Harcos nő a pástról

Magyar. Fiatal. Sikeres. Mégsem tudunk róla szinte semmit. Pedig Kotsis Edina május közepén az oroszországi Cseljabinszkban zajlott tekvondó-világbajnokságon 57 kilogrammban bronzérmet szerzett, ezzel ő lett az első magyar nő, aki ebben a sportágban dobogóra állhatott világbajnokságon.

- Nem először írtam történelmet – kezdte lapunknak adott interjújában Kotsis Edina. A 2010-es ukrajnai U21-es Európa-bajnokságon én voltam az első magyar nő, aki a dobogó legtetejére állhatott. Én szereztem először érmet az egyetemi világbajnokságon, de a májusi sikerem különösen fontos számomra, hiszen mégiscsak egy felnőtt vb-n állhattam fel a dobogóra.

- Hogyan élte meg azt a tíz napot, amikor Cseljabinszkban volt?

- Úgy utaztam ki a világbajnokságra, hogy indulás előtt össze kellett varrni a lábfejemet…

- Mi történt?

- A macskám leverte a poharat, és ahogy le szerettem volna seperni a lábamról az üvegszilánkokat felsértette a bőrömet, három öltéssel varrták össze. Ráadásul a kiutazásunk után edzeni sem tudtam. Az edzőmmel úgy döntöttünk, hogy titokban tartjuk a sérülésem.

- Miért kellett eltitkolni?

- Azért nem mondtuk el senkinek, mert elkezdődött volna a susmorgás, hogy nekem ez fáj, meg az, s akkor a riválisaim taktikát tudtak volna építeni a sérülésemre.

- Két napos volt az ön versenye. Az első nap nem talált legyőzőre: négy meccs vereség nélkül. Mi volt a menetelésének a titka?

- Úgy álltam hozzá, hogy meg kell nyernem a mérkőzéseimet, s szerencsére sikerült.

- Az elődöntőben Eva Calvo Gómeztől szenvedett vereséget. Miért tört meg a lendület?

- Az volt a baj, hogy este hatkor kezdődött az elődöntő, és kicsit leültem, ezért nem sikerült annyira jól. Ha egyazon napon lett volna az elődöntő, döntő is, akkor úgy érzem, még fényesebb éremmel zártam volna a világbajnokságot.

- Gondolom hazaérkezés után sok gratulációt kapott?

- Igen, rengetegen gratuláltak. Itthonról és külföldről is.

- A vb-n elért eredmények 12-es szorzóval számítanak a világranglistába, amelynek év végi állása alapján a súlycsoportjában 6 tekvondós riói olimpiai indulási jogot szerez. A bronzéremmel nagy lépést tett Brazília felé?

- Biztosan még nem lehet állítani, hogy ott leszek az olimpián. Ha év végén nem végzek a világranglista első hat helyén, akkor jövőre kontinentális kvalifikáció lesz. Onnan az első két helyezett megy Rióba. De nagy esélyem van rá, hogy már idén indulási jogot szerzek, mert még lesznek nagy pontszámú versenyek. Jelenleg a 15. helyen állok a világranglistán.

- Egy fiatal nő, mint ön miért ilyen férfias sportágat választott?

- Előtte tornásztam. A bátyám kezdett el először tekvondózni az általános iskolában. Kedvet kaptam tőle, mert mindig áradozott, amikor hazajött. Lementem hétévesen egy edzésre, s egyből beleszerettem. Egy év elteltével pedig megnyertem az országos bajnokságot, onnantól kezdve pedig folyamatosan jöttek az eredmények.

- Volt már rá példa, hogy kamatoztatta a tudását az utcán?

- Nem. Nem vagyok az a verekedős típus.

- Európa-bajnoki ezüstérmes, világbajnoki harmadik. Mégis nagyon keveset tudunk önről. Áldás vagy átok, hogy nincs rivaldafényben?

- Annak örülök, hogy nincs nagy felhajtás körülöttem, de azért jobban is elismerhetnének. Tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon nem túl ismert a tekvondó, pedig a legnagyobb világszövetségek egyike. Rengetegen űzik, 141 ország vett részt a mostani világbajnokságon. Épp ezért nagyon nehéz jó eredményt elérni, akinek pedig sikerül, azt sem ismerik el igazán hazánkban. Magyarország nagyon olimpia centrikus, a MOB-nál is az ötkarikás aranyat preferálják. Úgy gondolom, addig nem is lesz igazán ismert a sportágunk, amíg olimpián nem állunk dobogóra.

- Ön előtt a lehetőség. Egy újabb történelmi tettet hajthatna végre Rióban, ha érmet szerezne. Az olimpián eddig Salim József 5. helyezése volt a legjobb eredmény, még 2000-ben. Gondolom ez a cél?

- Sosem volt az a célom, hogy rekordot döntsek. De ha már kint lennék Brazíliában, jó lenne a dobogóra is állni. Ez lehet az első olimpián. Pekingben és Londonban is épphogy nem sikerült kvalifikálnom. Rió után még Tokióban is indulnék. Ha jól sikerül a 2016-os szereplés, akkor azért, ha nem, akkor azért versenyeznék még 2020-ban.

- A felkészülése mennyire egyszerű? Gondolok itt arra, hogy több sikeres nő a küzdősportban nem talál megfelelő ellenfelet, ezért a férfiakkal kell edzenie. Önnel is ez a helyzet?

- Ugyanez a helyzet velem is. De én sokkal jobban szeretek a férfiakkal edzeni, mert sokkal segítőkészebbek, mint a nők. Ráadásul keményebbek is, ez pedig jót tesz a felkészülésemnek.

- Milyenek a hazai körülmények, hasonló, mint külföldön?

- Nekem nem jelentett problémát az, hogy nem olyanok a körülmények, mint külföldön. Nincs olyan hely Magyarországon, ami tekvondóra van kitalálva. Gondolok itt például a pástra. Az Újpestnél szerencsésnek mondhatom magam, mert van tatami, ami tökéletesen alkalmas az edzésekre. Az az egyetlen baj, hogy nincs egy központi edzőterem, ahova a válogatott tudna járni. Egy-két pástra lenne csak szükség, semmi extra dologra. Külföldön lényegesebb jobb a sportág megítélése. Törökországban például a labdarúgás után a második legnépszerűbb a tekvondó. Rengetegen űzik, és fényűző körülmények között készülhetnek. A franciákról nem is beszélnék. Az országban olyan edzőközpontok vannak, hogy tátva marad az ember szája.

- Június 12-től kezdődnek az Európa Játékok Bakuban. Mit várhatunk öntől?

- Csak a legjobbakat. Mindenképp szeretnék dobogóra állni. Már a világbajnokság előtt is az járt a fejemben, hogy az Európa Játékokon jól szerepeljek.