Bóta Gábor;

Baán László;Liget Budapest projekt;

2015-06-05 07:00:00

Végleges lehet a Liget terve

Már ebben a hónapban várható a kormány döntése a Liget Budapest Projektről, nyilatkozta lapunknak Baán László miniszteri biztos. Mint mondta, ez a projekt teljes struktúráját rögzíti, vagyis a beruházás minden eleme véglegessé válik. Hogy két múzeum kikerül a projektből, vagy esetleg az egész beruházást temetni kell, olyan híresztelésnek minősítette, aminek nem kell túlzottan felülni.

- Úgy nyilatkozott, hogy kiszámíthatatlan a magyarországi és az európai uniós gazdasági helyzet. Ehhez én hozzáteszem, hogy kiszámíthatatlan a politikai szituáció is. Ebből nyilván sok kétely adódhat egy ilyen nagy beruházás esetében.

- Egész pontosan azt mondtam, hogy sok évre előre teljesen biztosan senki se láthat. 2011 októberében kaptam megbízást arra, hogy készítsem elő az akkor még Múzeumi Negyed, mára Liget Budapest Projektet. Számos kormányhatározat mellett a parlament is megalkotta a Városliget-törvényt 2013 végén, a fővárosi önkormányzat pedig 2014 júniusában elfogadta a Városligeti Építési Szabályzatot: az országgyűlés, a kormány és a főváros tehát immár több mint három éve felkötelezett, ami kellő stabilitást ad a projektnek. S miközben maga a terv sokat formálódott, azt a kezdetektől lehet tudni, hogy ez egy százmilliárdos nagyságrendű beruházás lesz. Az pedig időközben ugyancsak világossá vált, hogy a főváros 2014-től jóval kevesebb uniós pénzt kap, mint az előző hétéves költségvetési ciklusban, tehát nagy léptékben nem számíthatunk ilyenekre, ezért ezt a beruházást alapvetően nemzeti forrásokból kell megvalósítani.

- Először arról volt szó, hogy a Szépművészeti Múzeumot jelentős mértékben bővítik. Öt évig dolgoztak ezeken a terveken. Majd hirtelen kiderült, hogy nincs is ez a projekt. Ezt hogyan tudta meg? Ki mondta ezt el önnek és mivel indokolta?

- 2011 februárjában született erről kormánydöntés, s az ilyenkor szokásos kormányzati csatornákon keresztül értesültem róla. Azt ugyan sem akkor, sem azóta nem tudom pontosan, hogy konkrétan mi volt a döntést megalapozó legközvetlenebb indok, ám már akkor egyértelművé vált, ez nem jelenti azt, hogy véglegesen le kellene mondani a Szépművészeti Múzeum fejlesztési terveiről.

- Netán azért nem valósult meg a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója, mert a Várbazár felújítását reprezentatívabbnak, akár választásokhoz jobban illőnek tartották bizonyos körök?

- Ezt egyáltalán nem gondolom, mert úgy volt, hogy a felújított Szépművészeti Múzeumot is átadjuk még az előző kormányzati ciklusban. A rekonstrukcióra szánt uniós pénzeket később valóban a Várbazár rekonstrukciójára csoportosították át, amit egyébként – ha már nem a mi bővítésünket szolgálták – személy szerint kimondottan hasznosnak találtam.

- De csak megkérdezte a „törlés” indokait?! Senki nem mondott semmit?

- Én fegyelmezett köztisztviselő voltam mindig, tudom, hogy kiket illet egy folyamatban a döntés joga, s kezdettől úgy tartom, hogy jobb cselekedni, mint a múlton keseregni. Így abban már volt némi részem, hogy a kormány úgy mondjon nemet a bővítési projektre, hogy közben egy igent is mond az akkor még csak körvonalazódó Múzeumi Negyedre.

- Hogyan tudta a gyakorlatban erről meggyőzni a kormányt?

- Azt gondolom, az ilyesmik azok, amiről csak emlékiratokban szoktak mesélni.

- Néhány éve egy interjúban megkérdeztem öntől, meglesz-e a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója, és erre akkor azt mondta, hogy határidőre el kell készülnie, mert addigra fel kell használni az e célra szánt uniós pénzeket. Nem fél attól, hogy megint átverik? És ezzel nem csak az önt, hanem temérdek kollégáját is, akik most a Liget Budapest Projekten dolgoznak.

