Túl Biszku Bélán

Meglehet, csak a Fidesz-Jobbik bohózat újabb epizódját láthattuk hétfőn a parlamentben, amikor Kövér László házelnök kizáratta az ülésnapról azt a Novák Elődöt, akivel még alaposan meggyűlhet a baja a néppártosodó Vona Gábor pártelnöknek, s aki nem nyugszik, amíg Biszku Bélának nyoma marad a történelemben. Márpedig marad, mint az egri vár védőit eláruló ha volt-ha nem Hegedüstől, Haynaun át, Ferenc Józsefig, Kun Bélától, Szamuelyn át Horthyig, Kádárig, Marosánig, Orbánig és Gyurcsányig, hogy csak fél évezred néhány közszereplőjét említsük.

A parlamenti skandallum azon tört ki, hogy Biszku elsőfokú ítéletét másodfokon megsemmisítették, miután csak közvetett bizonyítékok alapján zárták volna börtönbe öt s fél évre "felbújtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett miatt". Novák Előd akkor zizegett épp a padsorokban, amikor Gulyás Gergely, a törvényalkotási bizottság fideszes elnöke azt fejtette ki, szeretnék, ha ilyen ügyekben a bírói szervezet a lehető leggyorsabban tudna eljárni, mert mégis csak mégis csak, hogy a magyar igazságszolgáltatás egésze még a legnyilvánvalóbb bűnökkel szemben sem képes elmarasztaló ítéletet hozni, igazságügyi, jogi és történelmi igényességgel tisztázni, hogy a pártállam kommunista vezetői milyen szerepet játszottak azokban a gyilkosságokban, amelyek az 1956-os forradalom után történtek. Lehet háborogni, hogy éppen a felelős poszton álló Gulyás akarja meggyőzni a független bíróságot, nem feltétlenül kell közvetlen bizonyíték, hogy valakit rács mögé dugjanak, de nem ez a lényeg.

Biszkuról tudjuk, amit tudunk. A hatalom gondja ugyanaz vele, mint volt a győztesek gondja a nürnbergi perben, amellyel kapcsolatban Sebastian Haffner német történész fenntartásait hangoztatva azt mondta: a náci vezetőket egyszerű tömeggyilkosságért lehetett és kellett volna elítélni, semmi másért. Politikai nézeteiért, mondja bár ellenforradalomnak a forradalmat, nem lehet büntetni senkit, köztörvényes (tömeg)gyilkosságért nem csak lehet, kell is. Ha a független bíróság ezt nem látja bizonyítottnak, akkor a köztörvényes politikai is szabadul. Azért pedig, hogy mikor, kinek a belügyminisztere volt, megítéli majd az az utókor, amelyben sem Nováknak sem Gulyásnak szava már nem lesz.

Szerző
Friss Róbert

Ördög és a tömjénfüst

Kormánykörökben járatos ismerősöm mesélte: meglehetősen sokan vannak a Fidesz környékén, akik gyorsan bekapnak egy-egy nyugtató pirulát, mielőtt belefognának a romániai korrupciós ügyekről szóló hírek olvasásába. Egy korrupcióellenes ügyészség hazai felállításának még a gondolatától is úgy tartanának, mint ördög a tömjénfüsttől.

Pedig a gondolat egyre jobban érik az ellenzéki oldalon. A Párbeszéd Magyarországért még a héten szeretné beterjeszteni a T. Háznak az erre vonatkozó javaslatát, noha ők maguk is tisztában vannak azzal, hogy az elképzelésük elfogadásához módosítania kellene az országgyűlésnek a „gránitnál is szilárdabb”, de eddig már ötször korrigált alaptörvényt. A párt EP-képviselője által vázolt törvényjavaslat felállítana egy, a kormány befolyása felett álló ügyészi apparátust, de ez az ötlet már-már a gyermeki naivitás határait súrolja. Feltételezi, hogy a korrupció mocsarába már nyakig belesüppedt kormánypárti politikusok voksukat adnák a saját öngyilkosságukhoz, szabad kezet kapjanak az ügyészek a trafik- és földügyek feltáráshoz, a kézen-közön elnyerhető közbeszerzések nyomán ide-oda vándorló baksisok leleplezéséhez? Még tán azt is kiderítenék, hogy hivatkoztak-e közpénzre jelentkezők a miniszterelnökhöz, vagy családtagjaikhoz fűződő kapcsolataikra, vagy milyen úton-módon tűntek el a befektetők milliárdjai a kormánypárti politikusokhoz kötődő brókerek kezén?

