A rendezvényre előadóként neves oktatási szakemberek, társadalomtudósok, valamint az oktatási kormányzat képviselői kaptak meghívást, elsőként Langerné Victor Katalin beszélt a kormány társadalmi felzárkózási stratégiájáról. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára szerint a stratégiában a kabinet az oktatásra helyezi a legnagyobb hangsúlyt. Mint mondta, "a kormány intézkedéseinek köszönhetően csökken a szegénységben és kirekesztettségben élők aránya", ám az előadás közben prezentált 2015-ös TÁRKI adatok rámutattak: a romák körében még mindig nagyon magas a legfeljebb általános iskolát végzettek aránya, a középszintű oktatásban hatalmas az iskolai lemorzsolódás, mindez pedig gyenge munkaerőpiaci pozíciókat, rossz lakhatási körülményeket és jövedelmi szegénységet eredményez.
A helyettes államtitkár elismerte: az oktatási rendszer egyedül nem képes megfelelő mértékben csökkenteni a hátrányokat. Langerné szót ejtett a kormány antiszegregációs törekvéseiről is, szerinte a roma gyerekek elkülönített, színvonaltalan, nem megfelelő körülmények között történő nevelése elfogadhatatlan. "A cél, hogy minden gyermek integrált közegben tanuljon" - mondta, hozzátéve: a kormány antiszegregációs rendeletének szándéka épp ennek segítése. A jogszabály szövegéből azonban több szakértő szerint is az olvasható ki, hogy a kormányzat bizonyos esetekben - például egyházi köntösbe bújtatva, ahogy azt a nagy vihart kavart nyíregyházi Huszár-telepi iskola esetében is láthattuk - engedélyezné a szegregált oktatást. Langerné azt ígérte: a rendeletet csak akkor adják ki, ha teljesen biztos, hogy nem segíti elő a szegregációt.
Ha betartja az ígéretét, a rendeletet valószínűleg sosem lép érvénybe. "Ez a jogszabálytervezet mindenről szól, csak nem a szegregáció elhárításáról" - mondta a következő előadó, Szüdi János. Az oktatási szakértő szerint már az is kérdés, hogy "egy olyan rendszer, melynek fő motívuma a bizalmatlanság, képes lehet-e arra, hogy esélyteremtő legyen?" Hangsúlyozta: 1993-ban elindult egy folyamat, amit közoktatásnak neveztek, ez azonban 2010-ben véget ért. Szerinte az oktatási esélyegyenlőséghez két dologra van szükség: a tanítás szabadságára, valamint a tanításhoz való hozzáférés szabadságára. "Egy olyan rendszerben, ahol az állam minden kontroll nélkül azt tesz, amit akar, ezt a két feltételt nehéz biztosítani". Szüdi Langernéhez hasonlóan szintén rámutatott: az oktatás saját maga nem tudja megteremteni az esélyegyenlőség feltételeit. "Ahhoz esélyteremtő, befogadó társadalomra is szükség van" - tette hozzá.
Ettől egyelőre még távol állunk, legalábbis az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságának friss jelentése szerint, amely a gyűlöletre uszítás elleni fellépésnek, a gyűlöletbeszéd politikai palettán való megjelenésének, az egyes médiumok "elképesztően rasszista" anyagainak, illetve a romákkal szembeni bánásmód tekintetében is elmarasztalta hazánkat. Sőt, a jelentés a romák elleni rasszista erőszakot Magyarország legégetőbb problémái között tartja számon. Az elemzők szerint a kormány felzárkózási stratégiájának sem nagyon lehet érezni a hatását, az oktatási szegregációval pedig szinte nem is foglalkozik - ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ma is több mint 300 szegregáló iskola működik szerte az országban, köztük több a fővárosban.
Berényi Eszter, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai intézetének kutatója a konferencián elmondta: a szabad iskolaválasztás szintén erősíti a társadalmi szelekciót. "Szabad-e teljes mértékben a szülőkre bízni az iskolaválasztást, a gyerekek eloszlását az intézményeken belül?" - tette fel a kérdést. Szerinte sok esetben a piaci szempontok helyett a szülők érdekérvényesítése a meghatározó (nem íratják olyan iskolába gyermekeiket, ahol sok a cigány gyerek, inkább kilométereket ingáztatják csemetéiket), s mindez nem teremt előnyös helyzetet a "pozitív értelemben szelektált" gyerekek esetében sem. Zolnay János szociológus pedig arról beszélt: a magyar oktatási rendszer esélykompenzációs képessége rossz, s nemzetközi szinten is kirívóan szelektív. "Nagyon sokan vannak, akik csak alapképzéssel rendelkeznek, arányuk 18-20 százalék. Fejlettebb országokban ez az arány 5 százalék körül mozog" - mondta.
Végül Simon Tibor, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) főosztályvezetője szólalt fel, aki megköszönte "szinte minden" szakember előadását. Egyedül Szüdi János mondandójával volt problémája, szerinte ellentmondásos volt. Sérelmezte, hogy Szüdi kemény kritikával illette az oktatás államosítását. "Sok pedagógus jelezte, hogy azért is jó az állami ellátás, mert időben megkapják a bérüket" - mondta. Ezzel szemben a napokban jelent meg a hír: ceglédi óraadó tanároknak március óta nem fizet bért a Klik, s ezt a tankerület vezetője is elismerte. Szüdi úgy reagált: naponta hívják őt pedagógusok, akiknek a túlóráját sem fizették még ki. Hozzátette: "a központosítással az állami iskolák valóban egy szintre kerültek. A legrosszabbra".
