Bár az egy héttel ezelőtti részleges regionális választáson a PD a hét régióból ötben szerzett többséget, a győzelem annyira nem volt meggyőző, hogy inkább felszínre hozta a párton belüli, amúgy régóta meglévő ellentéteket a mérsékeltek és az egyértelműen baloldaliak között. Kivált a hagyományos baloldali fellegvár, Liguria elvesztése nagyon fájdalmas a PD számára, ahol egy baloldali jelölt is indult a PD politikusával szemben. A megosztottság miatt a PD jelöltje csak a harmadik helyen végzett. Igaz, a szintén hagyományosan „vörös” színezetű Toszkánában és Umbriában is csak kis fölénnyel végzett az élen a PD.
Bár a voksolás óta egy hét telt el, azóta is forrnak az indulatok a demokratáknál. A helyzet drámaiságát mutatja, hogy már nem is nagyon próbálják meg palástolni ezeket az ellentéteket, hanem mindenki a sajtón keresztül üzenget a másiknak, ami egyértelmű jele az erjedésének. A balszárny Renziék általi legyőzése nem ígérkezik egyszerű feladatnak, hiszen itt is igazi nagyágyúk tűnnek fel. Ide tartozik például Pierluigi Bersani volt miniszterelnök, vagy Massimo D’Alema, aki egykor szintén a kormány élén állt. (Korábban Bersani ellen nyerte meg Renzi a pártelnök választást.)
A mérsékeltek szerint a balszárnyat terheli a felelősség Liguria elvesztéséért, s a vártnál kisebb fölényű győzelemért, mivel a „balosok” nem voltak hajlandóak beállni a sorba. „Mindenki ellenünk volt, kivált a régi gárda” – hangoztatják Renzi hívei. Ellenséget látnak Rosy Bindiben, a parlament maffiaellenes bizottságának elnökében is. Bár Bindi a PD tagja, a voksolás előtt felvette a nem kívánatos jelöltek listájára párttársát, Vincenzo De Lucát, aki Campania tartományban végzett az élen. De Luca, akit korábban hivatallal való visszaélés miatt ítéltek el, azt közölte, beperli Bindit hitelrontás miatt.
A bajorországi G7-csúcsról ma hazaérkező Renzi ezért a pártvezetés késő esti ülésén egyértelmű üzenetet kíván küldeni a PD tagjainak. Ki akarja emelni, hogy a párthoz való tartozás a kormány programjának elfogadását, támogatását is jelenti. Ha valaki nem hisz ebben, inkább lépjen ki a tömörülésből. Renzi hívei szerint nagyon rossz irányba halad a PD, s a lázadók inkább csak az ellenzéket kovácsolják össze, mind közelebb hozzák egymáshoz a bevándorlás ellenes Északi Ligát, illetve a populista Öt Csillag Mozgalmat (M5S).
Renzi állítólag komoly reformokat tervez saját pártján belül, amely a PD regionális vezetőinek leváltását is jelentheti. Ez azonban nagyon komoly következményekkel járna, akár pártszakadás is elképzelhető lenne. Márpedig a balszárny esetleges kiválása esetén a PD elvesztené vezető pozícióját az olasz belpolitikában. Ez pedig az Európai Unió jövője szempontjából is nagyon kellemetlen fejlemény lenne, hiszen az euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom válhatna az ország vezető erejévé.
Bár a Renzi-hívek mindenért a balszárnyat okolják, erős túlzás lenne a bajokért kizárólag Bersaniékat felelőssé tenni. Ebben magának a hivatalban lévő kormányfőnek is megvan a maga szerepe. Méghozzá nem is kicsi. A kormányfő ugyanis igyekszik szoros gyeplővel irányítani a PD-t, ami sokaknak nincs ínyére. Renzi tavaly februárban reformok sorát ígérte, ezekből azonban csak nagyon kevés valósult meg, ráadásul a felmondást megkönnyítő munkaügyi reform elfogadásával a szakszervezeteket is magára haragította.
A közismerten baloldali érzelmű írók, Domenico Starnone és Roberto Saviano is kifejtették, nem tudnak azonosulni Renzi irányvonalával. Igaz, akadnak olyanok is, akik nagyon is bíznak benne. Az író, publicista Michele Serra például úgy a miniszterelnök Itália egyedüli reménysége, az ő személye a garancia arra, hogy az olasz gazdaság növekedési pályára lépjen. A PD szakadása senkinek sem állhat érdekében, a mélyülő ellentétek miatt azonban ez a forgatókönyv sem zárható ki.
