Piros lap a kormánynak

Ha felnőtt korban fosztanak meg valakit a férfiasságától, megőriz bizonyos reflexet korábbi életéből. A 2010 után többé-kevésbé kasztrált Alkotmánybíróság (Ab) is úgy viselkedett, mintha még mindig a politikától független, nagy tekintélyű alkotmányjogászok alkotnák és nem töltötték volna föl kormányközeli tagokkal: elkaszálta a nemzeti parkok területének a fideszes hűbéresek közötti kiosztását lehetővé tévő törvénymódosítást.

Igaz, most nem az izgága ellenzék, a norvégok és Soros támogatta méregzöldek hepciáskodtak az unalomig emlegetett földmutyi elen, hanem az államelnök. Áder János, aki nem vádolható azzal, hogy furtonfurt a legfelsőbb jogi fórumhoz szaladgálna, most nem igen tehetett mást. Magára öltötte a természet és környezetvédelem, a fenntartható fejlődés gúnyáját és ebből arcvesztés nélkül nem bújhatott volna ki, ha szemet huny a magyar természetvédelem felszámolása fölött.

Pedig a fölművelési tárcánál a scmittpáli ars poetica jegyében vallották: „nem leszek a kormány, a kormányzat törvényalkotási lendületének a gátja, sőt inkább a motorja. Ellensúly végképp nem akarok lenni.” Kétségtelen, ellensúly ha akart volna sem lehetett volna a minisztérium, hiszen még a környezetvédelmi államtitkárságot is gondosan felszámolták 2014-ben. Talán nem tartozik az összeesküvés elméletek körébe, ha azt vélelmezem, egyes fideszes gazdasági, vagy csak kapzsi körök már akkor kinézték maguknak a nemzeti parkokat. Ott ugyan nincsenek zsíros szántók, de a sovány legelőkről hektáronként 100 ezer forintot is be lehetett takarítani, de még az új uniós pénzügyi ciklusban is 60-70 ezer forintot hozhatnak hektáronként a természetvédelmi területek, ha újra indul a földalapú támogatást is megtámogató környezetgazdálkodási forrás. Persze ezt a támogatást eddig olyanok kapták, akik a korábbi évtizedekben még fizettek is a nemzeti parkoknak azért, hogy állataikkal fenntarthassák a természetközeli környezetet, és a támogatással tudtak egyáltalán talpon maradni. Az új földesurak viszont az eddigi tapasztalatok alapján többnyire csak az uniós "dohány" betakarítását tervezik, jószágot, legelőt legföljebb a tévében láttak.

A törvénymódosítás kegyúri osztogató célja annyira átlátszó volt, hogy még a Fidesz frakcióban is akadt egy-két karakán képviselő, aki nem szavazta meg, így a kétharmados részeket is tartalmazó törvényjavaslat elbukott. Az agrártárcánál ezt követően kigyomlálták ezeket, és az egyszerű többség így már elfogadta a nemzeti parki területek átjátszását a Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez (NFA), amely sok vitát kiváltó állami földbérlet pályázatairól híresült el.

Egyelőre csatát nyert a józan ész, de az ellene folytatott kormányzati "szabadságharcot" még nem nyerte meg. Egyelőre!