Aranyos küldetés

Szilágyi Áron egyéni olimpiai- és csapat világbajnoki aranya után hétfőn Európa-bajnokságon állhatott a dobogó legfelső fokára a montreux-i vívó kontinensviadalon a férfi kardozók között. Szerencsére már jobban van fájós bokája, és bizakodva tekint előre, árulta el lapunk megkeresésére.

Szilágyi Áron drámai körülmények között nyerte meg hétfőn első Európa-bajnoki címét. A fináléban bokája 6-6-os állásnál ápolásra szorult, majd utána rögtön 9-6-ra elhúzott az ellenfele, végül azonban mégis a magyar kardozó diadalmaskodott a Svájcban zajló vívó Eb-n. Tegnap sikerült telefonon utolérnünk London olimpiai bajnokát, akitől a gratuláció után először természetesen hogyléte felől érdeklődtünk.

Érem nélkül

Az egyéni versenyeken szerzett egy arany- és három bronzérem után tegnap a csapatversenyek első napján a női párbajtőr-válogatott a hatodik helyen végzett a svájci Eb-n, míg a férfi tőrözők kilencedikként zártak.

„Reggeltől kezdve négy órán keresztül a regenerálódásé volt a főszerep. Szerencsére a masszőrök rendbe tettek, bízom benne, hogy a csütörtöki csapatversenyeken már újra a páston lehetek” – árulta el lapunknak Szilágyi Áron. „A döntőben kicsit megijedtem, amikor letapadt a bokám. Évente egyszer elő szokott fordulni velem hasonló sérülés. Az ápolás

után még mindig fájt, de nem hátráltatott.” A német Max Hartung taktikusan kihasználta ellenfele sérülését, és amíg Áron még kísérletezett, el is lépett 9-6-ra.

„Próbálgattam az első-két tus alatt, hogy mit bír a lábam, amit sajnos ellenfelem gyorsan ki is használt. 9-6-os hátránynál azonban összeszorítottam a fogamat, és a fájdalom ellenére mindenképpen meg akartam nyerni az Európa-bajnokságot” – nyilatkozta a Vasas vívója.

Szerencsére sikerült a fordítás és végül 15-11-re nyert a 2012-es olimpia aranyérmese, akinek ezzel teljes lett a kollekciója, hiszen 2007-ben csapatban lett első a világbajnokságon, most pedig már Eb arany is függ a nyakában. „Egészen a döntőig nem gondoltam az aranyra. Ugyanis tavaly például többen emlegették, hogy már csak ez hiányzik a gyűjteményemből, és ez végül lekötötte a figyelmemet. Az volt a célom, hogy vívjak pár jó asszót és ezáltal legyek ott a legjobbak között. A döntőben azért az utolsó találatoknál megfordult bennem, hogy meglehet az első hely” – vallotta be Szilágyi.

Bár a finálé sem volt könnyű a sérülés miatt, de az odáig vezető úton is akadtak nehézségek a 25 éves olimpiai bajnok számára. „A 16 között rendkívül kellemetlen volt a belga ellenfelem magas termete miatt. 10-14-es állásnál az volt bennem, hogy nem szeretnék kikapni már a nyolcaddöntőben, éppen ellene. Szerencsére ő is hibázott, így sikerült fordítanom.”

Aztán a négy között Áron érezhette már magát szinte a fináléban, ám a címvédő, orosz Jakimenko majdnem kiénekelte a szájából a sajtot. „Az elődöntő volt szerintem a legszínvonalasabb párharcom. Bár 10-4-es előnyöm után 12-12-nél kiegyenlített ellenfelem, de egy pillanatig sem éreztem azt, hogy neki állna a zászló. Az ő érdeme, hogy felzárkózott, de végig bíztam benne, hogy megverhetem.”

Ahogy már szó volt róla, holnap a csapaton lesz a sor, hogy bizonyítson, reméljük, Szilágyi Áronnal a páston. Bár az újdonsült Európa-bajnok elárulta, nem csak egy aranyért érkezett Svájcba, mindenesetre az biztos, hogy akárhogyan is teljesít a válogatottal, az olimpiai kvalifikáció szempontjából az egyéni Eb-aranya értékesebb lesz. Ugyanis Rióban nem rendeznek a rotációs rendszer miatt a férfi kardozók számára csapatversenyt.

„Rió szempontjából ez az elsőség azt jelenti, hogy a következő négy hétben csak a moszkvai világbajnokságra kell koncentrálnom, és nem kell figyelnem a pontgyűjtögetésre” – tekintett már kicsit előbbre Szilágyi. Amikor pedig felvetettük neki, hogy az egyéni aranyaknál már csak a vb elsőség hiányzik neki, amit akár egy hónap múlva begyűjthet, nevetve válaszolt: „jól hangzik, de egyelőre az a célom, hogy jól vívjak és így dobogóra állhassak.”