Az egyesület közleményében emlékeztetett arra, hogy a kormány az egyik legfontosabb célkitűzésének tekinti a magyar lakosság egészségi állapotának javítását az Egészséges Magyarország 2014-2020 egészségügyi ágazati stratégia alapján. Hozzátették: néhány területen ugyan történt pozitív változás, ám sok fontos népegészségügyi mutató továbbra is nagyon kedvezőtlen, Magyarország jól láthatóan lemaradt egyebek mellett a születéskor várt élettartamot vagy a halálozási mutatókat tekintve a régió országaitól is.
A szervezet úgy véli, a programban felvázolt cél elérése csak arra elég, hogy mérsékelje az ország lemaradását. A problémák megoldására szánt eszközök közül hiányoznak a gyógyszeres kezelések hatékonyságának fokozására vonatkozó új elképzelések, annak ellenére, hogy egészséggazdasági tanulmányok bizonyítják: a hatásos és biztonságos gyógyszer az egészségbe történő állami befektetés egyik legeredményesebb eszköze.
Kitértek arra: a közismerten nagyon alacsony magyar egészségügyi költségvetéshez viszonyítva magas a gyógyszerkiadások aránya, azok számszerűsített értéke jelentősen elmarad a nyugati és több szomszédos országétól. Hozzátették, időnként nem helytálló nemzetközi összehasonlítások is megjelennek, és ezek akár fontos döntéseket is befolyásolhatnak, ezért elengedhetetlennek tartják annak tisztázását, hogy a receptköteles gyógyszerek tekintetében Magyarországon az egy főre jutó gyógyszerköltés 2012-ben 146 dollár volt, a magánkiadás pedig 125 dollár. Ezzel az abszolút értékkel Magyarország a vizsgált 32 OECD-tagállam között az utolsók között szerepel - írták, megjegyezve: ha azt is figyelembe vesszük, hogy a megbetegedési mutatók alapján a többet költők között lenne a helyünk, akkor még rosszabb a helyzet.
Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének meggyőződése, hogy a népegészségügyi mutatók tartós és jelentős javításához a fenntartható gyógyszer-finanszírozás feltételeinek megteremtésére is szükség van, ami - hasonlóan az egészségügy más területeihez - plusz forrásbevonás nélkül nem valósítható meg. Úgy vélik, elkerülhetetlen a gyógyszerközkiadások (beleértve minden gyógyszer-ártámogatásra fordítható költségvetési sort) kiigazítása a valós szükségleteknek megfelelően, biztosítva a finanszírozási rendszer fenntarthatóságát.
Magyarországon is megfontolandó az a több európai országban már bevált gyakorlat, amely szerint az éves gyógyszerközkiadásokat legalább a gazdasági növekedés mértékével indokolt emelni. E nélkül - írták - a magyar betegek a legújabb, új gyógyulási lehetőséget jelentő gyógyszerek jelentős részéhez nem vagy csak többéves késéssel jutnak hozzá.