Óvjon az ég attól, hogy tiszteletlenül szóljak Klaus von Dohnányiról, Hamburg volt polgármesteréről, aki a Die Welt hasábjain védelmébe vette a német sajtó ellenében is Orbán Viktort. Csak annyit jegyeznék meg, hogy nagy muzsikus családjában ő az egyik kivétel, aki kevésbé hajlamos az árnyalatokra. A nagypapa, Dohnányi Ernő jeles komponista volt, akinek Ruralia Hungarica kompozíciója ébresztett bennünket minden reggel az 1956-os forradalom napjaiban. Testvére, Christoph von Dohnányi, egyike volt a legjelesebb karmestereknek. Klaus doktornak mentségére szolgáljon, hogy amikor az interjúja megjelent, még nem volt módja megnézni az M1-en Orbán vaskancellári teljesítményét. Vérrel-vassal hirdetett offenzívát az emigránsok befogadásának humánus módszerei ellen, mi több, hevesen nekiment az Európai Uniónak is. A pártja meg eközben azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy védelmébe veszi a „jöttmenteket”, jó szava azonban nincs a határon túli magyarság védelmében. Egészen kiváló demagógia. Ez a harciasság méltó folytatása volt von Bismarck művének, egy mindenki ellen.