Ceglédi: Nyílt törésre hiába tesz valaki sebtapaszt

Orbán Viktornak miniszterelnökként nagyon kevéske sikere, ellenben sok kudarca van, s ezek egy része képességbeli probléma - értékelte lapunknak az elmúlt öt évet Ceglédi Zoltán. Az elemző számára a kormányfő tegnapi beszéde nem hozott meglepetést, s úgy látja, a Fidesznek sem adott érdemi megoldást a fokozódó identitásválságára. Ceglédi szerint Orbánnak egyetlen szempontja volt és maradt, hogy ő birtokolja a hatalmat, az pedig a kormányfő elhibázott stratégiájából fakad, hogy a Jobbik fiatal, potens kérőként tűnik fel egyre több volt fideszesnek.

- Erre számított?

- Nagy vonalakban igen. Lett két új kommunikációs panel (polgári berendezkedés, hétköznapi patriotizmus), amelyeket Rogán Antal legott behelyettesíthet a "keményen dolgozó kisemberek" helyére, kaptunk egy sikerpropagandát enyhe önkritikával, "bevándorlózást", és immár sokadjára a konszolidáció üres ígéretét. Az egyetlen meglepetést talán az EU-pártiság aránya okozta - a manapság megszokott Orbántól még szinte sok is volt, de tegyük hozzá: egy uniós ország kormányfőjétől még mindig szomorúan kevés.

- EU, rokkantnyugdíjasok, civilek, drogos újságírók, bevándorlók, tegnapra pedig visszatértünk a kommunistákhoz. Öt év után van még kit utálni?

- Egy vírusnak is folyamatosan meg kell hódítani a szervezetet, nem az a jellemző, hogy lokalizálódik és szimbiózisban él a gazdatesttel. A Fidesz kormányzásának és általában a működésének is az a jellemzője, hogy folyamatosan menni kell előre, újabb és újabb ellenfeleket kell keresni. A ma "főellenségeit", akiket holnap újra cserélnek. Ha végignézzük, mi történt 2010 óta, világosan látszik, hogy volt jó pár ilyen főellenfél, akiket sajátos módszereikkel "legyőztek", voltak kreált problémák, amiket "megoldottak" - gondoljunk csak az IMF-re! De mégsem lett jobb. Beszélhetünk akár az államadósságról, akár az életszínvonalról, akár a devizahitelesek helyzetéről, az adott, főellenségnek kikiáltott célpont "legyőzése" - akár az, hogy "nem lettünk gyarmat" -, nem mondható, hogy bármilyen érdemi társadalmi probléma megoldásában eredményt hozott volna.

- A gyarmat Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke múlt heti viselkedése után könnyen újra fölmerülhetett volna…

- A Fidesznek igazából nincs külpolitikája. Csak belpolitikája van, olyan, amilyen. A keleti nyitás sem külpolitikai, vagy diplomáciai stratégia, hanem gazdaságpolitika, "külgazdaság" úgymond. Ez kezdettől jellemzi a kormányzást, hiszen már a "nem leszünk gyarmat" is egy belföldre szánt üzenet volt, amit a békemenet trambulinjául szántak, s a saját tábornak magyarázatot adó megfejtésnek. Juncker esetében Orbán nyilván nem számított a pofonra, a valóban megmagyarázhatatlanul bunkó viselkedésre. Ugyanakkor az első fideszes reakciókból nem azt láttam, hogy beleállnának, s kimondanák, hogy a miniszterelnökünket megpofozták, inkább megmagyarázták, hogy ez csak egy kedélyes viszony vicces megnyilvánulása. Pedig Juncker durván megszegte a protokollt, amiből látszik, nemcsak Magyarországon vannak közpozíciót betöltő időzített bombák, az EU sem mentes ettől. De a magyar kormány eddig sem Juncker, vagy más szereplők viselkedése alapján döntötte el, hogy mit gondoljon az EU-ról.

- A történtek bagatellizálása éppen azért lehet érdekes, mert a Fidesz háza táján ma is igény mutatkozik a külföldi ellenségképekre.

