Germaine Tillion etnológus és Genevieve de Gaulle-Anthonioz, Charles de Gaulle tábornok néhai államfő unokahúga mellett Pierre Brossolette, az ellenállás egyik vezetője és Jean Zay politikus, akit 1944 júniusában a Vichy-kormány francia milicistái gyilkoltak meg, "testet és arcot kölcsönöznek a köztársaság szellemének és emlékeztetnek az értékeire" - mondta Hollande megemlékezésében, amely hírmagyarázók szerint elnöki időszakának egyik legjelentősebb beszéde.
"Ezek a származásuk, véleményük és pályájuk alapján teljesen különböző nők és férfiak az ellenállás szellemiségét testesítik meg. A (náci) megszállással, az alávetetettséggel szemben ugyanazt a választ adták: nemet mondtak, azonnal, határozottan, nyugodtan" - hangsúlyozta a francia elnök. "A kitartást, az elkötelezettséget és a bátorságot jelképezik" - tette hozzá Hollande, a négy hónappal ezelőtti, 17 áldozattal járó párizsi iszlamista merényletsorozatra is utalva. Az államfő szerint hetven évvel a második világháború után visszatért "a demokrácia, a zsidók, a szabadkőművesek és a szabadgondolkodók elleni gyűlölet" Franciaországban.
"Ennek a gyászos újjászületésnek a megakadályozására keltek fel a franciák január 11-én" - fogalmazott Hollande, emlékeztetve a terrorizmus elleni köztársasági menetre, amelyen 4 millió ember mellett mintegy ötven ország vezető politikusa is részt vett Párizsban. A Charlie Hebdo szatirikus hetilap elleni terrortámadást követően számos tiltakozó rendezvényre került sor országszerte.
A Panthéonban a francia történelem 73 jelentős alakja nyugszik, köztük jelenleg mindössze két nő földi maradványait őrzik. A 71 férfi - például Voltaire, Rousseau, Victor Hugo és Émile Zola - mellett jelenleg csak a fizika úttörőjének számító Marie Curie, illetve Sophie Berthelot nyugszik a turisták körében is igen népszerű híres templomban. Utóbbi ráadásul csak azért, mert azt akarták, hogy férje, Marcellin Berthelot kémikus mellett legyen eltemetve.
A százéves korában, 2008-ban elhunyt Germaine Tillion 1940-ben csatlakozott az ellenállók mozgalmához, a német megszállók 1943-ban a ravensbrücki koncentrációs táborba hurcolták, miután elfogták az ellenállás egyik akciója nyomán. Az úgynevezett Verfügbarokhoz (rendelkezésre állók) tartozott, akik a haláltáborban is ellenállók maradtak, megtagadták, hogy a náciknak dolgozzanak, hivatalosan sehova sem voltak beosztva. Amikor nem tudtak elbújni, bármilyen munkára befoghatták őket. A háború után Tillion Észak-Afrika és a Közel-Kelet népeit kutató etnológusként szerzett nevet magának. Bátor tollú publicista és író is volt, aki elkötelezetten küzdött a nők egyenjogúságáért és a kínzás minden formája ellen.
Legjobb barátnője volt De Gaulle tábornok unokahúga, Genevieve de Gaulle-Anthonioz, aki diákként csatlakozott az ellenálláshoz. Őt is a ravensbrücki táborba deportálták, majd 1964-től 2002-ben bekövetkezett halálig állt az általa alapított ATD Quart Monde nevű, szegényekkel foglalkozó civil szervezet élén. A két nő koporsóját egyébként üresen szállították be a Panthéonba, miután a családjaik azt kérték, hogy földi maradványaik azokban a sírokban maradhassanak, ahol eltemették őket.
Az 1944-ben meggyilkolt Jean Zay volt oktatási miniszter kezdeményezte a 14 éves korig tartó iskolakötelezettség bevezetését Franciaországban, valamint a politikai és vallási jelképek viselésének betiltását a közoktatási intézményekben. Pierre Brossolette nevéhez fűződik Jean Moulinnel együtt az ellenállás nemzeti tanácsának létrehozása a háború alatt. 1944-ben letartóztatta és megkínozta a Gestapo, ő azonban nem vallott, hanem öngyilkos lett: hátrabilincselt kézzel kiugrott az ablakon. Jean Moulin már több mint ötven éve a Panthéonban nyugszik.