- Huszonöt éve dolgozom közszolgaként, és ezalatt megtanultam tudomásul venni, hogy vannak bizonyos döntések, amik rajtunk múlnak, a mi munkánktól függenek, és vannak tőlünk függetlenek, amik más szférában születnek. Az azonban vitathatatlanul rajtunk múlik, hogy a lehető legjobb tudásunk szerint csináljuk a vállalt feladatainkat: egyfelől ez vezet leginkább eredményre, másfelől ez ad igazán erőt és tartást az adott célért együtt dolgozóknak a várt vagy váratlan nehézségek leküzdésére.

- Mit érzett akkor, amikor ki kellett ülnie kultúráért akkor felelős államtitkárral, Szőcs Gézával egy sajtótájékoztatón, és miután öt évig „beetetett” mindenkit, hogy milyen jó lesz a Szépművészeti felújítása, arról kellett beszélnie, hogy nem is olyan nagy baj, ha ez most elmarad, és lesz helyette valami más, ami talán még jobb. Ez azért nem megalkuvás? Vagy netán ezt nevezik a politika nyelvén kompromisszumnak?

- Kompromisszumnak akkor tudjuk nevezni, ha valóban van hozadéka mindkét oldalon, megalkuvásnak pedig akkor, ha valamilyen alapvető morális elvet kell feladni közben. Ilyesmiről itt szó sem volt. Az sokszor előfordul a politikában, hogy bezáródnak olyan kapuk, amelyek addig nyitva lévőnek tűntek, vagy akár nyitva is voltak egy ideig. Aki erre nincsen felkészülve, az ne menjen a közéletbe. A magánéletben is nagyon sok minden az akaratunk és legjobb szándékaink ellenére történik, a közösségi térben ez pedig még inkább így van. Föl kell arra készülni, hogy ha változik egy helyzet, hogyan tudjuk mégis megvalósítani a céljainkat.

- Ilyenkor lehetetlen azt mondani, hogy „valamit ígértetek, a szemembe néztetek, kezet fogtunk rá, menjetek ti a jó búsba, hogy nem tartjátok be, amiben megállapodtunk”?

- Biztos lehet ezt is mondani, de nem hiszem, hogy célravezető lenne. A közélet, a politika szereplői alapesetben azért szeretik betartani az ígéreteiket, hiszen mégiscsak komfortosabb a világ, ha kiszámíthatóan működik. De ha vannak változások, márpedig többnyire vannak, ezekre a tapasztalataim szerint a legkevésbé sem érdemes a sértettség vagy az önsajnálat pozíciójából reagálni. Ez a dilemma kicsit hasonlít a Monarchiát létrehozó kiegyezés környéki időszakra. Volt az az irányzat, amelyik úgy gondolta, hogy nem enged a 48-ból, és volt a 67-es, amelyik komoly kompromisszumokat is vállalva, de ki akart egyezni, és ezt fent is akarta tartani. És ez az 1867-es kiegyezés teremtette meg az azt követő fejlődésnek a lehetőségét, az újkori Magyarország csúcsteljesítményét, aminek a gyümölcseit még ma is élvezzük. Deák Ferenc bölcsessége megfelelően működött.

- Teljesen elfogadhatatlannak tartja azt, amit Zoboki Gábor építész mond, hogy ha ennyi pénz van fejlesztésre, akkor azt nem egyetlen projektre kellene költeni, hanem például az Andrássy utat vagy a Budai Várat is fejleszteni kellene?

- Ez a két dolog cseppet sem zárja ki egymást. Attól, hogy a kormány a Liget-projektbe - ami egyébként hosszabb távon visszatérül, mert turisztikai többletbevételt hoz - befektet százötven milliárd forintot, még fejlődhet és fejlődik más is. Például éppen a Vár fejlesztését illetően nem úgy tűnik, mintha abban szűkmarkú lenne a kormány… Egyébként ezernyi ötlet van, hogy mire lehetne pénzt költeni Budapesten – az olyan ötlet azonban, ami nem csak kiadást jelent, hanem pénzt is hoz a városnak, az országnak, jóval kevesebb. A Liget Budapest ez utóbbiak közé tartozik.

