Przemysl visszafoglalása természetesen éppen olyan örömet es lelkesedést keltett az egész monarchiában, mint amilyen lehangoltságot és szomorúságot okoz azokban az országokban, amelyek az oroszok győzelmeitől várták a saját harctéri helyzetük javulását. Pedig Przemysl elfoglalása csak egyik nagyobb állomása annak a diadalmas fölvonulásnak, amelynek föladata, hogy egész Galíciát visszaszerezze az oroszoktól és megtisztítsa a monarchia területét az oroszoktól es őket becsületes békekötésre kényszerítse.
Przemyslnél nincsen megállás. Amint a vár elfoglalása a gorlicei áttörés után kivívott győzelmek sorozatának az eredménye, a przemysli győzelem hatása kiterjed a hadműveletek további menetére. A vár ostrománál eddig lekötött erőkkel megnövekedve, a szövetséges hadseregek fokozott nekilendüléssel igyekeznek növelni az eddigi sikerek eredményét. A megvert es megtört orosz seregek, úgy látszik, elvonultak az ostromlott várból és Lemberg irányában menekülnek. Hellyel-közzel még föltartóztatni igyekeznek az üldözőket, de sikertelenül. A Mosciska körül levő védelmi vonalukat dél felől máris áttörték a szövetségesek is veszélyeztetik a menekülésük útját.
Az oroszok délről is sietve vonulnak vissza a Dnyeszter irányában, ahol Einsingen serege üldözi őket és rohamosan közeledik a Stanislauból Lemberg felé vezető vasútvonalhoz.
Amikor az oroszok március 22-én elfoglalták a várat, áradozó örömmel hirdették, hogy ez a siker galíciai offenzívájuk koronája, amely biztosítéka eddigi győzelmeiknek és most már semmi sem tartóztathatja föl további előrenyomulásukat.
De amilyen ragyogó színekkel festették az oroszok és szövetségeseik Przemysl elfoglalását és annak jelentőségét, annál sötétebben láthatják most a megváltozott helyzetet. Eddig a legnagyobb igyekezettel titkolták galíciai vereségeiket vagy legalább is leplezni iparkodtak azok fontosságát. Az ántánt-országok lakossága épp úgy nem tud a májusban ejtett háromszázezer orosz fogolyról, mint ahogyan eltitkolták előtte az oroszok többi szörnyű vereségeit. Przemysl elvesztését azonban már aligha titkolhatják el és így leplezetlenül, egész nagyságában be kell vallaniok az őket ért katasztrófát.
Amikor Przemyslt elfoglalták, annak a biztosítékául tekintették, hogy mindenkorra megvethetik a lábukat Galíciában. A vár föladása után tehát egészen természetesnek kell találniok, ha ezek után véget ér galíciai uralmuk.
Népszava 1915. június 5.