A polgármester, aki tud lakni

Aki azt hitte, hogy majd csütörtökön, a testületi ülésen elvékonyodik az arca bőre, és visszaadja „szociális” bérlakását a jászberényi polgármester, az tévedett. Sőt, az is, aki arra gondolt, hogy valamit mégiscsak mond a dologról.

Emlékeztetőül: Szabó Tamás fideszes városvezető pályázatot írt ki egy bérlakásra, amit egy meglepő fordulattal meg is nyert. A másik pályázó, egy háromgyermekes ápolónő – annyit is ér! -, és családja vesztett, mert ők kéthavi kauciót vállaltak, a polgármester meg hármat. (Ha négyet vállalnak, akkor ő ötöt – gondolom.)

Szabó arcán láttam a tévében azt a merev nyakú, gőggel kevert népre néző undort, amit csak hetvenes évekbeli kétkezi tanácselnökök tudtak így felmutatni, nomeg mai politikai örököseik. (Az ilyen ember orrát, ahogyan mifelénk mondták, szaros kóróval sem lehet fölérni.)

Az ilyen lakásoknak van egy rejtett tulajdonságuk is. Amint csókosok költöznek beléjük, rögtön el akarnak adódni. Nem drágán, viszont jó olcsón. A lakók meg mit tehetnének...? Megszerették. A cuki talált kiskutyát sem adjuk állatmenhelyre, maradjuk hát együtt, jobb így mindenkinek.

(Jut eszembe: Szentgyörgyvölgyi Péter belvárosi polgármester visszaadta már okosba’ vásárolt lakását a kerületnek? Mert fél éve megígérte.)

De nézzük a gyalázat jó oldalát. Szabó polgármester végül jutalékot is felvehetett volna, amiért ilyen ügyesen bérlőt szerzett egy üres lakásra.