Slavko Curuviját a szerbiai Dnevni Telegraf és az Evropljanin lapok tulajdonosát 1999. április 11-én, húsvétvasárnap gyilkolták meg lakása bejárata előtt. Ekkor még javában folyt a NATO-bombázás Szerbia ellen, a belgrádi hatalomnak fontosabb dolga is akadhatott volna, mint egy kritikus hangvételű újságíró likvidáltatása. (Az Irgalmas Angyal elnevezésű NATO hadművelet Szerbia ellen 1999. március 24-én kezdődött és 78 napon át tartott.) De Curuvijára épp ekkor adták le a tizennyolc halálos lövést, élettársát Branka Prpát egy pisztoly markolatával ütötték le.
Tizenhat év után, június 1-én tartották meg a belgrádi Legfelsőbb Bíróság különleges osztályán a legismertebb szerb újságíróvá vált Curujiva meggyilkolásával vádolt személyek elleni büntetőeljárás első tárgyalását. A vádlottak padján az Állambiztonság volt vezetői és munkatársai ülnek ténylegesen vagy szimbolikusan: Radomir Markovic, az Állambiztonság (DB) volt vezetője, Milan Radonjic, a DB belgrádi központjának volt vezetője, Ratko Romic, a DB volt operatív munkatársa, valamint a szökésben lévő, szerb sajtóértesülések szerint Tanzániában tartózkodó Miroslav Kurak, a DP különleges biztonsági egységének egykori munkatársa. A vád aljas szándékból elkövetett gyilkosság, s amennyiben ezt az ügyészeknek sikerül bizonyítaniuk, akkor a vádlottakra 30-tól 40 évig terjedő börtönbüntetés várhat.
Curuvijának lelkiismerete, szakmai tisztessége és politikai nézetei miatt kellett meghalnia. A vád ismertetésekor az ügyész megállapította: a vádlottak kritikus, az akkori hatalommal szembeni ellenzéki hangvétele miatt gyilkolták meg az újságírót ismeretlen személy utasítására. Állította: a konkrét gyilkosságot Radomir Markovic rendelte el, a lövéseket pedig Miroslav Kurak adta le, véli az ügyészség, de jelen volt az elkövetésnél Ratko Romic is, ő ütötte le egy pisztoly markolatával az áldozat élettársát, Branka Prpat. Radomir Markovic, az elsőrendű vádlott, a Vuk Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke ellen ugyancsak 1999-ben elkövetett emberölési kísérlet miatti börtönbüntetését tölti. A vádlottak ismételten ártatlannak vallották magukat, az elsőrendű vádlott, az amúgy is börtönben lévő Markovic szerint a vád csupa feltételezéseken alapszik.
Az eljárás vélhetően elhúzódik, hiszen az ügyészség 90 tanú meghallgatását javasolta. Egyebek mellett Milorad Ulemek Legiját, a Vörös Sapkások egykori parancsnokát, Milorad Bracanovicot, Ulemek volt helyettesét, Franko Simatovic Frenkit, a DB különleges, operatív alakulatának volt parancsnokát, Jovica Stanišićot, a DB egyik volt vezetőjét jelölte meg tanúként az ügyészség. A védelem állítólag Tomislav Nikolic államfő és Aleksandar Vucic miniszterelnök tanúként való meghallgatását is javasolta, az ügyben eljáró bírói tanács azonban nem fogadta el az indítványt. Mivel az ügyészség nem javasolta tanúnak Mira Markovicot, Slobodan Milosevic özvegyét, a meggyilkolt Slavko Curuvija nemrég elhunyt testvérének, Jovo Curuvija jogi képviselője megtette. De hiába, az egykori nagyhatalmú szerb first lady sem a vádlottak, sem a tanúk között nem szerepel.
Noha a vádhatóság ismeretlen megrendelőről beszél, a szerb média első pillanattól Slobodan Milosevic környezetére gyanakodott. A tárgyalás megkezdésének napján a szerb Blic napilap rendőrségi feljegyzésekre hivatkozva adta közzé, hogy bizonyítékok is vannak arra vonatkozóan, hogy a kritikus hangvételű ellenzéki újságíró meggyilkolását a most 73 éves Mira Markovic, a Jugoszláv Egyesült Baloldal korabeli vezetője, Slobodan Milosevic felesége szervezte meg. Vagyis a tényleges parancsot ő adta ki, ő az ismeretlen megrendelő.
Nyilván, az ügyészség vagy nem rendelkezik megdönthetetlen bizonyítékokkal, vagy nem kívánja feszíteni a húrt Moszkva felé, ugyanis Milosevic özvegye hosszú ideje az orosz fővárosban nyert menedéket.
A Curuvija-per annak ellenére, hogy a tényleges megrendelő vélhetően megússza, óriási jelentőséggel bír, hiszen Szerbiában eddig egyetlen újságíró-gyilkosságot sem sikerült felderíteni. Veran Matic, az újságíró-gyilkosságok felderítésével megbízott bizottság elnöke szerint szavakkal szinte ki sem lehet fejezni az eljárás fontosságát. A szerb újságíró társadalom egésze győzelemnek tartja a tárgyalás megkezdését, kulcsfontosságúnak a szerb média szempontjából, mert rámutat az állam felelősségére a gyilkosság kapcsán. Nino Brajovic, a Szerbiai Újságírók Szövetségének főtitkára az első tárgyalás előtt azt emelte ki, hogy ez „inkább az újságírók győzelme, mint a jogállamé. Az újságírók már 16 éve ismételik azt, hogy az állam a felelős, és az állami szervek ölték meg Slavko Curuviját.”
Halálos évek
1992 óta az utóbbi három év – 2012, 2013, 2014 - volt a legvéresebb az újságírók számára. Legalább hatvan újságírót öltek meg munka közben vagy foglalkozása miatt 2014-ben – derült ki a Bizottság az Újságírók Védelmében (CPJ) éves jelentéséből. 2013-ban hetven újságírót öltek meg világszerte.
Tavaly azonban “szokatlanul magas” volt a megölt újságírók között a külföldi tudósítók aránya, akik a halálesetek nagyjából negyedét tették ki. Ugyanakkor a médiamunkások döntő többségének élete továbbra is hazájában van leginkább veszélyben – írta jelentésében a New York-i székhelyű szervezet, amely 1992 óta közöl éves összesítéseket.
Legtöbben Szíriában vesztették életüket a polgárháború vagy az Iszlám Állam (IS) terrorszervezetnek köszönhetően. 2014-ben 17 újságíró halt meg itt. Szíriában végezték ki az IS dzsihádistái a két amerikai újságírót, James Foleyt és Steven Sotloff-ot, majd a kivégzést az interneten is közzétették. A 2011 óta tartó szíriai konfliktusban a sajtó 79 munkatársa vesztette életét. Irakban tavaly öt újságíró esett erőszak áldozatául.
A 2014. áprilisában kezdődött kelet-ukrajnai fegyveres konfliktusban tavaly hét újságíró vesztette életét, egyikük nemzetközi tudósító.
Az Erős Szikla elnevezésű júliusi-augusztusi izraeli hadműveletben a Gázai övezetben négy riporter és három másik médiamunkás halt meg.
Tavaly Törökország is feliratkozott e szomorú listára, évek óta először történt meg, hogy fegyverrel végeztek egy újságíróval. Egy kurdpárti török szerkesztővel végeztek októberben.
De az ebolajárvány is szedett áldozatokat a médiamunkások soraiban is. Egy guineai faluban holtan találtak egy újságírót és két segítőjét.