Ilyen túlreagálásnak érzem Csintalan Sándor, amúgy rokonszenves, elhatárolódását a Hír tévé Civil kaszinójában elhangzottaktól. Pár percig a Cannesben díjat nyert Saul fia volt a beszélgetés témája. Fricz Tamás szociológus, az egyik résztvevő, arról beszélt, hogy íme a bizonyíték: oktalanság Magyarországon az antiszemitizmust emlegetni. Azt is szóba hozta, hogy a cannes.i fesztiválon úgy tetszik nagy népszerűsége van a holokauszt témának.
Mint aki több, mint negyven éve kíséri figyelemmel a francia Riviéra filmes seregszemléjét, közölhetem Fricz Tamással, hogy szinte alig szerepelt ilyen témájú film a versenyben. Hernády Zsolt, a piarista öregdiák történész, a beszélgetés másik résztvevője szerint a Saul fiának ügyes a témaválasztása. Mintha nem hallott volna semmit arról, hogy manapság a krimi, a scifi, a vámpírtémák a kedveltek a világ filmgyártásában, holokauszt film – kétségtelenül sok készült belőle – már alig kerül a közönség elé.
Dörner György színész-igazgató egyszerűen csak azon sajnálkozott, hogy a magyar filmesek miért nem inkább a pozsonyi csatáról készítenek valamit. Erről az ütközetről, ami több, mint ezer éve zajlott (907-ben) még a mai hazafias történelemkönyvek is alig emlékeznek meg, részben talán azért mert alig van hitelesnek számító dokumentum róla, részben mert itt a pogány magyar törzsek verték le az akkor már katolikus bajorokat. (Még a püspökük is meghalt a csatatéren.) Egy ilyen film nem milliókba, hanem milliárdokba kerülne. Amúgy Fricz Tamásnak elég lenne belepillantani a legutóbbi felmérésekbe, hogyan is áll Magyarországon az antiszemitizmus.