Bűnös áldozatok?

„A hallgatás leplének szétszakítása” címmel jelent meg magyarul Jobst Bittner német lelkésznek, a Menetelés az életért mozgalom alapítójának könyve (a mozgalmat a holokauszt gyilkosainak, működtetőinek utódai hozták létre, hogy bocsánatot kérjenek felmenőik bűneiért). A kötet pénteki, budapesti bemutatóján a szerző hangsúlyozta, hogy Németországban a háborús bűnök elkövetőinek és a holokauszt túlélőinek leszármazottai még mindig a múlt örökségétől szenvednek, „és csak akkor élhetik majd meg a gyógyulást és felépülést, ha észreveszik egymást, megbocsátanak egymásnak, és kiengesztelődve egymásra találnak. Ez kizárólag akkor történhet meg, ha szétszakad a hallgatás rájuk boruló leple”. A szándék nemes, de milyen alapon teszünk egyenlőségjelet a gyilkosok utódainak és az áldozatok leszármazottainak kiengesztelődése közé? Ez relativizálás, történelmietlen szemlélet és politikai hiba. Mit kellene megbocsátani a holokauszt áldozatainak és az áldozatok utódainak? Ez képtelenség.