Na ebből aligha kérnek! Most még megteheti a kormány „családi ügyésze”, hogy nem veri nagydobra azt a listát, amely Tarsoly Csaba gondosan vezetett „naplójából” már kiderülhetett, az elmúlt években a kormányközeli politikusok közül mikor, kinek mennyi kenőpénzt juttatott a lebukott „üzletember”.

Brüsszelben is híre ment már a gyanús hazai pályáztatási gyakorlatnak, az OLAF, a csalás elleni hivatal is „szagot kapott”, nem hiányzik a kormánynak egy újabb vizsgálódó hatóság. Az volna a legmegnyugtatóbb – véli az illetékes hivatalnok -, ha a magyar kormány maga nyomozhatna önmaga ellen.

Ahogyan a NAV korrupció ügyében ez Vida Ildikó esetében is bevált. Ha történt is valami, családban maradt.

Szerző
Somfai Péter

Ördög és a tömjénfüst

Kormánykörökben járatos ismerősöm mesélte: meglehetősen sokan vannak a Fidesz környékén, akik gyorsan bekapnak egy-egy nyugtató pirulát, mielőtt belefognának a romániai korrupciós ügyekről szóló hírek olvasásába. Egy korrupcióellenes ügyészség hazai felállításának még a gondolatától is úgy tartanának, mint ördög a tömjénfüsttől.

Pedig a gondolat egyre jobban érik az ellenzéki oldalon. A Párbeszéd Magyarországért még a héten szeretné beterjeszteni a T. Háznak az erre vonatkozó javaslatát, noha ők maguk is tisztában vannak azzal, hogy az elképzelésük elfogadásához módosítania kellene az országgyűlésnek a „gránitnál is szilárdabb”, de eddig már ötször korrigált alaptörvényt. A párt EP-képviselője által vázolt törvényjavaslat felállítana egy, a kormány befolyása felett álló ügyészi apparátust, de ez az ötlet már-már a gyermeki naivitás határait súrolja. Feltételezi, hogy a korrupció mocsarába már nyakig belesüppedt kormánypárti politikusok voksukat adnák a saját öngyilkosságukhoz, szabad kezet kapjanak az ügyészek a trafik- és földügyek feltáráshoz, a kézen-közön elnyerhető közbeszerzések nyomán ide-oda vándorló baksisok leleplezéséhez? Még tán azt is kiderítenék, hogy hivatkoztak-e közpénzre jelentkezők a miniszterelnökhöz, vagy családtagjaikhoz fűződő kapcsolataikra, vagy milyen úton-módon tűntek el a befektetők milliárdjai a kormánypárti politikusokhoz kötődő brókerek kezén?

Na ebből aligha kérnek! Most még megteheti a kormány „családi ügyésze”, hogy nem veri nagydobra azt a listát, amely Tarsoly Csaba gondosan vezetett „naplójából” már kiderülhetett, az elmúlt években a kormányközeli politikusok közül mikor, kinek mennyi kenőpénzt juttatott a lebukott „üzletember”.

Brüsszelben is híre ment már a gyanús hazai pályáztatási gyakorlatnak, az OLAF, a csalás elleni hivatal is „szagot kapott”, nem hiányzik a kormánynak egy újabb vizsgálódó hatóság. Az volna a legmegnyugtatóbb – véli az illetékes hivatalnok -, ha a magyar kormány maga nyomozhatna önmaga ellen.

Ahogyan a NAV korrupció ügyében ez Vida Ildikó esetében is bevált. Ha történt is valami, családban maradt.

Szerző
Somfai Péter