Gulag Shakespeare-nek

Publikálás dátuma
2015.06.02 07:00
Dés Mihály: Engem kiszavaztak, és győzedelmeskedett a téboly FOTÓ: TUNA KATA
Dés Mihály nagysikerű regénye, a Pesti barokk átdolgozott, végleges formában jelent meg a közelmúltban. Ám a Szépírók Társasága épp ezt a művet tartotta nőgyűlölőnek, ezért az író tagsági kérelmét elutasították. Dés úgy látja, a magyar kultúra egyrészt alapvetően sznob, másrészt az író valószínűsíti, hogy amennyiben a társaság valami feltételezett ideológiai alapon tagadta meg tőle a tagságot, akkor meghazudtolta önmagát.

- A napokban jelent meg a Pesti barokk harmadik kiadása. A Magvető Kiadó helyett most már a Libri adta ki a regényt. Miért a váltás?

- A regényem első két kiadása hamar elfogyott, de utána valamiért nem akarták újra kiadni, csak halogatták, tologatták. Úgyhogy más lehetőség után néztem, s végül a Librinél kötöttem ki.

- Mi a siker fokmérője egy szépirodalmi műnél?

- A mai piac uralta világban a siker fokmérője a példányszám. Ebben a tekintetben az említett kiadási hiátus dacára sem panaszkodhatom. Ahhoz képest, hogy első regényről, méghozzá egy öregember első, ámde meglehetősen vastag regényéről beszélünk, kifejezetten jól fogyott. Másrészt persze a példányszám nem értékmérő.

- És a kritika?

- Az ritkán befolyásolja a sikert, de jó esetben rangot ad. Ám a rangot nemcsak a kritikai visszhang befolyásolja, hanem a kapcsolódó informális szakmai vélemények, pusmogások is. Ezeket nem követtem, de azt mesélték, hogy például egy roppant mérvadó kritikus élőszóban bulvárnak minősítette metairodalmi fogantatású regényemet. Ami pedig a kritikai fogadtatást illeti, az szenzációs volt: több mint negyven alapvetően pozitív recenzió!

- De voltak negatív kritikák is.

- Hogyne, akadt néhány elszántan ellenséges, rosszindulatú kritika is. Olyanok, amelyeken valami erős idegesség, irritáció érződik. Ilyen volt a litera.hu nevű online platform egyik házi szerzőjének a böffenete, amelyben tévelygő amatőrnek nevezett és igen hosszasan pocskondiázott. Tételezzük fel, hogy igaza van. De akkor miért kell a könyvemet – egy tehetségtelen, jelentéktelen elsőkötetes kontár fércművét – ilyen szenvedélyesen és kitartóan ostorozni, szétcincálni, földbe döngölni? Ennek semmi értelme! Egy volt szerkesztőm elmondta, hogy az illető egy frusztrált író, egy a Pesti barokkhoz haloványan hasonló tematikájú könyv szerzője, de hiába a platform, hiába a nyüzsgés, a publikálási tranzakciók, a regénye igen csöndes bukta lett.

- Az olvasók viszont két évvel a megjelenés után is szeretik a könyvét.

- Az író megtört egójának az olvasók lelkesedése a legkedvesebb. Nagyon sok jóleső visszajelzést kaptam, mind személyesen, mind a közösségi oldalakon. Az hagyján, hogy tetszett, de többeket láthatóan felkavart a regényem. És milyen sokféleképpen! Volt, akinek a történet tetszett, más azt írta, hogy halálra röhögte magát, megint más pedig a nyelvi játékoktól, a stílusparódiáktól volt oda.

- Hogyan éri el egy elsőkötetes, hogy más szerzők stílusát, közhelyeket lehámozva írjon?