- Ön sokszor hangsúlyozza, hogy a Városliget azért olyan egyedi, mert a zöldfelület kulturális és rekreációs intézmények sokaságát fogadta be, és ilyen komplex városi szövet nem nagyon van másutt Európában. Hiszen az a megszokott, hogy nem a közparkokban, hanem legfeljebb azok körül helyezkednek el ezek az intézmények, és még akkor sem ilyen széles kínálatban, mint a Városligetben. Bízik benne, hogy ez a leendő konglomerátum annyira izgalmas a külföldiek számára, hogy direkt emiatt rengetegen jönnének?

- Nincs általában véve vett turista. A Sziget Fesztivál is európai vonzerővé vált a zenei fesztiválokat látogató fiatalok körében, és a saját szegmensében a piacvezetők közé került. Direkt miatta jön hozzánk százezernyi fiatal szerte a világból. A Liget Budapest révén megújuló Városliget – mint egyedülálló komplexitású városi családi élménypark - pedig a családi hosszú hétvégék piacán kerülhet vonzerőként az európai élvonalba.

- Eredetileg az volt a koncepció, hogy a Nyugati Pályaudvar mögötti dzsuvás városrészből lesz a Múzeumi Negyed. Ez logikusabbnak tűnne, hiszen egy lepukkant környéket rehabilitálna, ami amúgy is csatlakozik a Városligethez, tehát növelné annak a területét. És azt sem lehetne mondani, hogy ha oda építkeznek, akkor zöldterületet vesznek el.

- A Nyugati mögötti, az egykor kormányzati negyednek szánt, szlömös terület szűkülő virsli alakú, vagyis minél közelebb kerülünk a Ligethez, annál keskenyebb, annál kevésbé hasznosítható. Csak földrajzilag van közel a Ligethez, de senki nem sorolja oda. Az a természetes szinergia, ami a Városligetben megvan a régi és az újonnan létesítendő épületek között, nincs meg ezen a területen. Ez egy önálló egység, nem kapcsolódik szervesen a Városligethez, egységes turisztikai brandként pedig azt lehet eladni, ami valóban együvé tartozik. Technológiailag persze az összes eddig felmerült úgynevezett barna-mezős területre, Csepeltől Rákosrendezőig, mindenhová lehetne létesíteni egy múzeumi negyedet, csak így éppen az a komplex intézményi vonzerő veszne el, ami a Városligetben hagyományosan, immár több mint száz éve jelen van. S nem csak a potenciális külföldi turisták számára lenne „láthatatlan” egy ilyen beruházás, s lenne eképp lehetetlen nemzetgazdasági szinten a megtérüléséről beszélni. Maguk a budapestiek is jóval kevésbé látogatnának egy ilyen helyen létrejövő intézményt, amire a Bálna a legszomorúbb példa, pedig az igazán közel esik a városközponthoz. Ráadásul korántsem biztos, hogy egy barnamezős beruházás ma Pesten úgy hat a környékére, ahogy az az urbanisztikai tankönyvekben meg van írva. Gondoljunk csak az egykori ferencvárosi pályaudvar helyén létrejött Művészetek Palotájára és a Nemzeti Színházra, ahol az ott beruházott több tízmilliárdnyi közpénz ellenére nem jött létre egy új, vonzó városi alközpont.

- Valaha úgy volt, hogy lesz ott nagy kongresszusi központ, fürdő- és szórakoztató centrum...

- És nem lett. Lélektelen irodaházak épültek, lassan, nem pedig azok a szállodák, szórakoztató, vendéglátó és kulturális intézmények, amik a MÜPA és a Nemzeti mellé illenének.

- A Városligeten belül még mindig kérdéses a Fővárosi Nagycirkusz helyzete. Nem tudjuk, hogy a helyét ugyanúgy bekebelezi-e az Állatkert, ahogy a Vidámparkot. Sokan félnek attól, hogy majd a Cirkusz is úgy jár, mint a Vidámpark. Megígérik, hogy lesz helyette egy új, aztán évek óta sehol semmi. Még az is tisztázatlan, hogy az eredeti helyszínen akarnak-e felújítást, vagy máshol lenne az új cirkuszépület.

- Hosszú ideig az eredeti helyszínen egy felújítással számoltunk. Mára a helyzet változott, mindenképpen új cirkuszban gondolkodunk. Ennek a helyszíne még kérdéses.

