Zombor Gábor szerint mindenki tudja, mit kellene csinálni, de a lépések politikai kockázatát senki nem meri vállalni. Ez a politikai csapda a magyarázat arra, hogy a feszültségek állandósultak az ágazatban, miközben az állam egyre többet költ a finanszírozásra. Felszólalásában emlékeztetett rá, hogy 2010-ben 750 milliárd forint volt a gyógyító-megelőző kasszában, most viszont már ezermilliárd közelében jár az összeg, és további 300 milliárd kellene ahhoz, hogy eltűnjenek az ellátási gondok és a bérfeszültségek, javuljanak a munkakörülmények, jobb legyen a munkaszervezés. Az egészségügyi államtitkár tehát lényegében kimondta, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátás fenntarthatatlan, viszont szerinte is sokat javíthatna a helyzeten egy legalább öt évre szóló megállapodás, amelyben a dolgozók és az ágazat irányítói is kiszámítható lépéseket rögzítenének.
Korábbi egészségügyi miniszterek is keresték a választ, hogy miért tart a politika a magánszektortól? Kökény Mihály azért tenne több pénzt az ágazatba, hogy megálljon a szakemberek elvándorlása, Rácz Jenő szerint az emberek nem félnek a magánszférától, az állam viszont nem mer lépni az intézmények működtetésében, míg Gógl Árpád úgy látja, lehet, hogy máris elkéstünk az összefogással, az ágazat alig kap uniós pénzt az új ciklusban.