- Erre a kérdésre maga a Pesti barokk a válasz. A könyvnek van egy elsődleges olvasata: a 80’-as évek pesti művész-ellenzéki köreinek bohém éjszakai életének krónikája. Ez viszont számomra csupán egy közeg, amelybe a világirodalom legtermékenyebb mítoszának számító Don Juan paródiáját építettem bele. Aztán van egy vallásos-mitikus olvasata is a regénynek (ez a Megváltás-mítosz lenne), bár ezt igyekeztem elrejteni. Minden jel szerint jól sikerült a rejtegetés. Végül van egy metairodalmi szint is: a könyv közepe felé kiderül, hogy amit olvasunk, az a narrátor regénykísérlete. Minden fejezetben megpróbálkozik valamilyen elbeszélésformával, technikával, nézőponttal, és mindegyikről kideríti, hogy ez már volt, hamis, nem működik, és akkor megint valami más formával próbálkozik. Ezekből a stílusparódiaként is értelmezhető kudarcokból, irodalmi cáfolatokból kéne összeállni egy bizonyítéknak, vagyis egy élő, izgalmas, újszerű regénynek.

- A mű egyik szereplője szerint Magyarország egy fasiszta ország. A szereplő fia felháborodik ezen. Melyik nézetet osztja?

- Az Amerikába disszidált szereplő hülyeségnek tartotta a papája véleményét, viszont hozzátette, hogy amikor 1993-ban hazatért Magyarországra, nem egy fasiszta országot talált, hanem egy olyat, amely könnyebben azzá válna, mint annak idején a weimari köztársaság. Ezt a 90’-es évek elejéről írtam, azóta még jobban felerősödtek az indulatok, és ez a dolog államilag meg van erősítve.

- „Nem volt még egy nemzedék a földön, amelyik olyan jól érezte volna magát rosszul, mint mi” – írja a Pesti barokk egyik szereplője. Ma egyre több az elégedetlenség.

- A gazdasági, szociális problémák és Freud szavával élve a „rossz közérzet a kultúrában” mindenhol jelen van. Kelet-Európában különböző okokból kifolyólag nagyobb a rosszkedv. Magyarországon a szokásosnál is erősebb a levertség, az önbizalomhiány, az ebből fakadó kompenzatív irigység, agresszió.

- Tagja szeretett volna lenni a Szépírók Társaságának, amely májusi közgyűlésén elutasította a kérelmet, pedig Konrád György és Esterházy Péter is ajánlotta Önt. Ennyire elit kör a szépirodalom?

- A Szépírók Társaságának névsorát nézve, nem vagyok biztos, hogy az elitizmus jellemző rájuk.

- Akkor inkább sznobságról, nem pedig elitizmusról beszélünk? De konkrét vád is megfogalmazódott Ön ellen, mely szerint a Pesti barokk egy nőgyűlölő regény...

- Egyrészt vannak sznob kultúrák és nem sznob kultúrák. A magyar kultúra alapvetően sznob. A legnagyobb prózaírónk, Krúdy például sosem fért bele a magyar elitkultúrába. Szerették, kedvelték, de nem vették teljesen komolyan. Még a Nyugat se. Ugyanez elmondható Szép Ernőről is. Pedig ők a legnagyobbak. Kosztolányi és Móricz mellett a helyük. Ehhez képest ki olvas ma Babits-regényt? Vagy Németh Lászlót? Hogy csak kettőt említsek koruk kánonjának kiválóságai közül. A Szépírók Társaságánál velem történtekben viszont nem hinném, hogy a sznobizmus dominált. Ne feledjük, hogy ez a szervezet tömöríti az európai szellemiséget képviselő magyar írókat, irodalmárokat, és hogy annak idején azért jött létre, mert Csurkáék és az újfasiszták elkezdtek randalírozni az Írószövetségben. Ha most ez a társaság valami feltételezett ideológiai alapon megtagadta tőlem a tagságot, akkor egyszerűen meghazudtolta önmagát. Az tényleg vérfagyasztó, hogy regényhősöm nézetei alapján nőgyűlölőnek bélyegeztek a közgyűlésen. Hogyan támadhatja bárki is egy szereplő gondolatait?! Ezen az alapon Shakespeare-nek minimum harminc év Gulag járt volna az aljas hőseiért… Még ennél elképesztőbb, hogy a többség – bár egyáltalában nem értett egyet ezzel a koncepciós perrel – tartózkodott a véleménynyilvánítástól, és mivel a tartózkodás nemnek számít, engem kiszavaztak és győzedelmeskedett a téboly. Éppúgy, ahogy az ma az élet más területein is történik kis hazánkban.