- Azért, mert rengeteg kudarca van a kormánynak, és ezek jellemzően az öndefiníció teljes hiányából erednek. Ha megkérdeznénk egy fideszest, hogy ők milyen párt, akkor lehet, hogy merné állítani, egy jobboldali, konzervatív pártról van szó, de megélt, tartalmi módon a Fidesznek ma nincs politikai öndefiníciója. Ez egy alapvetően hatalomtechnikai szempontok alapján működő vállalkozás, szinte értékmentes projekt. Nincs ezzel egyedül a magyar pártok között, mert a 2014-es nagy összefogás mosógépéből kiszabadulva az ellenzéki oldal úgy összemosta a színeit, hogy még ma is alig látszanak a profilok közötti különbségek. De a Fidesznél is nagy probléma, hogy a legutoljára vállalt konzervatív önmeghatározás nem fér össze például azzal, amit a megkérdőjelezhetetlenül keresztény-konzervatív Angela Merkel képvisel. De még az euroszkepticizmussal kapcsolatban is komoly különbségek vannak, például Orbán és David Cameron olvasatában.

- Pedig őt most nagy örömmel láttatná partnereként a kormányoldal.

- Ez egy nagyon érdekes törleszkedési kísérlet, de azért ne felejtsük el, hogy a brit euroszkepticizmus nagyrészt arról szól, hogy az EU szerintük túlszabályoz, s emiatt nagyobb szabadságot szeretnének. Orbán euroszkepticizmusa ezzel szemben arról szól, hogy ő kevesebb szabadságot szeretne itthon, mint amit az EU jónak tart. Az ő úgynevezett szabadságharca sok szempontból a brit inverze, hiszen azt akarja, hogy ne szóljanak bele abba, hogy ő itthon nem biztosítja, vagy épp korlátozza azokat a szabadságjogokat, amelyeket az EU tagállamai biztosítanak a polgáraiknak. De Nagy-Britanniában a demokráciát nem nagyon szokták megkérdőjelezni, ott működnek a demokratikus fékek és ellensúlyok. Nem ugyanolyan okok miatt csatáznak az EU-val, mint a szólásszabadságban, sajtószabadságban sérült, korrupcióval rendszerszinten fertőzött, botladozó aligdemokráciát megvalósító, s gazdaságilag sem sikeres Magyarország.

- Ezzel a felsorolással vonná meg az elmúlt öt év mérlegét?

- Valahogy így, s persze az én mérlegem nem egyezhet Orbánéval. De azért érdekes helyzet, hogy a tegnapi a sokadik olyan szereplése volt az elmúlt, viszonylag rövid időszakban, amikor nem tudott csak győzelmi jelentésekbe menekülni. Nyilván meg kellett próbálnia színesnek, sikeresnek láttatni a mögöttünk lévő öt évet. Ettől még most is, ahogy már a február végi évértékelőjében is, reflektálnia kellett arra, hogy egy csomó minden nem megy, hogy a Fideszben komoly törésvonalak vannak, hogy a kormánynak - főleg 2014 őszétől - nagyon komoly, elismert kudarcai vannak, s hogy ha ránéz a közvélemény-kutatásokra, akkor látja, milliós tábort vesztett el a pártja.

- Ennek is köszönhetőek a bornírt ötletek, a kommunikációs fogások?

- Ez tünetcsillapítás. A Fidesz "betegsége" az öndefiníció hiánya. Erről nem akar tudomást venni, kezelés helyett inkább a sorra fellépő tüneteket próbálja meg időről időre kommunikációs technikákkal kezelni. De egy nyílt törésre hiába tesz valaki sebtapaszt. Mégis, a Fidesz körülbelül ezzel próbálkozik, s mivel sikertelen, egyre inkább kapkod. Nem mellesleg, annyira központosított az egész "Pártunk és Kormányunk", annyira Orbán személyére és személyes képességeire épül, hogy amikor a miniszterelnök-pártelnök kopik, s nem bír el a feladattal, nincsenek kiegyenlítő kontrollmechanizmusok, amelyek tompítanák, vagy megakadályoznák a kudarcot.

Az interjú folytatódik a következő oldalon