George Clooney eddig biztos pont volt, kacathoz csak úgy (a pénztárgép csörgéséért) nem adta a nevét, a Holnapolisz című meghatározhatatlan műfajú mozidarabban ezért is zavarba ejtő a jelenléte. Szerepvállalásaiban gyakran valamiféle jobbító szándék lelhető fel, azon a közhelyes szinten, hogy a holnapot meg kell védenünk, itt is fellelhető persze jó szándék.
De az egész sztori olyan elhasznált sci-fi részekből van összetákolva, ami már szinte arcátlanság. Így nem csak az a nagy kérdés, mi a jó csodáról szól a film, hanem az is, vajon hogy kerül egy ilyen vásári tákolmányba George Clooney. Persze, az utóbbi kérdés legyen az ő gondja, viszont az, hogy nehéz eligazodni ebben a sztoriban, az erősen a nézőt sújtja.
A hangsúlyozottan családi filmnek szánt Holnapolisszal az a legnagyobb baj, hogy gyerekfilmnek túl kegyetlen és drasztikus akciórészletet is bekavar a sztoriba, az érettebb nemzedék számára meg csak unalomig ismert látványt és fordulatokat von be a sci-fi égisze alatt a gyermekded történetbe.
Itt is az emberiség és a Föld megmentéséről van szó, mint Hollywood oly sok kalandakciójába, ennyi apokalipszist, mint amennyit odaát a néző ijesztgetésére kiagyalnak, nem is lehet mindig új ötletekkel bírni, ez nyilvánvaló. De akkor legalább lenne egy átlátható, érdekes, netán tartalmában fordulatos meséje az újfent előállított emberiség-mentésnek
Az határozottan rokonszenves, hogy Clooney beáll egy ifjúsági filmbe, fiatal partnerek közé. Neki kimondottan jól áll ez a nemzedékbeli össze nem illés, a férfias bájából már kezd ugyan fokozatosan veszíteni, de egyénisége rokonszenves vonásait a lassan mélyülő ráncok sem fárasztják el. Lehetne egy igazi jó kihívás, ha ő és partnerei egy jó történetet kapnának a talpuk alá.
A jó történet azonban teljes egészében hiányzik, és olyan zavaros, összevissza sztori ugrál a honaputánból a tegnapelőttbe, amitől ember legyen, aki pontosan vissza tudja idézni, miről is szól a film. Clooney az az idősödő felnőtt, aki mindenféle sci-fi kütyükhöz ért, gyerekkorában zseninek indult, és akihez a jövőre kíváncsi, vállalkozó szellemű kamasz leányzó, Casey azért fordul, hogy vigye el a jövő Holnapoliszába. Fontos szerepet kap egy kitűző jelvény is, amely olykor csodát tesz, mindenesetre a fizika törvényeinek fittyet hányva Casey-t egyik világból a másikba tudja repíteni.
Rövidebb idő alatt, mint egy ujjpattintás. A gond csak az, hogy nem éppen olyankor, amikor szükség lenne rá, viszont kutya ellen a legjobb védelem, Casey mint egy szellem, lebeg keresztül a haragos eben. Ez utóbbi jelenet a film imitt-amott megcsillanó humorának egyik csúcspontja is, úgyhogy sajnos nem túl sok vicces fordulatnak örülhetünk.
A zavaros és túlbonyolított ki-bejárás a jövő városába lényegében rádöbbenti Clooney-ékat az igazi veszedelemre, amit a szupermodern megapolisz uralkodója jelent. A Dr. House-ként jól ismert Hugh Lorie alakítja azt a nagyurat, aki csalárd módon sietteti az emberiség kipusztulását. A látvány olykor megmosolyogtató, mert innen-onnan összecsórt darabok teszik ki a jövő megapoliszát, főként digitális trükkök lekoppintása jelenti a filmbeli holnapot.
Brad Bird rendező mintha egy zsibvásáron járt volna bevásárolni a kellékeket. Ez azért meglepő kissé, mert a L’ecso meg A hihetetlen család, plusz a Simpsonék jó pár epizódja a nevét igazán jó fényben tünteti fel, sőt, mint akinek kötelező a jó humorérzék. Ő jegyzi a Mission: Impossible – Fantom protokoll című akciót is Tom Cruise-zal, tehát nem kezdő az élő színészes pályán sem.
S ami az animációs múltját illeti, a humorérzéke is a helyén van, méghozzá a minőségi humorra értve. Megfigyelhetjük, itt is, hogy a rengeteg CGI trükk lassan az ilyen fajta hollywoodi produkciókat inkább közelíti az animációhoz, az élő szereplők élő jellege – humanoid érzelmei, indulatai stb. – a háttérbe szorul, de legalább átmentődne a humor és irónia. Birddel e tekintetben nincs túl sok szerencsénk ebben a filmben, rém komolyan van véve a világmegváltás.
A mindent egy kalapba módszer következtében elképesztő durva akciójelenetek is kerültek az ifjúsági jellegű sztoriba. Mondjuk egy bolt gonosz tulajdonosainak kiirtása például, amit ugyan elmismásol a tény, hogy nem is voltak földi halandók, hanem rosszindulatú földön kívüliek, de a látvány azért elég taszító. A felettébb durva jelenetek érezhetően kötelező penzumként az szolgálják, hogy a serdületlenebb nemzedéknek valami olyasmit adjon, mint a nagyoknak.
Ám hiába Clooney tudós zsenijének nemes szándéka, a világ és az emberiség megmentésének vállalása, ami mégiscsak kijár egy családi filmnek, mert egyébként alig hagy nyomot maga után a Holnapolisz. Legfeljebb azon merenghetünk, hogy a mai fiatal nemzedék filmes igénye tényleg ilyen lenne?
(Holnapolisz **)