- De az biztos, hogy a Ligeten belül lesz?

- A Ligeten belül vagy a Liget vonzáskörzetében, de mindenképpen ligeti intézményként gondolunk rá a jövőben is.

- A cirkusz biztosan nem járhat úgy, mint a Vidámpark?

- Nem, mert addig nem költözik ki a régi épületéből, amíg nincs új. Még ebben az évben meg kell születnie annak a kormányzati döntésnek, amely a végleges helyszínt kijelöli.

- Ön bizonygatja, hogy több lesz a zöld felület. Váltig vannak, akik állítják, ha új épületek kerülnek egy területre, akkor magától értetődően kevesebb lesz a zöld.

- Akik ezt állítják, egy alapvető tényre nincsenek figyelemmel: a Városligetben ma mindössze 60 százalék a zöldfelület aránya, a beépítettségé 5,6 százalék, és ez utóbbi maximum 7 százalékra mehet fel. Eközben a zöldfelület nem hogy nem csökkenhet, de a Városligeti építési szabályzat szerint a jelenlegi 60-ról 65 százalékra kell nőnie a Ligeten belül! S a zöldfelület nem egyszerűen nőni fog, hanem a minősége is javul majd, hiszen egy teljes körű parkrehabilitáció is része a Liget-projektnek, új játszóterekkel, sportpályákkal, futókörrel, pihenőkertekkel. Az az egyébként ésszerűnek tűnő kijelentés tehát, hogy több épület evidensen kevesebb zöldfelületet jelent, ezért nem igaz. Ugyanis jelenleg a Liget egyharmada se nem zöld, se nem épület, hanem lebetonozott felület: parkolók, járdák, utak. A beton rovására tud majd növekedni az épített és a zöld felület is. A ligeti betonfelületek pedig reményeim szerint nem tartoznak a védendő dolgok közé, bár a vita hevét s olykor irracionalitását látva, ki tudja…

- Nemrég is felmerült, hogy két épület kikerül a projektből, miközben hamarosan döntenek a beruházásról. Rossz példaként az ember szeme előtt ott lebeg az Erzsébet téren nem felépített, de elkezdett Nemzeti Színház példája. Nem fordulhat elő valami hasonló?

- Az elmúlt hetekben, hónapokban már a Liget projekt összes épületét támadták és temették. Az ilyen híreszteléseknek nem kell túlzottan felülni. Ugyanakkor természetesen teljes egészében még nem lezárt a projekt, tehát lehetnek változások, de Erzsébet tér szindróma nem lesz: amit elkezdünk, azt be is fogjuk fejezni.

- Miért természetes az, hogy még nem lezárt a projekt?

- Azért, mert egy év múlva lesz az első kapavágás. Addigra, mire ténylegesen elkezdődik az építkezés, már négy és fél éves lesz az előkészítési szakasz. Ez alatt természetes, hogy érlelődik egy projekt. Új elemek bekerülnek, más elemek kikerülnek. Nagyon sok a szereplő, hiszen a kormány, a főváros, a környező kerületek, civil- és szakmai szervezetek véleménye egyaránt alakít az elképzeléseken.

- De az a kerület, Zugló, amelyikhez a Városliget tartozik, úgy döntött, hogy köszöni szépen, a beruházás jelentős részét nem kéri.

- Érdemes emlékeztetni rá, hogy noha a Liget területileg ugyan Zuglóban van, de a Városligetnek nincs egyetlen lakosa sem: sem zuglói, sem más. A Városliget nagyon sokaké. Környékbeliként négy kerület lakossága osztozik rajta. De a Liget évi 4-4,5 millió látogatójának több mint a fele érkezik az országos intézményekbe: a Széchenyi Fürdőbe vagy az Állatkertbe, a műjégpályára, a múzeumokba. Jönnek vidékről és külföldről is. Ez olyan terület, amelynek valóban országos jelentősége van. A Városligetről, annak szabályozásáról éppen ezért a főváros, a kormány vagy az országgyűlés jogosult dönteni.

- Mikorra várható kormánydöntés?

- Még június folyamán megszületik.

- Ez után már nem nagyon lehet visszatáncolni?

- Ez a kormánydöntés a Liget Budapest Projekt teljes struktúráját rögzíti, vagyis a beruházás minden eleme véglegessé válik.