Gács Anna válaszolt

Gács Anna, a Szépírók Társaságának elnöke válaszolt Dés Mihálynak a legutóbbi Élet és Irodalomban, amelyben többek között ezt írta: "Amit Dés a történtek általánosításáról mond, az egyszerűen abszurd. Úgy fogalmaz, hogy egy ideológiai alapokon nyugvó koncepciós per áldozata lett (...) Bármennyire is együtt érzek Déssel a csalódottsága miatt, szomorúan látom, hogy levelével maga is azt az agresszív hadviselést folytatja, amivel másokat vádol."

Névjegy
Dés Mihály (Budapest, 1950) irodalmár, lapkiadó és író. Műfordítóként, lektorként dolgozott az 1980-as években, Bacsó Péter Banánhéjkeringő című filmjében Básti Juli és Udvaros Dorottya oldalán játszott főszerepet. 1986-tól Barcelonában élt és dolgozott, az általa alapított Lateral irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.
Többek között Borges, Márquez és Vargas Llosa műveinek fordítója. Első regénye, a Pesti barokk 2013-ban jelent meg. A mű színpadi változatát a Belvárosi Színházban mutatják be. Legutóbbi kötete 77 pesti recept című munkája, de összeállított egy antológiát zsidó viccekből is.



Kortársakkal ünnepel az Aba-Novák Galéria

Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 125. évfordulójának alkalmából, március 15-én 25 kortárs művész alkotásából nyílik kiállítás a leányfalui Aba-Novák Galériában. A galériát a névadó unokája, Kováts Kristóf alapította 2010-ben és ez a kiállítás lesz a századik a nyitás óta. A jubileumi tárlaton nem lesz Aba-Novák-kép a falon, a koncepció szerint a galériában korábban már bemutatkozó művészek alkotásaival idézik fel Aba-Novák Vilmos szellemiségét. A kiválasztásnak egyetlen szempontja volt, a művészi színvonal – fogalmazott Kováts Kristóf a kiállítás beharangozóján. Kieselbach Tamás művészettörténész-galerista arról beszélt, hogy Aba-Novák életműve még mindig nincs a helyén, holott annak nagyon sok rétege rengeteg üzenetet hordoz a társadalom számára. Az 1945. utáni évtizedekben hamis értelmezés fedte el a művész valódi arcát. A galéria is sokat tett Aba-Novák életművének, iskola és közösségteremtő munkásságának bemutatásáért – tette hozzá Molnos Péter művészettörténész, az Aba-Novák Vilmos monográfia szerzője. 
Frissítve: 2019.02.22 13:22

