszégyenülve, a sorba beállva, a tekintély előtt meghunyászkodva jelezte, értem Tanár úr.
Kár, hogy csak ő és viszonylag kevesek értették: az a nyakleves nem a magyar nemzetnek, hanem neki, a politikailag neveletlen nebulónak szólt. Még nagyobb kár, hogy Orbán láthatólag csak ebből ért. Azért is kár, hogy riválisai a nemzeti együvé tartozás jegyében védeni kezdték, ismét jelezve, hogy világtalanként közlekednek a politika útvesztőkkel teli világában.