Dzsemboriznak - közös koncertet ad a PASO és a Kéknyúl

Publikálás dátuma
2019.02.22 12:30
PASO - A Pannonia Allstars Ska Orchestra kis klubokból jutott a legnagyobb fesztiválokra
Fotó: Imre Barta photography
A hazai popzenei két innovatív csapata, a PASO és a Kéknyúl – történetükben először – közös koncertre vállalkozik. A két frontember, KRSA (Tóth Kristóf) és Premecz Mátyás beszél a részletekről.
„Hasonló a két zenekar felállása: erős a fúvósok jelenléte, meghatározó elem a Hammond-orgona. Mindkét zenekarra jellemző, hogy ritmusvezérelt vintage műfajokból indul ki, azokat értelmezi újra. A közös koncert ötlete már korábban megszületett, de az is erősítette, hogy pár hónapja a Kéknyúl beköltözött a próbatermünkbe – ennél fogva bármi elképzelhető, rövid és hosszabb távú együttműködés is” – mondja KRSA, a PASO (vagyis Pannonia Allstars Ska Orchestra) énekese. Premecz Mátyás, a Kéknyúl orgonistája és vezetője szerint „a PASO mindig is komoly inspirációs forrás volt. Régóta ismerjük a tagokat, sok fesztiválon összeakadtunk, koncertjeiket is láttuk. Ezeken az alkalmakon feltűnt, hogy kiállásukban, hangszerelésben, lendületben, zenei üzenetben igazán sok közös vonás van a két csapat között. Nekem nagyon fontos, hogy a zene mindig életigenlő, felemelő dolog legyen. Olyan különleges időtöltés, ami ajándék nekünk (akik játsszuk), és remélhetőleg azoknak is, akik hallgatják. Ezt a könnyed életigenlést hallom a PASO zenéjéből is, és azt gondolom, a két zenekar közönsége örömmel fogadja majd a másik bandától is ezeket az energiákat.” Tavaly mindkét zenekar születésnapot ünnepelt: a PASO tizenöt, a Kéknyúl tíz éve működik. KRSA és Premecz Mátyás is nehezen tud mérföldköveket sorolni, mert megszámlálhatatlanul sok szép élmény érte őketk. A PASO „a kis klubok deszkáiról” eljutott a legnagyobb fesztiválokra: Európa 22 országában több mint ezer koncertet játszottak, és szerződtette őket a legnevesebb amerikai ska-kiadó, a Megalith Records. A Müpában elsőként adtak egész estés szimfonikus koncertet, 2018-ban egy big band-formációt is színpadra állítottak. A Kéknyúlnak most készül a negyedik nagylemeze, és a hazai koncertek, fesztiválok mellett nagy sikert arattak Németországban, Szlovákiában, Romániában, Marokkóban. Fontos esemény volt énekesük, Andrew Hefler csatlakozása (2011), amikor kiléptek a tisztán instrumentális világból. Premecz Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy „kisebb változtatásokkal, de mindvégig összetartó baráti társaságként tudtunk működni.” Az sem könnyű feladat, ha a PASO és a Kéknyúl stiláris-műfaji besorolására teszünk kísérletet. „Alapvetően a jamaicai zenék (ska, reggae) adják a PASO muzsikájának kiindulópontját, de időről időre beépítjük a dalokba a saját zenei hatásainkat; a többi között a jazz, a funk, a pop, az afrobeat és a magyar, illetve tágabban vett régiónk népzenéjét. A tagságunk jól egyesíti magában a képzett jazzistákat és az undergroundból érkezett zenészeket, aminek révén az átgondoltabb zenei háttér dögös, rock and rollos, ösztönös attitűddel találkozik. Ezáltal fésületlenebb, fesztelenebb, de mégis kimunkált végeredmény születik” – mondja KRSA. A Kéknyúl honlapján a csapat régi barátja, Szepesi Mátyás producer így fogalmaz: a csapat „a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét” játszik. Premecz Mátyás ehhez hozzáteszi: első lemezükön a blues és a jazz tipikus dalformáiban gondolkodtak, a második leginkább soulzene, a harmadikon feltűnően több a rockos és pszichedelikus elem; most készülő negyedik lemezük pedig nagyon erősen fókuszál a táncos ritmusokra.  Infó: PASO és Kéknyúl Február 23., Barba Negra Music Club

A Hammond-legenda

A Laurens Hammond (1895–1973) által tervezett és megépített elektromos orgona fénykora az 1935 és 1975 közötti időszak. Eredetileg templomok számára kínálták, de elterjedt a szalonzenében, majd a jazzben, bluesban, gospelben, pop- és rockzenében is. Legendás játékosai: Fats Waller, Jimmy Smith, Jon Lord (Deep Purple), Keith Emerson (Emerson, Lake and Palmer) vagy napjainkban Joey deFrancesco. 

Frissítve: 2019.02.22 12:30